A visszavonulással jó lóra tett

Mondták is róla: "…Dvéri Zsolt különleges tehetség, amolyan Ebedli Zoltán-szerű irányító…". De ez már a múlt. Hiába tartották az egyik legtechnikásabb magyar labdarúgónak, hiába hívta meg őt tavaly több ízben is Lothar Matthäus szövetségi kapitány, még a válogatott kerettagság sem tudta visszatartani. Dvéri Zsolt döntött, és a magyar futball zűrzavaros viszonyai után a nyugalom szigetére költözött.
Állatokkal foglalkozni irigylésre méltó munka lehet, főként egy olyan fiatalember számára, aki imádja a lovakat, aki szívesen tereli a marhákat, és akinek nem nyűg vagy szégyen disznókkal foglalkozni. A Fehérvárott és Újpesten is közönségkedvencnek számító exfutballista tavaly nyáron lépett le a süllyedő hajóról (ha már matróznak és kormányosnak tituláltuk őt…), s mintha előre tudta volna, hogy kedvenc klubja, a Fehérvár rohan a csőd felé. Azóta hiába keresték őt több csapattól is, hiába próbálták visszacsalogatni ilyen vagy olyan szerződéssel, hiába keresték őt januárban az első osztályból - hajthatatlan maradt.
Inkább az állatok.
A futball pedig…
Már csak hobbiszinten, a játék öröméért.

A fiatal labdarúgóknak nincs jövőképük

- Tudom, mit fog válaszolni, de azért illik megkérdezni: nem bánta meg?
- A visszavonulásomat? - kérdez vissza Dvéri Zsolt. - Dehogy bántam meg! Kinek lenne most kedve pereskedni, vitatkozni, civakodni, pénz után rohangálni és kiszolgáltatottként élni. Mert számomra egyértelmű, ma a magyar futballisták többsége kiszolgáltatott helyzetben van, ha a Debrecent és a Vasast, és talán még egy-két klubot leszámítunk, szinte mindenhol becsapták a játékosokat. Megkötötték velük a szerződéseket, fűt-fát ígértek, aztán most se pénz, se jövőkép. Igazából azokat sajnálom a legjobban, akik nem értenek semmihez, s akiknek muszáj újra és újra csapatot találniuk, különben éhen halnak.
- Ez úgy hangzott, mintha mindenkit le akarna beszélni, hogy labdarúgó legyen.
- Elhiheti, hogy imádom a futballt, az sem véletlen, hogy még mindig játszom, igaz, már csak a magam örömére, de ez nem életforma, és nem biztos a megélhetés. Nézze meg a volt Videotont: ez a klub még nekem is tartozik. Képzelheti… Feljelentettem őket, mindenben nekem adtak igazat, és a fehérvári egyesületet kizárták az átigazolásból. Persze, pénzem ettől még nem lesz. A nagy kérdés az: vajon mit gondolhatnak az ott játszó fiatalok, s hogyan tudnak majd a futballra koncentrálni ilyen körülmények között? ---- H ---- -