Akinek nem kell már a kispad

Tornyi Barnabás valóságos vádirattal rukkolt ki. Lehet őt szeretni, lehet róla úgy beszélni mint olyan edzőről, aki komoly eredményt még sehol sem produkált. Magyarországon élünk, ahol leginkább szimpátia alapján ítélnek meg embereket, jóllehet egy edzőt valóban az eredményei minősítenek.

Tornyi Barnabás még nem nyert bajnoki aranyat, sőt dobogós helyezést sem ért el csapataival - a kiugró siker tehát még várat magára -, ám a közvélemény mégis folyton azt olvassa vagy hallja a szakemberrel kapcsolatban, hogy itt hatvan-, ott negyven-, amott pedig harmincmillió forintot ítélt meg neki a bíróság, hiszen éppen aktuális klubjától újra meg újra év közben kellett távoznia felbontott szerződéssel, sok-sok vitával és acsarkodással a háta mögött. Tornyi Barnabás többszörös milliomos lehetne, ha mindezeket a pénzeket megkapja. Persze így sem kell sajnálni őt, mondhatják sokan, hiszen korábban degeszre kereste magát. Lehetne ez egy szimpla kis történet némi keserűséggel. Keserűség lesz is benne, nem is kevés, ám e történethez sokkal inkább a botrányszagú kifejezés passzol - a botrány előbb-utóbb kirobban majd.
Tornyi Barnabásnak mára elege lett.

Ha valakinek tartoznak, ráadásul a vitás kérdésekben rendre neki ad igazat a hivatalos fórum, akkor az bizony nehezen viseli, hogy sehol sem jut a pénzéhez. A szakember Diósgyőrből, Kispestről és Dunaújvárosból is menet közben jött el, hogy aztán mindenhol több millió forintos végkielégítést ítéljenek meg neki. Mindhiába. Tornyi Barnabás gyakorlatilag már lemondott a Diósgyőrből neki megítélt milliókról, s egyelőre hiába harcol a Budapest Honvéddal, hiába van a kezében jogerős bírósági ítélet, Kispestről sem kapja meg a mintegy harmincmillió forintot. S akkor még ott van a Dunaújvárosból esedékes tízmillió…

Hatalmas pénzek - hatalmas indulatok. Tornyi Barnabás most harcot indít.
- Azzal illene kezdenem a kérdezősködést: hogy van, hogy érzi magát edzői munka nélkül? Legutóbb már Budakalászról is távoznia kellett, azóta olykor a sportcsatorna képernyőjén tűnik fel, de túl fiatal edző ahhoz, hogy "csak"szakkommentátorként dolgozzon.
- Magyarországon én már nem szeretnék edzősködni. Nem mondom, ha valami külföldi ajánlatot kapnék, akkor újra belevágnék, hiszen imádom a munkát, az edzősködés az életem, de a magyar futballközegből elegem van.

- Nem lehet, hogy önvizsgálatot kellene tartania? Ahol megfordult, ott gyakorlatilag összetűzésbe került a vezetőkkel, a mendemondák szerint mindenütt álomgázsit követelt, sőt ezek betetézéseként képtelen volt végigdolgozni egy idényt. Miért van az, hogy szinte mindenhonnan idő előtt kellett távoznia?
- Lehet, azért, mert nem szeretik a szókimondó, egyenes embereket. De… Bizonyára igaza van, előbb-utóbb önvizsgálatot tartok majd, ahogyan azt javasolta, csak, tudja, addig még rengeteg dolgom van: megpróbálom túlélni ezt az időszakot. ---- - Ha most azt mondja, hogy anyagi gondjai vannak, akkor…
- Nem akarok én senkit untatni a magánéletemmel, de ha már ezt feszegeti: írja csak le, hosszú lejáratú banki hitelekből élek, mert már egyszerűen elfogyott a pénzem.

