Nyilasi Tibor: Támadni kellene!

- Vágjunk a közepibe: szakkomentátorként dolgozott a Ferencváros- Basel mérkőzésen, így kíváncsi vagyok arra, hogy utólag mit gondol a meccsről, a csapatról.
- Nehéz újat mondani a Ferencvárossal kapcsolatban - kezdte értékelését Nyilasi Tibor. - A Fradi kinőtte a magyar bajnokságot. Játékoskerete - amelynek meghatározó labdarúgói évek óta együtt futballoznak - miatt még a közepes iramú magyar bajnoki mérkőzéseket is képes magabiztosan megnyerni, de… A magyar bajnokság ritmusa, irama már nem elég a csapatnak, ellenben a nemzetközi porondra még nem eléggé vértezett.

A Basel jobb csapat a Schalkénál is

- A mostani nemzetközi kupasorozatban volt olyan meccs, amelyen igencsak jól futballozott a Fradi. Gondolok a Millwall elleni visszavágó első félidejére, amikor úgy tűnt, a nemzetközi csatákra is megedződött a csapat, és ez még akkor is igaznak tűnt, ha egy angol másodosztályú középcsapatról volt szó…

- No, de nem szabad elfeledni azt sem, hogy az első mérkőzés egy egyre végződött, így a magyar bajnok az Üllői úton átadhatta a területet a vendégeknek, vagyis az angolokon volt a támadás kényszere. Persze hozzá kell tenni, László Csaba remek taktikát dolgozott ki a Millwall ellen. A Sparta Prahával, a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutásért vívott második meccsen viszont nem ment ilyen jól a játék. Egyébiránt éppen ez a legnagyobb probléma a magyar csapatokkal, legyen szó klubokról vagy a válogatottról: úgy vélem, nem kellőképpen támadó szellemben játszanak. Azt várnám, és szeretném, hogy a magyar csapatok is olyan felfogásban futballozzanak, mint a Basel. A svájciak kifutottak a pályára, és csak a győzelem érdekelte őket, nem foglalkoztak azzal sem, hogy hátrányba kerültek.
- A Feyenoord vendégjátéka alkalmával is jól futballoztak Lipcsei Péterék, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy amikor esélyesebb az ellenfél, amikor nincs a győzelmi kényszer, akkor jobban szerepelnek. Ám amikor mindenképpen győzni kellene, nem megy…

- Ha most arra utal, hogy felül kellett volna múlni a svájciakat, azt mondom: szerintem a Basel jobb csapat a Feyenoordnál és a Schalkénál is. De itt jegyezném meg, hogy még mindig akkora a különbség a magyar és a nemzetközi élvonal között, hogy felesleges csodát várni a kirakatcsapatainktól. Amíg a háttér, az utánpótlás-nevelés nem megfelelően működik, hiába szurkolunk például a Ferencvárosnak, ha a játékosai nincsenek úgymond előkészítve az ilyen nagy feladatokhoz. És ezzel át is tértünk a munkámra: az öt és a tizenkét éves kor között a gyerekeket az abécére, azaz az alapokra kell megtanítani, utána egészen tizennyolc esztendős korig az életkori sajátosságoknak megfelelően három fő területen kell képezni őket. Ezek a következők: elmélet, taktika, személyiségfejlesztés. Például ebben az időszakban lenne időszerű elméletben és gyakorlatban egyaránt megtanítani nekik a három legfőbb taktikai felállást, a négy-három-hármat, a négy-négy-kettőt, valamint a három-négy-hármat, hogy felnőttkorban már ne jöjjön zavarba az a futballista, akinek azt mondja az edzője: háromvédős rendszerben neked jobb oldali védőt kell játszanod. Amennyiben ebben az időszakban megfelelő elméleti, taktikai, személyiségfejlesztési képzést kapnak a játékosok, magabiztosabbakká, vállalkozóbbakká válnak. Idézőjelben mondom: késztermékként kerülnek a felnőttcsapatokhoz. Így működik ez Nyugaton, és ehhez tudnánk hozzátenni a magyarokra jellemző tehetséget. Hiszen ebben az országban hihetetlenül tehetséges gyerekekre bukkanhatunk, olyanokra, mint például Gera Zoltán, aki, ha ifjúkorában nem tér rossz útra, hanem megkapja a megfelelő képzést, akkor ma biztos, hogy az Arsenalban vagy a Manchesterben futballozik. A Ferencvárosnak semmi gondja nem lenne ma, ha megfelelő képzettségű játékosokat foglalkoztatna.
- Éppen ezért felesleges olyan hangzatos nyilatkozatokat tenni, mint hogy a Ferencváros szeretné megnyerni az UEFA-kupát…
- Edzője válogatja, hogyan próbálja tüzelni a játékosait. Vannak szerényebbek, és vannak, akik megpróbálják elérni a lehetetlent is.

