Honma és Ivancsics meghozta a gólesőt - a siófoki csoda nyomában

A Siófok újonchoz illő nagy lelkesedéssel, és kis híján óriási meglepetéssel kezdte a szezont, hiszen a Videotont az 1. fordulóban akár le is győzhette volna. A bajnokesélyes elleni 1–1 után azonban 1–0-ra alulmaradt Győrben, majd otthon az Újpesttel, a Kaposvárral és az MTK-val sem bírt a Balaton-parti gárda (a lilák ellen a 85. percben még vezetett, végül 1–1-gyel zárult a találkozó, míg a másik két meccsen gól nélküli döntetlent játszott), és közben az 5. fordulóban 3–0-ra kikapott a Vasastól. 

Ez utóbbi fiaskót követően a Siófokkal sokan alighanem már biztos kiesőként kezdtek számolni, amikor egyszer csak történt valami... 

HONMA ÉS IVANCSICS SZÁRNYAKAT ADOTT A TÁMADÓJÁTÉKNAK

„Ivancsics Gellértet és Honma Kazuót nem véletlenül szerződtették" – kezdi a Nemzeti Sport Online-nak adott elemzését Aczél Zoltán, a Siófok korábbi vezetőedzője, aki szerint a két játékos érkezése nagy mértékben hozzájárult az újonc utolsó három fordulóbeli szárnyalásához. 

„A rajt nem sikerült jól, de már az első néhány fordulóban mutatott játékon látszott, hogy a munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. A Siófok futballja a bajnokság elején szinte kizárólag a jó védekezésre és a kontrafutballra, azon belül is Thomas Sowunmi támadójátékára épült. Látszott azonban, hogy ő nagyon egyedül volt elöl, hiányoztak mellőle azok a labdarúgók, akik felérnek a támadásokhoz, akik segíteni tudják őt a befejezésekben. Ezért volt szükség Honmára és Ivancsicsra, akiket az átigazolási időszak utolsó napjaiban szerzett meg a Siófok. Velük sokkal veszélyesebb lett az együttes támadójátéka, ők nem csak kiszolgálják Thomast, hanem a góllövésből is kiveszik a részüket" – indokolt Aczél. 

A válogatott korábbi másodedzőjének szavait alátámasztja, hogy a két játékos a 6. fordulóban az MTK elleni döntetlen alkalmával játszott először új csapatában, és bár akkor még nem szereztek gólt , a siófokiak a folytatásban három meccsen tíz találatig jutottak. Ebből Honma két góllal, Ivancsics pedig három gólpasszal vette ki a részét. 

Utóbbi játékosra Aczél külön is kitért, hiszen vele már több csapatnál együtt dolgozott.

„Ivancsics külön pszichiátriai eset. Tudni kell vele bánni – ha valaki képes erre, akkor nagy hasznára lehet az adott csapatnak, ugyanis a játékintelligenciája kimagasló. Én Siófokon, Diósgyőrben és legutóbb Szigetszentmiklóson is alapemberként kalkuláltam vele. Sokat számít, hogy Siófokon most nagyon szerették volna, hogy visszatérjen, komolyan számolnak vele és ez szárnyakat adott neki. Ráadásul kiválóan beleilleszkedik az együttes 4–2–3–1-es hadrendjébe, ugyanis közvetlenül a csatár mögött játszhat, ez az ő igazi posztja" – nyilatkozta Aczél az újonchoz Zalaegerszegről kölcsönbe érkezett futballistáról.

A VÉDELEM ALAPJA AZ ÖSSZESZOKOTTSÁG

Igazságtalanok lennénk, ha az elmúlt három forduló szárnyalását kizárólag a hatékony támadójátéknak tulajdonítanánk, ugyanis az Újpest után a Siófok kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban, szám szerint nyolcat.

„Ez a csapat a Mogyorósi József, Fehér Zsolt, Graszl Károly védőhármassal csinálta végig az NB II-t, vagyis nagyon összeszokott, egységes sort alkotnak hátul. Hozzájuk érkezett a nyáron Novák Alexisz a bal oldalra, aki remekül beilleszkedett a csapatba. Emellett ott van például Tusori Ricsi, aki már nálam is játszott: jó mentalitású, kellően agresszív labdarúgó, a védelemben, de a középpályán szűrőként is bevethető, és a kapu előtt sem jön zavarba" – fogalmazott Aczél, aki külön kitért a pontrúgások jelentőségére.

„A Siófok futballjának afontos elemét képezik a pontrúgások, ugyanis az említett játékosok közül többen is jól fejelnek, ami a támadó és védő pontrúgásoknál is nagyon sokat érhet. Hátul ennek azért is van jelentősége, mert a betömörülő siófoki védelemmel szemben az ellenfelek sokszor próbálkoznak felívelésekkel, ám a jól fejelő védők hatástalanítani tudják ezeket a kísérleteket. Elöl, a támadó pontrúgásoknál sokat számít, hogy például Ivancsicsnak remek a rúgótechnikája, így helyzetbe tudja hozni a felfutó jól fejelő védőket, vagy éppen Sowunmi Thomast, aki meghatározza a támadójátékot" – foglalta össze szakértőnk a siófoki együttes egyik legnagyobb erényét.

„NEM LESZNEK KIESÉSI GONDJAI A SIÓFOKNAK"

„Úgy gondolom, ezzel a mostani játékkal a középmezőnybe odaérhet a Siófok, nem lesznek kiesési gondjai a csapatnak. Nagyon szurkolok az együttesnek, mert a Balaton partján ugyan szerényebbek a lehetőségek, mint az élkluboknál, de a vezetők nagyon korrektek, tartják magukat a megállapodásokhoz – amennyire tudom, nincsenek elmaradt fizetések –, és nagyon jó a közösség is" – fogalmazott Aczél Zoltán, aki kérésünkre összehasonlította a mostani Siófokot azzal az együttessel, mellyel ő dolgozhatott 2008 tavaszán.

„Az akkori csapatból mára már kevesen maradtak. Tusorival, a jelenleg sérült László Andrással és Kanta Szabival, illetve Mogyorósival dolgoztam együtt. Az a gárda, az említettek mellett Ronival, Magasföldi Józseffel, Hegedüs Lajossal, Sütő Lászlóval, Nagy Lajossal nagyon a szívemhez nőtt. A tavaszi szezon előtt vettem át az együttest, 18 pontot szereztünk, amivel a félszezonban tizedikek lettünk, ám sajnos ez nem volt elég a bennmaradáshoz, mert ősszel csak nyolc pontot gyűjtött a gárda. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Magyar Kupában a legjobb négyig jutottunk, és a Honvéd elleni elődöntőben a játékvezető döntései is hozzájárultak ahhoz, hogy végül a fináléban nem mi játszottunk a Győrrel. Szóval én nagyon ahhoz a társasághoz húzok, de ez a mostani alakulat a bajnokságban túlszárnyalhatja a félszezon alatt elért eredményünket, hiszen már 13 pontnál jár, és még csak kilenc forduló telt el" – mondta a siófokiak korábbi vezetőedzője.