- Hol az a rengeteg pénz, amit a kluboktól felvett?
- Azt hiszem, el van tévedve: nem kaptam egy fillért sem Diósgyőrből, Kispestről vagy Dunaújvárosból. Csak legenda, ami körülleng engem, hogy Tornyi Barnabás hatvan- meg százmilliókat tett zsebre. Szó sincs ilyesmiről. Diósgyőrött gyakorlatilag hülyére vettek engem is a játékosokkal, a szurkolókkal együtt, pedig Miskolcon szerettem dolgozni, de még mennyire szerettem! Az 1998-1999-es szezonban remek csapatunk volt: Nota - Földvári, Téger, Kuttor, Kovács - Turóczi, Farkas, Szabó, Buzás - Kulcsár, Egressy. No, most ezzel a csapattal egyebek mellett négy háromra vertük az Üllői úton a Ferencvárost, az őszi záráskor pedig az MTK és a Győr mögött a harmadik helyen álltunk. Aztán jött a január, és a felkészülés első napján véget ért a tündérmese. Az akkori vezetők, Kövy Zoltán és Rónai Kálmán gyakorlatilag mindenben becsaptak engem és a csapatot. Ebben az ügyben már régen bírósági ítélet született, az önmagáért beszél, de a kft.-eladások a csődeljárás után hiába is próbáltam volna a jussomhoz jutni a becsapott futballistákkal együtt. Ma már csak azért drukkolok, hogy azok, akik engem átvertek, kapják meg a jogos büntetésüket, és a magyar futball úgynevezett nagy halai közül elsőként bűnhődjenek.

- Ön vonzza az ilyen eseteket, hiszen kacifántos a kispesti sztorija is.
- Most ott tartok, ha a Honvéd kifizeti a nekem járó harmincmillió forintot plusz a kamatokat, akkor azzal még mindig mínuszban leszek. Sajnálom, hogy Kispesten így alakult a sorsom. Akkor kerültem a korábbi tizenháromszoros bajnokhoz, amikor a csapatnak sehogyan sem ment, évről évre a kiesés ellen küzdött. Nekem valahogy sikerült hangot találnom a fiúkkal, a szurkolókkal, így megnőtt a nézőszám, és nem is szerepeltünk rosszul. Csakhogy volt ott egy ember, akit a saját hasznán kívül semmi sem érdekelt. Az illetőt Koncz Lászlónak hívják, akivel kapcsolatban megjegyezném, hogy Veszprémben büntetőügyben jártak el vele szemben. Szóval, Koncz László Vida László és Kiss Zsolt társaságában irányította a Honvédot, és azt gondolta, a pénzéért cserébe bármit megtehet. Nekem kerek perec a képembe vágta, szeretne beleszólni a csapat összeállításába, mert jönnek menedzserek, ügynökök, és ha nem lép pályára az általa eladásra szánt labdarúgó, akkor annak rossz vége lesz. Soha nem felejtem el, Debrecenben játszottunk bajnokit, nyertünk négy kettőre, és a tévériporter megkérdezte tőlem: elégedett vagyok-e? Én meg mondtam neki, nem, nem vagyok elégedett, és egyáltalán nem érzem magam jól a bőrömben. Két nappal később kirúgtak Kispestről. ---- - A kirúgásának az volt az indoklása, hogy nem jelent meg minden edzésen. Ez pedig akár szerződésszegés is lehetett - vagy nem?
- Az lenne, ha igaz lenne. Csakhogy soha nem fordult elő, hogy hiányoztam volna valamelyik tréningről. Koncz László hamis tanúkat citált elő, és megpróbált lejáratni, meghurcolni. Csakhogy a puska fordítva sült el. Az ügyből bírósági tárgyalás lett, és miután 2001-ben kirúgtak, három évvel később, 2004. január 23-án a Fővárosi Ítélőtábla egyértelműen nekem adott igazat, és kimondta, nem követtem el szerződésszegést. Ugyanakkor a kispesti klubot harmincmillió forint plusz perköltség, plusz a kamatok kifizetésére kötelezte.

- Nem akarom Koncz Lászlót védeni, de ő azóta is a magyar futballban dolgozik.
- Hát éppen ez az! Ezért is mondom, elképesztő ez a magyar labdarúgás. Az a Koncz László, aki gyakorlatilag cserbenhagyta a Honvédot, bejelentkezett Kaposvárra, Diósgyőrbe, Kecskemétre, és ma is sportvezetőként dolgozhat. Kövy Zoltán, Rónai Kálmán, Koncz László… Ôk mind-mind ámokfutók… Igen, igen… Ôk a magyar futball ámokfutói. De maradjunk a kispesti történetnél, amikor a bíróság nekem adott igazat, bementem a ligához, és jeleztem Szieben Lászlónak, hogy ez és ez a helyzet, kértem, vegyenek fel jegyzőkönyvet, hogy a Honvéd tartozik nekem, erről jogerős ítélet született. Mit gondol, mi történt?

