És Mészöly Kálmán visszavág

Köd kúszott a Római-parton lévő Nánási úton, amikor Mészöly Kálmán elegáns öltönyében kiszállt az autójából, majd a népszerű Monte Christo étteremben átölelte házigazda barátját, leült az egyik sarokba, és elővette jegyzeteit. Még ekkor is nyugodtnak tűnt, aztán ahogy beszélni kezdett, úgy lett egyre inkább olyan vehemens, szókimondó, ami mindig is jellemezte őt mind játékosként, mind szövetségi kapitányként.

Nem fogta vissza magát, ugyanolyan keményen válaszolt, ahogyan azt tette egy nappal korábban Lothar Matthäus is.
Nem jó ez, sehogyan sem jó.
Amikor a válogatott a jubileumi, az "ezredik" sorsdöntő meccsére készült (az ilyeneket szoktuk elbukni az elmúlt években, évtizedekben, hogy aztán megint új alapokról induljon minden…), és amikor mindenki az összefogás fontosságáról beszélt, akkor egyre inkább valamiféle liga kontra MLSZ csata dúl. Hogy ezt pontosan mi váltotta ki, az előbb-utóbb úgy is kiderül, egyelőre foglalkozzunk azzal, mi történt az elmúlt hét végén Tatán.
Lothar Matthäus, aki egy esztendő alatt megtanította küzdeni s végsőkig harcolni válogatottunk tagjait, s ezáltal maximálisan élvezi a szurkolók bizalmát, már elmondta véleményét.
Most Mészöly Kálmánon a sor, hiszen ő (is) szót kért.

Akit nem mutattak be Mathäusnak

- Hétfőn, amikor lapunktól kerestük, meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott, nem kívánta kommentálni a Tatán történteket. Mi késztette arra, hogy huszonnégy órával később mégis véleményt formáljon?
- Azt hittem, kiesik a Nemzeti Sport a kezemből, amikor megláttam a címlapot, amikor pedig elkezdtem olvasni a Lothar Matthäusszal készített interjút, egyre csak ment fel bennem a pumpa. Hát kinek áll érdekében ilyen valótlanságot állítani velem kapcsolatban? Miért van az, hogy Mészöly Kálmánt újra és újra negatív figuraként állítják be?
- Nem vagyok Lothar Matthäus szócsöve, de maximálisan megértem a kapitány felháborodását: megjelent az edzőkonferencián, megtartotta a beszámolóját, lehetett tőle kérdezni, bárki kritizálhatta, aztán amikor elköszönt, és már nem volt ott, akkor jön egy ilyen… Hogyan is fogalmazzak? Ledorongoló kritika.
- Na, akkor itt álljunk meg! Először is visszautasítom azt a kifejezést, hogy én hátba támadtam volna a kapitányt. Ez egyszerűen szemenszedett hazugság. Nézzen ide, itt vannak a jegyzeteim, ezeket használtam fel, amikor felszólaltam a kollégák előtt. De erről majd később… Szóról, szóra leírhatja azt, amit mondtam, meg tudom mutatni önnek. Egyelőre maradjunk annál, hogy milyen a kapcsolatom Lothar Matthäusszal. ---- - No, ezt éppen kérdezni akartam…
- Hát ez az. Semmilyen. Amikor Magyarországra szerződött, sok mindenkinek bemutatták, de engem valahogy kifelejtettek a sorból. Azt hiszem, tudtam volna segíteni neki, már csak azért is, mert háromszor voltam magyar szövetségi kapitány, úgyhogy átérzem a helyzetét. Valamikor ősszel találkoztunk először személyesen, egy Újpest-meccsen a Megyeri úti stadion lelátóján. Kezet fogtunk, és semmi több. Azt hiszem, nekem, aki hatvanegyszer húztam magamra a címeres mezt, szerepeltem Európa- és világválogatottban, nincs szükségem arra, hogy tolakodó legyek, hogy kopogtassak. Lothar Matthäus eddig is és ezután is számíthat rám - ha ő is úgy gondolja.
- Mielőtt a jegyzeteit elemezgetnénk, s a tatai eseményeket boncolgatnánk, áruljon el valamit: miért élesedik a helyzet egyre inkább a liga és az MLSZ között, és ez a szócsata nem ennek a rossz viszonynak a része?