---- - Visszakanyarodva a tehetséggondozáshoz: számíthatunk arra, hogy a közeljövőben érezhető lesz valami változás az utánpótlás-nevelés terén?
- Amikor én két évvel ezelőtt az MLSZ-hez kerültem koordinátornak, akkor a Bozsik-program financiális problémákkal küszködött, ám a Mezey György vezette edzőképző központtal közösen azért megpróbáltuk folytatni a munkát, így a korosztályos válogatottaknál is. A program hatása leginkább az 1988-ban születetteknél figyelhető meg: ezek a srácok a nyáron Ráckevén megnyertek egy olyan tornát, amelyen a csehekkel játszották a döntőt. Nem kis bravúr volt legyőzni őket, míg nemrégiben azokkal az angolokkal volt a meccs vége nulla nullás döntetlen, akik eddigi ellenfeleiknek nemigen rúgtak négynél kevesebbet. Mindezt egy Manchester melletti, tízezer néző előtt rendezett találkozón, ami maga volt a futball ünnepe. Bennük van a legnagyobb reményünk, bízunk benne, közülük jó néhányan hamarosan bekerülnek az U21-es és a felnőttválogatottba is.
- Mindig ezt mondják…
- De én ezt most komolyan gondolom, mert látom, hogyan lépegetünk előre… Ami mostanság fontos: ismét működik a meghalni látszó program, anyagi értelemben véve alapjáraton, mert sokkal több pénzre lenne szükség. A sokak által véleményezett Mezey György irányításával működő edzőképző központ hatására mára olyan műhelyek alakultak, amelyeknél az életkornak megfelelő, egységes szakmai alapú munka zajlik, noha megmaradt a főváros-centrikusság, Nyíregyházán, Békéscsabán és az országban egyre több helyen tapasztalható előrelépés. Szükség lenne végre néhány normális stadionra, műfüves pályára is.
- Ahogy most hallgatom, az a Nyilasi Tibor beszél, aki teli van tettvággyal! Ennyire élvezi a munkáját?
- Nagyon. Bár bevallom, néha a tehetetlen düh munkál bennem.
- Merthogy?
- Nem érzem a klubokon, a sportvezetőkön, hogy teljes szélességben egy irányba fordulnának. Nem értem például, miért nem hoz a liga vagy a futballszövetség olyan határozatot, miszerint minden idegenlégiós vételi és eladási ára után az egyesületek kötelesek lennének tíz százalékot fizetni. Legalább leszoknánk a sokadrangú külföldiek szerepeltetésétől, ezzel több fiatal kaphatna lehetőséget, és a befolyt összeget az utánpótlásra fordíthatnánk.

