- Én úgy érzem, hogy helyem lenne a kezdőcsapatban is, de szerencsére most olyan jól megy a fiúknak, hogy az sem lenne meglepetés, ha Mészöly Géza nem akarná megbontani a kezdőt, s csak a cserepadon számítana rám.
- Komolyan mondja, hogy ezt természetesnek venné?
- Abszolút komolyan. Ez egyáltalán nem jelentene gondot, hiszen most Rajczi Péter és Bükszegi Zoltán is remek formában van. Peti a legutóbbi két meccsen is betalált, ráadásul mindkettő rangadó volt, míg Zoli az MTK ellen éppen a gólpasszt adta, Pápán pedig két gólt is rúgott. Nagyon megy nekik, mióta hazatértem. Zrikálják is őket a többiek, hogy csak azért kapták össze magukat, mert be vannak sz..va, hogy kiszorítom őket a csapatból. És akkor Feczesin Robiról még nem is tettem említést. Szóval nagy harc lesz a csapatba kerülésért, de ez nem baj, ez engem doppingol. Sokkal nagyobb baj lenne, ha most egy bukdácsoló Újpestbe kellene visszatérnem...
- Az, hogy ön most visszatért, és nyilvánvaló módon nagy harc lesz a csapatba kerülésért a támadók között, nem okoz feszültséget csapaton belül?
- Nem. Szerencsére az újpesti öltöző mindig is arról volt híres, hogy remek, teljesen baráti, már-már azt is mondhatnám, hogy családias a hangulat, s ez most sincs másképp.
- Mielőtt tavasszal elment volna Kínába, ön volt a csapatkapitány...
- Most meg Erős Karcsi. Azért mert visszajöttem, nem jár nekem automatikusan a karszalag. Ezt leültünk megbeszélni Karcsival, s ő azt mondta, hogy szerinte nálam lenne a helye, de én nem követelem, mert ez nem lenne korrekt a részemről. Talán majd a téltől. De én ebből egyáltalán nem csinálok presztízskérdést. Úgy érzem, hogy nekem a csapatkapitányi karszalagtól függetlenül is elég nagy a tekintélyem a pályán, s enélkül is hallgatnak rám a többiek. ---- A ---- -