- Itt is valami hatalmas tévedés lehet a háttérben, és hadd meséljek el valamit ezzel kapcsolatban. Vlatko Markovics, a Horvát Labdarúgó-szövetség elnöke köztudottan évtizedek óta a barátom, s együtt töltünk szinte minden szilvesztert. Így volt ez most is, ráadásul január elsején ünnepli a születésnapját. A Hiltonban rendeztek partit a tiszteletére, amelyen ott volt egyebek mellett Bozóky Imre, is, és éppen mellette ültem. Az MLSZ elnökével rendkívül jó a kapcsolatom, és ezen a bizonyos bulin azt mondtam neki: "Imre, téged félrevezettek, Szieben László nem akar a helyedre törni, és esze ágában sincs téged megfúrni. Nevezd ki őt a szövetség alelnökének, a ligaelnöki pozíciója mellett, mint ahogyan láthatjuk azt mondjuk éppen a horvátoknál, vagy bármelyik más fejlettebb futballkultúrájú országban, és így máris egy hajóban evezhettek…" Ezt ma is jó ötletnek tartom. Egyébként pedig ha már Szieben László került szóba… Azt el sem tudja képzelni, hogy az edzőkollégák milyen undorító módon viselkedtek vele Tatán. Olykor ökölbe szorult a kezem, és most az ő nevében utasítom vissza az olyan kijelentéseket, mint például: "Menj te a jogi doktorátusoddal együtt a …"
- Atyavilág! Hát mi zajlott ott Tatán? Hallgatva mindezt, lassan olyan lesz ez a három nap, mint valami magyar társadalmi dráma a hetvenes évekből: mindenki mondja a magáét, a helyzet pedig egyre feszültebb…
- Akkor beszéljünk a tatai eseményekről. Pénteken Lothar Matthäus fél három és fél négy között tartott előadást, amit nevezhetünk, mondjuk, szakmai beszámolónak. Mit gondol, a kapitány monológja mennyi ideig tartott? ---- - Hát most mondta, egy órán át.
- Majdnem. Jó, ha húsz percet beszélt. Nézze, feljegyeztem a legfontosabb gondolatait, és tessék, itt van: az utánpótlás-nevelés fontossága, az edzők nehéz helyzete, a válogatott gyorsnak nem nevezhető játéka, a klubok anyagi gondjai, kevés európai-szintű futballista és, hasonlók. Mindenben igaza van a kapitánynak, csakhogy mi, akik itt élünk Magyarországon, mindezt már évekkel ezelőtt megfogalmaztuk.
- Elérkeztünk a kulcskérdéshez: miért nem akkor kérdezett Lothar Matthäustól, amikor ott állt a pulpituson, miért nem akkor kritizálta őt? A kapitány elsősorban ezt nehezményezi.
- Miért kellett volna kérdeznem bármit is, amikor én a liga szakmai igazgatója és elnöki tanácsadójaként voltam ott? Amúgy pedig kérdezze meg bármelyik edzőkollégát, amikor Lothar Matthäus abbahagyta a kurta értékelését, talán ha három kérdés hangzott el, az is enyhe noszogatás mellett.
- Ez történt tehát pénteken, de vasárnap mégiscsak felszólalt!
- Úgy van. Szombaton nem voltam Tatán, vasárnap viszont már reggel nyolc órakor megjelentem az edzőtáborban, Mezey György szavaival indult a nap, aztán műsoron kívül én is felszólaltam. Tessék, nézze, itt a program, sehol sincs benne, hogy Mészöly Kálmán beszédet mond. Ám, ha már ott voltam, úgy éreztem, ki kell öntenem a szívem, mert bizony rengeteg a gond, és sok mindenen változtatni kell. Itt jegyzem meg, hogy Tatán Szieben László, a liga elnöke megbízott engem, hogy üljek le minden olyan edzővel, aki a tartozására vár, és próbáljak segíteni a vitás ügyek rendezésében. Aki ismer, tudja, hogy nem fogom viszsza magam, és így tettem Tatán is. Ott ültek velem szemben a fiatalabb és idősebb kollégák, és azt mondtam nekik: nálam nagyobb vagányt, vagy csibészt keveset hordott a hátán a föld, de a futballért mindenre képes voltam. Aztán a személyeskedést sem hagytam ki. Détári Lajosnak például kerek-perec a szemébe mondtam: "A legnegatívabb figura te vagy, Lajos, neked óriási a felelősséged, hiszen téged tisztelnek a kollégák, ám képtelen vagy normálisan viselkedni." Hozzátettem, hogy igenis szerezze meg a pro-licences diplomát, végezze el a tanfolyamot, ami ellen hadakozik, mert egyébként nem lesz belőle senki. Magam is hét év alatt szereztem meg a szakedzőit, de végül csak meglett!
