Fekete nadrágban, fehér pólóban, bal kezében az elmaradhatatlan cigarettával, jobbjában egy piros csokornyakkendőt pörgetve álldogált az újpesti klubház második emeleti folyosóján Verebes József.
Csendélet a Szusza Ferenc-stadion környékén: poroszkáló lovas rendôr, ékésen beszélgetô, a járdaszigeten szotyizgató drukkerek. (Fotó: Németh Ferenc)
Csendélet a Szusza Ferenc-stadion környékén: poroszkáló lovas rendôr, ékésen beszélgetô, a járdaszigeten szotyizgató drukkerek. (Fotó: Németh Ferenc)
Csendélet a Szusza Ferenc-stadion környékén: poroszkáló lovas rendôr, ékésen beszélgetô, a járdaszigeten szotyizgató drukkerek. (Fotó: Németh Ferenc)
Csendélet a Szusza Ferenc-stadion környékén: poroszkáló lovas rendôr, ékésen beszélgetô, a járdaszigeten szotyizgató drukkerek. (Fotó: Németh Ferenc)
A futball vérkeringésébe legújabban az RTL Klub szakkommentátoraként visszatérő mesteredző félórával a vasárnapi, Megyeri úti matiné előtt azt fejtegette: beszélgetett a délelőtt folyamán Mészöly Gézával meg Pintér Attilával is, és mindkét szakembernek azt magyarázva, a hirtelen felszökött futball-lázat nem szabad csillapodni hagyni. Közös felelőssége a két fővárosi élcsapatnak, hogy szolgálják ki maradéktalanul a publikumot, ha végre megint az egész országot megmozgató aranyrangadót vívhatnak. Mert igenis van mifelénk is érdeklődés a futball iránt, és nem is kell különösebb csodának történnie, hogy benépesedjenek a lelátók – bizonyság erre a felsőházi mecscsek tisztes nézőszáma. Verebes József egészen tűzbe jött, olyan hévvel magyarázott, mint hajdanán az ETO vagy az MTK öltözőjében. Közben morzsolgatta rendületlenül a piros csokornyakkendőt, amelyről csak annyit árult el, hogy az ismert meteorológustól, Aigner Szilárdtól kapta, akinek az esős Fradi–MTK meccsen szinte percre pontosan megjövendölte, mikor marad abba az égi áldás. ---- Mindeközben a lelátókon javában gyülekezett és – az ismert szavalótechnikával és egymásnak címzett heveskedésekkel – hangpróbát tartott a két tábor. A verbális csatánál keményebb ütközetet viszont ezúttal sem vívtak a felek. Igaz, nem is igen vívhattak volna, hiszen talán csak a bagdadi amerikai támaszpontokat őrzik szigorúbban, mint amilyen útakadályokon és ellenőrző ponton át kellett jutnia annak, aki a helyszínen kívánta végigszurkolni a nagy derbit. Ám a rendőrök nemcsak a torlaszok mögött ácsorogtak, hanem a Megyeri út sarkán lévő két benzinkutat is megszállták – a kútgazdák óvatossága a korábbi évek keserű tapasztalatai alapján, amikor az árukészlet egy részét fizetés nélkül vitték magukkal a futballhuligánok, persze nem volt alaptalan. De mostanra mintha szelídült volna a hangulat, bár az is lehet, hogy csak az alapos hatósági előkészületek tették meg a hatásukat. Mindenesetre tény: a néhány esztendeje a két együttes meccseit még szinte menetrendszerűen kísérő csetepaték – szerencsére – ez alkalommal is elmaradtak. A Fradi-szurkolók beléptetőketrecénél például olyan békés volt a hangulat a kellemes napsütésben, mintha csak szolid hétvégi piknikezésre gyűltek volna össze a zöldbe öltözött urak meg hölgyek. Sőt, az újpesti stadion utcafronti ablakait sem szerelték ki a pályamunkások – pedig ezeket az üvegtáblákat még tavaly ősszel is biztonságba helyezték arra a néhány órára, amíg a zöld-fehér sereg befutott, majd elvonult a negyedik kerületből. Más kérdés, hogy akinek harcias hangulata kerekedett volna vasárnap délelőtt, azt is nyilvánvalóan lecsillapította a lovas rendőrök meg a pajzsos, rohamsisakos rendfenntartók látványa. ---- Jellemző, hogy csupán egyetlen személyt állítottak elő rendzavarás miatt, mert többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó elhagyni egy lezárt területet, az igazoltatást pedig megtagadta. Az utcához képest a lelátó már maga a szabadság édes hona volt, ott végre életre kelhettek az ultrák is. A kapu mögötti szektorokat megszálló fanatikusok látványos élőképekkel rukkoltak ki, füstbombák ontották a lila, illetve zöld ködöt, és az újpestiek oldalán ráadásként – elvégre mégiscsak ők voltak otthon – néhány petárda is felrobbant. Akit hazai oldalon még ez a látvány sem hangolt volna rá az év összecsapására, azt végképp felpiszkálta a dervisként üvöltő helyi műsorközlő. Igaz, a szpíker látszólag egy udvarias meghívást tolmácsolt a Ferencváros kapusának a megyeri búcsú című rendezvényre – részletesen elemezve, hogy noha Szűcs Lajos manapság immár zöld-fehérben véd, Újpesten máig szeretettel emlékeznek arra, milyen lelkesen ünnepelte a lilák játékosaként az 1998-as bajnoki aranyérmet –, valójában fondor lélektani hadviselést folytatott a látogatók egyik kulcsembere ellen. ---- Aztán fél tizenkettőkor a horvát játékvezetői hármassal az élen kivonultak a gyepre a főszereplők, akikhez egy váratlan társ is csatlakozott: egy kissrác pórázon egy kutyát vezetett a kezdőkörbe. Az egyébként hófehér, Káosz névre hallgató eb az újpestiek egyik kabalaállatát, a viola bulldogot volt hivatott megszemélyesíteni. A nemes újpesti hagyományoknak megfelelően a Himnusz vezette fel a meccset, s miközben Erkel Ferenc dallamai szóltak a hangszórókból, a zöld-fehér B-középben egy transzparens emelkedett a magasba, feliratával – Győzelem vagy halál! – megadva a 90 perces csata alaphangulatát…