Akit nem zavar az, ha üvöltve szidják

A ballábas középpályás legutóbb a görög élvonalbeli Panioniosz labdarúgója volt, ahova a Videotontól igazolt (még mielőtt a székesfehérváriakhoz szerződött volna, már majdnem az Újpest játékosa lett, akkor azonban nem sikerült megegyeznie a Megyeri úti vezetőkkel), és a bajnokságban eddig gyengén szereplő lilák minden bizonnyal azt várják a tehetséges futballistától, hogy fazont adjon a játéknak, illetve gólokat lőjön. Ezzel azonban még várni kell – Tóth Norbert a tegnapi edzőmérkőzésen nem szerepelt – a juniorcsapatban kapott szerepet…
– Régóta terveztem, hogy visszatérjek az Újpesthez – mondta Tóth Norbert. – Másfél évvel ezelőtt már szinte kezemben volt a szerződés, de akkor mégsem sikerült ide igazolnom, így akkor a Videotonhoz kerültem, majd jött a görögországi légióskodás. Kalandos időszak volt… Hazatértem, annak ellenére, hogy kaptam külföldi ajánlatokat is, de egyik sem volt tökéletes. Volt, hogy a célállomás nem tetszett, avagy előfordult, túl hosszú időtartamú szerződést akartak kötni velem. Szerencsére úgy alakult, hogy még időben megkeresett az Újpest, és olyan ajánlatot kaptam a Megyeri útról, amelyet bizonyos fenntartással elfogadhattam….

Csupán egy rizikót vállalt

– Fenntartással?! Mégis, mire gondol?
– Nem feltétlenül lett volna szerencsés, ha úgy szerződöm ide, hogy továbbra is Mezey György marad a szakmai igazgató, mert neki nem lett volna rám szüksége. Éppen ezért az utolsó pillanatig kivártam. Keresett még a másodosztályú Vasas és REAC is, de végül az Újpestet választottam, vállalva azt a rizikót, hogy amikor aláírom a szerződésemet, még mindig Mezey György dolgozik a csapattal, és nála nem sokat játszom majd. Nos, már Mészöly Géza az edző, nála talán több lehetőséget kapok majd.
– Mégsem kötött túl hosszú szerződést az Újpesttel.
– Egyelőre az biztos, hogy a nyárig itt maradok, de a megállapodásunk fél plusz két évre szól, vagyis, ha mindkét fél elégedett, akkor még két évig érvényben marad. Remélem, hogy nem lesz semmi baj, már csak azért sem, mert úgy éreztem, örömmel fogadtak a játékosok, akiknek nagy részét ismerem. Van olyan labdarúgó, akivel korábban itt, a Megyeri úton szerepeltem együtt, és van olyan, akivel más csapatnál, de a lényeg az, hogy nem sok az új arc.

A pénzéhes játékos elve

– Önnel kapcsolatban elterjedt a hír, hogy szeret sok pénzt keresni – persze ki az, aki nem… –, ám információink szerint most nem a legjobban fizetett újpesti labdarúgók egyike lett. Ez igaz?
– Természetesen most sem gombokért írtam alá, de ebben az esetben nem az volt a fontos, hogy mennyi pénz jelenik meg a bankszámlámon, hanem az, hogy játéklehetőséget kapjak. Egyébként ez a pénzkérdés egészen érdekes. Sokan elmondták már előttem is, de ettől függetlenül még igaz mindez: nekünk, futballistáknak tíz évünk van arra, hogy a hátralévő életünket megalapozzuk. Ha jó szerződést lehet valahol kötni, akkor mindenki megtenné. Ezt a "Tóth Norbert, aki szeret sokat keresni" kezdetű szöveget egyébként négy éve ragasztották rám, amikor elmentem Újpestről a Vasasba. Pedig ha tudnák, hogy akkor Angyalföldön kevesebb pénzt kaptam, mint itt…
– Mondtak akkor cifrábbakat is, mégpedig e helyütt idézhetetlen szidalmakat.
– Látja, én akkor is ennek a jó oldalát néztem… Jobb lett volna, hogyha úgy megyek el: senki nem emlékszik rám?! Akkor a távozás ténye fájt a drukkereknek, gyanítom, sokan szerették volna, ha maradok. Mindig azt bántják a távozása után, aki letett valamit az asztalra. Én azt gondolom, hogy korábban kölcsönösen sokat adtunk egymásnak a szurkolókkal, mi, játékosok is kaptunk tőlük, de azt hiszem, hogy mi is szereztünk néhány kellemes percet nekik, ha jól futballoztunk. Az is érdekes történet volt, hogy a Vasassal mindjárt Újpesten kezdtünk. Akkor egy nagy drapériát is készítettek az újpesti ultrák, amelyre ráfestették az én nevemet is. Kifejezetten büszke voltam arra, hogy ennyit dolgoztak, és nem sértődtem meg, hanem jót nevettem az egészen.
– Gondolom, azóta, amióta újra Újpesten van, találkozott már azokkal a szurkolókkal, akik korábban szidták. Nem kapott újabb fricskákat?
– Egyáltalán nem. A szurkoló ilyen, hol szeret, hol pedig utál, nincs ezzel semmi probléma. Az ember jól teljesít, és akkor mindent elfelejtenek, aztán ha rosszabbul megy a játék egy ideig, akkor megint a fejemhez vágnak majd mindent, de mondom, ez így természetes.
– Milyen edzettségi állapotban van most?
– Egy-két hét lemaradásom van, és ez nem is kérdéses, de bízom abban, hogy van akkora rutinom, amivel pótolni tudom a hiányosságokat. Hamarosan újra jó formában leszek, még magam is azt hittem, hogy sokkal több pótolnivalóm van. Sajnos az első edzésen meghúzódtam, de már ez is a múlté, ismét teljes lendülettel dolgozhatok.

Az erőnlétén javítania kell

– Akkor nem bánja, hogy elmaradt az első, Győr elleni tavaszi meccs?
– Nem, de nemcsak az állapotom miatt, bár azért ez is nyomós érv. Ami ennél praktikusabb ok: még nem érkezett meg Görögországból a játékengedélyem, így semmiképpen nem szerepelhettem volna az ETO ellen. Az edzőmeccsen is a juniorok között játszottam, de napokon belül utolérem magam.
– Mire viheti az Újpest a tavasszal?
– A nyolcadik helynél többre hivatott a gárda. Most sok a fiatal labdarúgó a keretben, ami nem baj. Szóval úgy érzem, hogy a felsőházban ott leszünk majd, és jó lenne minél előbb végezni. A negyedik helyezés most nem hangzik rosszul…

Újpest FC–III. ker. TUE 6–0 (2–0)
Megyeri út, 500 néző. V: Sulyok
Újpest: Vlaszák – Szélesi (Nagy G.), Tamási, Juhár, Vanczák – Simek, Farkas B. (Bánka),
Erős K., Polonkai – Bükszegi, Rajczi (Feczesin)
G: Polonkai (2), Feczesin (2), Vanczák, Szélesi