A segítői nem engedik unatkozni

A korábbi szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan alakulata tehát igencsak belekezdett, bár a szakember int a túlzó következtetések levonásától.– Tudomásul kell venni, Egyiptomban három igazán erős klub, és további kettő nagyon gazdag egyesület van, így ez a csapat általában a hatodik-tizedik helyre esélyes – jellemezte az észak-afrikai erőviszonyokat a magyar tréner. – Nagy bizakodásra ad azonban okot, hogy a teljesen kicserélődött, huszonhárom év alatti átlagéletkorú együttes az eddigi négy meccséből hármat megnyert. – Akkor megnyugodhatott: a belépő jól sikerült.– Az biztos, hogy fújhatunk egy nagyot, de a neheze még hátravan. Márpedig itt, ebben a közegben nem lehet hibázni. A szurkolók fanatizmusáról annyit, hogy a legutóbbi győztes meccsünket este háromnegyed tízkor fújták le, de mi a hatalmas tömegtől csak hajnali négykor tudtuk elhagyni a stadiont… – Gondolom, arrafelé a luftokat és taccsra kívánkozó lövéseket is megtapsolják.– Na, azért ennél már fejlettebb a futball Egyiptomban. A drukkerek fanatizmusa nemcsak pozitív, hanem negatív értelemben sem ismer határokat. Az Ismailiától kettő egyre kikaptunk, és az egyik csatárunk két nagy helyzetet is kihagyott. Másnap több százan jelentek meg az edzésen, és olyan szépeket mondogattak a fiúnak, hogy szegény néhány perc múlva sírva fakadt…– Húha. Mi lesz itt, ha netán gyengébben szerepel a csapat?– Nagyon kedvesek az emberek, ezért nem is hiszem, hogy valaha komolyabbra fordulna a dolog. Főleg, hogy a játékosokról is csupa jót mondhatok, hiszen ez a fiatal együttes nagyon belekezdett és egyelőre erőn felül teljesít. Nemrég ugyebár Kínában is dolgoztam, így kicsit meglepő lehet az összehasonlítás, de szerintem az egyiptomi és kínai focisták mentalitása ugyanolyan. Holott az általános nézet szerint a kínaiak szorgalmasak, az arabok meg lusták, de ez véleményem szerint nem igaz.– Félve kérdezem: és a magyarok?– Azt hiszem, a csapatomból majd’ minden játékos megállná a helyét a magyar bajnokságban… Erős az egyiptomi futball. Amikor vagy tizenhárom évvel ezelőtt hazajöttem Dél-Koreából, akkor a koreai labdarúgást dicsértem, és mindenki megnézheti, hol végzett az ázsiai válogatott a vébén. Lehet, hogy hamarosan Egyiptomról is sokat beszélünk majd.– Sőt, ezt már ma is megtehetjük, hiszen az ott jártak szerint az ország a napsütés, a piramisok és a hasmenés hazája. Tud egy kicsit nyaralni is a munka mellett?– Nyilván nem a vakáció az elsődleges, de azért én sem mehetek el a táj szépsége mellett. A hőség szörnyű, abban is elfáradok, ha nézem a melegítő játékosokat… Amúgy csodálatos környezetben lakom Port Szaidban, és tényleg mindent megkapok a segítőimtől, akik pluszfeladatként éttermekbe, borbélyhoz visznek, nem engedik, hogy egyedül érezzem magam. Pedig most mégis egyedül vagyok, hiszen a feleségem a legkisebb fiam esküvőjére hazautazott.– Esetleg már centizi a napokat? Egynehány forduló még hátravan a bajnokságból…– Régi barátom az elnök, tehát ha menni akarnék, alighanem elengedne. – De ha jól értem, egyelőre nem tud választani Egyiptom és Magyarország között.– Ha még csak ez lenne a baj! Nemrég egy Egyiptomhoz közeli ország szövetségétől is megkerestek, hogy szükségük lenne egy szövetségi kapitányra. Úgyhogy eddig sem volt könnyű a helyzetem, de most még jobban törhetem a fejem, hogy mit is tegyek…