- Szerencsére a Honvéd él és létezik.
- Azzal nincs semmi bajom, hogy a Honvéd él és létezik, csakhogy több mint egy éve jogosulatlanul szerepel! Hiába van a kezemben a - hangsúlyozom - jogerős bírósági végzés, a liga és elsősorban Szieben László - aki amúgy jogász végzettséggel rendelkezik - egyszerűen semmibe veszi mindezt. Kérdem én, Szieben László honnan veszi a bátorságot, hogy pozíciójánál fogva emberi sorsokkal szórakozzon, és önhatalmúlag döntsön ilyen fontos kérdésekben. Ne féljen, néhány hete, a sokat emlegetett tatai edzőkonferencián százhúsz edzőkolléga előtt felszólaltam, és megkérdeztem a liga elnökét: akkor most hogy van ez?! Az MTK-tól már pontot vontak le, amiért tartozik Egervári Sándornak, ugyanakkor ott van Csank János, Pintér Attila és én, minket mintha elfelejtettek volna. Szieben László Tatán kijelentette, Mészöly Kálmánt bízza meg azzal, hogy foglalkozzon az edzők és a klubok közötti vitás kérdésekkel. Aztán nem hiszi el, mi történt: Mészöly Kálmán kezéből kivették az ügyet, és állítólag Sallói Istvánt bízták meg. Nálam betelt a pohár, engem már nem érdekel, mit mond Szieben László, az sem tart vissza, ha közellenségnek kiáltanak ki. Mi folyik itt?! A liga figyelmen kívül hagyja a polgári bíróság által hozott döntéseket. De Szieben László megteheti, mert a magyar futballban mindenki be van ijedve, van, aki az állását, van, aki a pozícióját félti, van, akit egyszerűen megvesznek. Lassan olyan ez az egész, mint a maffia, körbefonja, behálózza a közeget. ---- - Mit akar elérni, azt, hogy zárják ki a Kispestet, földbe tiporná Puskás Ferenc, Bozsik József, Tichy Lajos egykori klubját csak azért, mert egy üzletemberrel pénzügyi vitája van?
- Atyavilág! Ne vigye félre ezt a beszélgetést, én a saját jussomat követelem, és a törvénytelenségek ellen lépek fel! Ugyanúgy, mint ahogyan azt megteszi Csank János, Egervári Sándor vagy éppen Pintér Attila. Tudja, mit mondott Furulyás János Pintér Attilának a Fradival szembeni követelésével kapcsolatban? Azt, hogy forduljon nyugodtan a bírósághoz, az úgyis évekig tart majd. És itt lenne is rögtön egy megjegyzésem. Mezey György mindig a magyar edzők nevében beszél. Beszedik tőlünk a másfél millió forintot a pro-licences tanfolyamra, gyakorlatilag belekényszerítenek bennünket ebbe az egészbe, mondván, hogy a TF-diploma nem lesz elég, ugyanakkor nem képes senki az edzők érdekeit képviselni. Miért nem szólalnak fel az érdekünkben az edzőképző központ vezetői?

