Dombi: „A Videoton sem egetverő csapat”

– Nem zavarom? Gondolom, ma pihenőt kaptak a tegnapi siker után.
– Nem zavar, úton vagyok a pálya felé... Valóban szabadnapot kapott mára a csapat, de ez elsősorban azokra vonatkozott, akik a PSV és a Fradi ellen is kezdők voltak. Én választhattam, és hát úgy döntöttem, nem fogok otthon ücsörögni – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak adott interjút Dombi Tibor.

– Ha valakinek, akkor Önnek van összehasonlítási alapja. A tegnapihoz képest mennyivel volt másabb a Ferencváros elleni bajnoki mondjuk a kilencvenes években vívott meccsekhez képest?
– Éppen tegnap gondolkodtam rajta, hogy anno egész másképp vártam a Fradi elleni találkozókat. 'Kilencvenháromban, amikor feljutottunk az NB I-be, vagy két évvel később, amikor a zöld-fehérek a Bajnokok Ligájában szerepeltek, az az összecsapás volt az év meccse. Hetekig, sőt hónapokig arról beszéltünk. Persze még mindig van rangja ezeknek a mérkőzéseknek, de már közel sem akkora, mint régen.  

– Mi ennek az oka?
– Akkor még az egész ország fradista volt, mindenki látni akarta a Ferencvárost. Ráadásul válogatott játékosok sora erősítette a csapatot, olyan futballisták, mint például Keller József vagy Simon Tibor. Ellenük különleges volt pályára lépni. Másrészt viszont már mi sem vagyunk az a kis vidéki csapat, mint egykor, mégis csak megnyertük ötször a bajnokságot. Ugyanakkor akármennyit is veszített presztízséből ez a mérkőzés, a vendégszektor tegnap is tele volt, vagyis a Ferencvárost ma is ugyanannyian elkísérik az idegenbeli túrákra, mint mondjuk a másodosztályú évek előtt.

– Miért van az, hogy míg tegnap egy egynél, tíz emberrel is a győzelemért támadott a Debrecen, addig korábban például az MTK, vagy a Siófok ellen nem látszott efajta küzdeni akarás?
– Higgye el mindenki, rengeteget számít a motiváció. Egészen más száz ember előtt játszani egy olyan stadionban, ahol ha körbenézek, akkor semmi sem emlékezetet arra, hogy itt egy futballmeccsen vagyok, és teljesen más tömött lelátók előtt futballozni. A magyar bajnokságban is meg kell küzdeni minden egyes labdáért, de van, amikor ez sokkal nehezebb, akaratlanul is kisebb a motiváció. Nem ugyanaz a PSV ellen futballozni a Puskás Ferenc Stadionban vagy fogadni közel telt ház előtt a Ferencvárost, mint mondjuk Siófokon és az MTK otthonában futballozni. Persze, ettől függetleníteni kell magunkat, de ez olykor nagyon nehéz.

– A hullámzó játék mennyire magyarázható a dupla terheléssel, az Európa-liga-szerepléssel? Mekkora lökést adhat a bajnokságban a tegnapi győzelem?
– Tudtuk, hogy az Európa-liga-szerepléssel fárasztó sorozat elé nézünk, amely során lesznek formaingadozások. És persze Vukasin Polekszics és Mészáros Norbert eltiltása sem könnyítette meg a helyzetünket. A Ferencváros ellen azonban megmutattuk, vannak rejtett tartalékaink. Arra azonban nem vállalkoznék, hogy ebből messzemenő következtetést vonjak le, az biztos, hogy sokat lendíthet rajtunk a tegnapi győzelem, de fölösleges fogadkozni, úgyis a pályán dől el minden.

– Ahogy a bajnoki cím is. Mennyivel nehezebb most a címvédés, mint korábban? A Videoton nyolcpontos előnye tetemesnek tűnik, pláne úgy, hogy a Lokira még három Európa-liga meccs is vár.
– Máskor is volt már hasonló hátrányunk, akár az Újpesttel vagy az MTK-val szemben, és ezt legtöbbször sikerült ledolgoznunk. A Videoton sem egetverő csapat. Az a célunk, hogy minél kisebb legyen a lemaradásunk a tavaszi szezonkezdetre.

– Herczeg András szerint a nyáron távozott labdarúgók sora is hozzájárul ahhoz, hogy a bajnokságban becsúszott néhány nem várt eredmény.
– Minden évben voltak távozóink. Az már sajnos tendencia, hogy a legtöbb futballista szeretne külföldön játszani, és ez persze érthető is, de amikor bejutottunk az Európa-ligába, akkor senki sem foglalkozott a távozókkal. Eddig is megoldottuk ezt a problémát, ezután is képesek leszünk erre.

– Többes számban fogalmaz, de decemberben lejár a szerződése. Tudja már hogyan alakul a jövője?
– Egyelőre az biztos, hogy december tizenhatodikáig, az utolsó Európa-liga csoportmeccsig futballozom. Utána lejár a szerződésem, és még nem tárgyaltunk a folytatásról. Egy biztos, ha rajtam múlik, akkor maradok. Én sem leszek már fiatalabb, jövő hónapban már a harminchetedik születésnapomat ünneplem, de ha szükség van rám, akkor örömmel segítek a csapatnak.