- És? Mit mondott erre Détári Lajos?
- Semmit. Mint ahogy a többiek sem szóltak, amikor indulatosan leteremtettem a magyar edzői kart, azt mondtam nekik, ha bajuk van egymással, akkor most itt zárjuk be az ajtót, pofozkodjanak össze, de aztán békével váljanak el. Ki látott már olyat, hogyha valakinek örömlány a felesége, az kiáll az erkélyre, aztán azt üvöltözi a járókelőknek, hogy kurva az asszony. Azt is megkérdezheti bárkitől, többször is vastapsot kaptam. ---- - Akkor itt az idő, hogy tisztázzuk: mit mondott Lothar Matthäusról.
- Tessék, mutatom, olvashatja. Először is ilyen beszámolót, szakmai elemzést magyar válogatottról én még soha sem hallottam, mint amivel Lothar Matthäus szolgált. Erről ennyit. Kíváncsi lennék, mi történne, ha magyar szakember előrukkolna egy ilyen semmitmondó, közhelyekkel telezsúfolt monológgal… Azt is kijelentettem, hogy valóban gond van a magyar futballban, hiszen külföldi kapitányunk van, ami jelzi a válságot. Soha nem irányította más anyanyelvű ember a nemzeti csapatot, Jenei Imre romániai volt, de magyarnak vallotta magát. Hangsúlyoztam, ez a legnagyobb szégyen. Nem Lothar Matthäus ellen mondtam mindezt, sokkal inkább az edzők, a kollégák érdekében. Megpróbáltam felrázni őket ezekkel a szavakkal, engem nem érdekel, honnan jött, és milyen játékos volt Lothar Matthäus. Most is vállalom minden mondatomat, és meggyőződésem, itthon, csakis hazai edzőpáros viheti sikerre a válogatottat, úgy mint annak idején mondjuk Baróti Lajos és Illovszky Rudolf. Amikor ők dolgozhattak, akkor még volt becsülete és rangja az edzői szakmának. Ezt szeretném én visszaállítani, és tulajdonképpen ezért is emeltem fel a szavam ezen a konferencián. Tessék, ez volt az a bizonyos hátbatámadás. Hát bűn az, ha összefogásra, nemzeti öntudatra sarkallom a kollégákat? És még valamit… Lothar Matthäus a maga sikereként értékeli, hogy a MOL támogatja a magyar utánpótlást. Ezen döbbentem meg leginkább, legalább azt ne vegye el tőlem, amit én értem el.
- Végezetül egy igencsak fontos kérdés: ön szerint az ön kifakadását hallgató edzők közül ki súgott Lothar Matthäusznak?
- Ezt is megmondom én magának: Reszeli Soós István. Amikor befejeztem a beszédemet, és vastaps mellett vonultam le, odajött hozzám Reszeli Soós István, és azt mondta: "Van egy perced… Kálmán, hogy mersz te ilyen előadást tartani, amikor a kapitány nincs is itt?!" Néztem rá, aztán mondtam neki: "Látod, látod Pista, ilyenek vagytok ti, igazi sz..keverők, de te inkább a saját életedben próbálj rendet tenni." Így jöttem el Tatáról, és ezután összeugrasztottak Lothar Matthäusszal. Milyen ország ez? ---- Reszeli Soós István a következőket mondta a Tatán történtekről: "Elismerem, valóban volt olyan rész Mészöly Kálmán vasárnapi felszólalásában, ami nem tetszett nekem. Ennek aztán négyzemközt hangot is adtam, de én kizárólag Mészöly Kálmánnak mondtam el a véleményemet. Ehhez most is tartom magam, azaz ezt a vitát nem a nyilvánosságnak szánom. Amúgy pedig az a véleményem, hogy a klubedzőknek kötelességük segíteni a mindenkori szövetségi kapitánynak, legyen az magyar, vagy éppen német, hiszen Mészöly Kálmán is az összefogást és a barátságot hangsúlyozta. Azt sem titkolom, hogy Mészöly Kálmánra felnézek, és az egyik példaképemnek tartom."