- Aki elolvassa a szavait, azt mondja majd: Tornyi Barnabást csak a pénz érdekli, és ezért bármire képes.
- Igen, bármire képes vagyok az igazamért, meg persze a pénzemért is. Ön nem így tenne a helyemben? Most meséljem el a dunaújvárosi sztorit, kezdjek bele Gróf András üzleti manővereinek ecsetelésébe? Emlékezzen csak, a Dunaferr Kft. 360 millió forinttal nem tudott elszámolni, és ekkor Gróf András kérte a felmentését. Nem sokkal később az addigi titkárnőt nevezték ki ügyvezető igazgatónak, úgy, hogy szegény hölgy nem is tudott erről. Vicces, igaz? Ez a magyar futball ma. Nekem tízmillió forinttal tartoznak Dunaújvárosból, a felszámolók ügyészségi vizsgálatot indítottak, mert nem fogadták el Gróf András felmentését és a titkárnő kinevezését megfelelő érvként a pénz eltűnéséhez. Hétfőn még besétálok az MLSZ-be, meghallgatom a főtitkárt, Berzi Sándort, aztán ha ő is csak mellébeszél, a labdarúgó-szövetség ellen is vizsgálatot kérek. A Fővárosi Főügyészséghez fordulok Magyar György ügyvéd által, és vizsgálatot kérek a liga ellen, sőt az Európai és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget is értesítem arról, mi folyik Magyarországon. Bukjon csak bele Szieben László, és bukjanak bele a szélhámosok, a kft.-kel, telephelycserékkel manipulálók. És ha kell, bukjanak bele azok a klubok, amelyek hosszú ideje jogtalanul szerepelnek, és az ötödosztályba kellett volna száműzni őket, és amelyeket hiteltelen emberek irányítanak. Nekem elegem lett ebből az egészből… ---- Azokat, akiket a cikkben Tornyi Barnabás a konkrét ügyek kapcsán megnevezett, megkeresésünkkor éltek a viszontválasszal - az egy kivétel a korábbi diósgyőri vezetőséget képviselő Rónai Kálmán, aki nem kívánt reagálni.

Szieben László: "Könnyű Tornyi Barnabásnak mostanában, különösebb felelősség nélkül nyilatkozhat, hiszen jelenleg nincs állásban, legutóbb épp egy NB II-es csapattól küldték el. Amúgy érdekes az ő életpályája: hat csapattól távozott, leginkább idő előtt, és összesen kétszázmillió forintot követel a különböző kluboktól. Ez valóban elgondolkodtató. Mint ahogyan az is, hogy egy ilyen szakember, aki eddig még nem bizonyított a magyar labdarúgásban, szakkommentátor lehet, és elemezheti a Real Madrid, a Barcelona vagy a Milan játékát. Ez már-már karikatúra a számomra. Egyébként Tornyi Barnabás tévúton jár, és azt gondolom, túlértékeli a ligaelnök pozícióját, mert nem én döntök a magyar futball minden vitás kérdésében egy személyben. Ami a konkrét követelését illeti - és itt most a Honvédra gondolok -: közel sem annyira egyértelmű a helyzet, mint ahogyan Tornyi Barnabás állítja. Tudtommal a kispesti klub büntetőeljárást kezdeményezett vele szemben, okirat-hamisítás miatt. A liga amúgy sem bíróság."

Koncz László: "Jó, hogy ilyen régi ügyekkel kell foglalkoznom, de hát Tornyi Barnabás már csak ilyen, szeret szerepelni. Pedig jól indult a munkakapcsolatunk annak idején, hogy aztán meglehetősen gyorsan ellenségeskedésbe, sőt gyűlöletbe forduljon. Emlékszem, Marius Sasut az ő külön kérésére igazoltuk le, nem kevés pénzért, aztán a román csatár egyszer megsértette őt, és attól kezdve a kispadra ültette. Tornyi Barnabás lépten-nyomon azt hangoztatta, ha valami nem tetszik vele kapcsolatban, akkor rúgjuk ki. Kiderült, négyszer nem jött le edzésre, nem tartotta meg a tréninget, hanem Miskolcon intézte a hitelügyeit. Akkor azt javasoltuk neki, közös megegyezéssel búcsúzzunk el egymástól, kap háromhavi pénzt, váljunk el békében. Erre ő azt mondta, nekünk majd mélyen a gatyánk zsebébe kell nyúlni, ezt nem ússzuk meg ennyivel. Azóta húzódik az ügy… Kérdem én, ha egy postás négyszer nem megy be a munkahelyére, azt nem rúgják ki?"

Gróf András: "Amikor Tornyi Barnabás volt a Dunaferr edzője, én a bajnoki szezon végéig voltam ügyvezető igazgató. A szezon befejeztével lemondtam, ezt a taggyűlés elfogadta, így közös megegyezéssel távoztam posztomról. Minden iratot átadtam az utódomnak, úgyhogy semmi furcsaság nem történt, ahogyan azt Tornyi Barnabás állítja. Egyébként, ahogy elnézem Tornyi Barnabás életútjának alakulását, most végre megtalálta igazi pozícióját, szakkommentátorként nem kell edzésre mennie, a pályán fagyoskodnia, a meleg karosszékből oszthatja az igét."