Aktuális a Mágus legendás szlogenje

- Hát igen, a magyar bajnoksággal kapcsolatban ezenkívül is beszélhetnénk a gondokról még hosszasan…
- Én nagyon szeretem az angol futballt, mivel ott a legkisebbtől a legnagyobbig mindegyik együttes kizárólag a győzelemre játszik. Ez nálunk nem így van. Nekem nagyon szimpatikus volt Verebes József azon mondata: inkább kapjunk ki hat ötre, mint nyerjünk egy nullára. És jöttek is a nézők, hazai pályán érthetően, idegenben pedig azért, mert mindenki látni akarta, kedvenceik hogyan verik meg a nagyszájú edző csapatát. És Verebes József mondása ma érvényes csak igazán: a show-biznisz világában kizárólag a támadófutball az eladható.

---- A Ferencváros szerda esti fájdalmas 2-1-es veresége apropóján megkérdeztünk néhány szakembert arról: vajon miért a svájci Basel csapata volt a jobb a Puskás Ferenc-stadionban, illetve kíváncsiak voltunk arra is, hogy a Fradi szerintük továbbjuthat-e az A csoportból.

Baróti Lajos hajdani szövetségi kapitány: "A Ferencváros fáradt csapat benyomását keltette, és számomra úgy tűnt, mintha a játékosok nem tudnának egyszerre gondolkodni. A taktikusabban futballozó, csapatként jobban teljesítő gárda nyerte meg a találkozót. Sokszor túl nagy szabad területet kaptak a Basel játékosai. A zöld-fehérek nem voltak elég felszabadultak, pedig ragyogó teljesítményt is láthattunk már tőlük a kupában. Előttem rejtély, hogy miért kell a Ferencvárosban a kapusnak rúgnia a büntetőt, van ott éppen elég olyan játékos, aki értékesíthetné a tizenegyest. A továbbjutáshoz nagyon nagy bravúrra lenne szükség Skóciában."

Dzurják József, az FTC korábbi gólkirálya: "Az első félidőben jól játszott a Ferencváros, és meggyőződésem, hogy egy nullás vezetésnél Robert Vagner meccset eldöntő helyzetben hibázott. A fordulás után fejben már fáradt volt a Fradi, talán nem ártott volna másképp szervezni a bajnokságot, akkor esetleg pihentebb együttes várta volna a svájciakat. Sajnálom, hogy elmaradt az egyenlítés, mert akkor még lett volna valamennyi pluszesély, de így már mások kezében van a csapat sorsa. Mindenesetre én a hét végén László Csaba megbízásából a helyszínen megnézem a Hearts csapatát."

Mészöly Kálmán egykori szövetségi kapitány: "Az első félidőben a Fradinak legalább kétgólos előnyt kellett volna szereznie. Ez nem sikerült, pedig volt esélyük a győzelemre. Nem játszott rosszul az első félidőben a csapat, ugyanakkor azt is tudom, nem először esett vissza a második félidőre, már a Feyenoord ellen is ez történt. Egy gól előny nem sokat ér a nemzetközi szinten, pedig úgy tűnt, néhányan ezzel megelégedtek, több futballista eltűnt a második játékrészben. Sokkal jobban kell koncentrálni egy ilyen kupameccsen, a bajnoki forma kevés volt a Basel ellen. Nagy dolog és bravúr lenne a továbbjutás.

Mészöly Géza, az Újpest vezetőedzője: "Találkoztam Lipcsei Péterrel és László Csabával, el is mondtam nekik a véleményemet. Kívülről persze könnyű okoskodni, de azt László Csaba is elismerte, hogy elfáradtak. Ha Robert Vagner az első félidőben betalál, akkor biztosan győzött volna a Ferencváros. Zavadszky Gábornak és Huszti Szabolcsnak egyedül kellett megoldania a szélsőjátékot, a védelemtől a csatársorig. Én biztosan két játékost vezényeltem volna ki a vonalak mellé, már csak azért is, mert a Basel a második félidőben itt teremtett létszámfölényt. A középpályások sem tudtak segíteni a szélsőknek, talán ennyi kellett volna a remélt sikerhez…"