Pályára már rég nem lép és meccsekre sem jár.A futball persze érdekli, ám felnőtt szinten a magyar helyzetet reménytelennek ítéli. Ezzel együtt is vállalna feladatot a honi labdarúgásban, ha kapna ajánlatot, bizonyosan megfontolná. Törőcsik Andrással az Egerben rendezett Fenstherm-kupa jótékonysági teremtornán beszélgettünk.
Törôcsik András (balra) úgy látja, Attila fia még viheti valamire (Fotó: Németh Ferenc)
Törôcsik András (balra) úgy látja, Attila fia még viheti valamire (Fotó: Németh Ferenc)
- Böngészve a sporthíreket, nemigen hallani önről. Meccsekre azért jár? - Megmondom őszintén, nem. Nem arról van szó, hogy nem érdekel a labdarúgás, mert mindig is ebben éltem, és szeretnék jó focit látni, de erre pillanatnyilag nincs esély. Drukkolok, hogy előrelépjünk, ám a felnőtteknél reménytelennek látom a helyzetet. Miért nem fognak össze azok, akik tehetnének azért, hogy jobb legyen a futballunk? Ehelyett egymással harcolnak… - Miben tudna segíteni? - Egy feladatot vállalnék, a tehetségkutatást. Ahhoz van szemem, arra bármikor hajlandó lennék. Edzőként viszont nem szívesen dolgoznék. Nem értek a trénerszakmához, az külön világ. - A magyar labdarúgásban mit tart a legégetőbb gondnak? - Először is az alapokat, az utánpótlást kellene rendbe tenni. Volt egy jó kezdeményezés, a Bozsik-program, ami abbamaradt. Most újra kezdődik, és ez jó, de a folyamat egyszer már megszakadt. Tipikusan magyaros történet; hozzáfogunk valami jóhoz, aztán nincs kitartás végigcsinálni. Persze ez már politika is, amibe nem szeretnék belemenni. Aztán: a vezetők elkényeztetik a játékosokat. Ígérjenek kevesebbet, ám azt adják oda. A futballistáról pedig annyit, hogy nincs bennük elég becsvágy. A könnyebbet választják, ahelyett, hogy még többet tennének azért, hogy jobb csapatban több pénzt keressenek. Nem a védelmükben mondom, de a magyar közeg, a társadalom is ilyen. Miért lenne más az ebben élő labdarúgó? - Lát arra esélyt, hogy rövid időn belül akár klub-, akár válogatott szinten figyelemre méltó eredményt érjünk el? - A Fradi nagy lehetőséget szalasztott el a Sparta Praha ellen, ám ez a múlt. A válogatottunk legutóbb az 1986-os világbajnokságon szerepelt, de legalább ott voltunk, és ez a lényeg. Minket mindig Albert Flóriánékhoz hasonlítottak, őket Puskás Öcsi bácsiékhoz, viszont most mi van? Hagyjuk is ezt, mert nem vagyok nagy bölcs, aki utat akarna mutatni. Szeretném megélni, hogy kijussunk a vb-re, de ennek nem sok a realitása. Bár az is lehet, hogy nagyon sokáig élek… - Azt tudja, hogy Egerben nincs semmilyen felnőttcsapat? - A teremtornán hallottam róla, és megdöbbentőnek tartom. Jó hangulatú meccseket játszottunk, és több játékost, például Kiss Tibort is jól ismerem. Ebben az esetben is összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy legyen csapat, mert gondolom a futball hiányzik az ott élőknek. Dicséretes, hogy évről-évre megszervezik a jótékonysági tornát, és felajánlják a bevételt az egri utánpótlás javára, de mi lesz a fiatalokkal, ha felnőnek? Kiknek neveli a város a futballista gyerekeket? - Apropó, gyerek! A fiából lesz-e élvonalbeli játékos? - Attila Újpesten futballozott, jelenleg Budaörsön játszik. Ha több alázat lesz benne a labdarúgás iránt, még viheti valamire.