Fokozódó bizonytalanság

– Dragóner Attila amolyan búcsúnyilatkozatként szerdai számunkban keményen bírálta a Ferencváros közvetlen vezetését, mondván, nem önszántából hagyja el szeretett klubját…
– Meglepve olvastam azt, amit Dragóner Attila mondott, miszerint, olyan ajánlatokat kapott, amelyek méltatlanok voltak számára, és úgy állítja be, mintha a távozását akartuk volna. Nincs abban semmi, ha valaki külföldre vágyik, szeretné magát kipróbálni a magasabb nívójú bajnokságban, és szeretne többet keresni, de ezt lehet úgyis tenni, hogy közben egy nappal a távozása után nem rondít bele abba a fészekbe, ahol saját állítása szerint is sokat kapott. Január óta többször tárgyaltunk, de mindig azt éreztük Attilán, hogy külföldre készül. Először márciusig kért türelmet, aztán májusig, majd a válogatott selejtezőmérkőzé-
seinek lezárultáig. A méltatlan ajánlatról és a Ferencvárostól történő elüldözéséről pedig annyit, hogy a mi javaslatunk négyszer hatmillió forintról szólt, azaz huszonnégymillió forintot kereshetett volna évente, ha rendszeresen játszik, és bajnoki címet nyer a csapattal. Azt gondolom, hogy ez az ajánlat egy, a Fradihoz valóban kötődő játékos számára nem jelenthet üldözést. Nem mellesleg azt is megemlíteném, hogy ez az ajánlat nagyságrendekkel jobb kondíciókat jelentett volna Dragóner Attila számára, mint az előző szerződése.
– A védő arról is beszélt, hogy a Ferencváros a tárgyalások során csökkentette az ajánlatát.
– Ez igaz. Januárban tettük meg az ajánlatunkat, melyet egészen június huszonötödikéig tartottunk. Amikor Attila visszatért a szabadságáról, akkor jeleztük neki, hogy még negyvennyolc óráig tartjuk korábbi ajánlatunkat, utána húsz százalékkal csökkentjük, mivel a felkészülés miatt egyre jobban szorított bennünket az idő, és szerettük volna megtudni, hogy számíthatunk–e rá, vagy sem.
– Egyesek a Fradihoz kötődő játékosok üldözéséről beszélnek. Mit szól ehhez?
– Mindennél többet érnek a saját nevelésű labdarúgók. Mindent megtettünk azért, hogy itt maradjon Szűcs Lajos, Gera Zoltán, Lipcsei Péter, és ezért tárgyalunk a hosszú ideje sérült Gyepes Gáborral is. A Fradihoz való kötődés nem hangoskodásban nyilvánul meg, hanem tettekben. Évekkel ezelőtt Zoran Kunticsot soha senki nem bántotta, mindenki igazi ferencvárosinak tartja, pedig nem töltött itt el hosszú időt, de minden meccsen mindent megtett a Ferencvárosért. A mai csapatban azt gondolom ugyanez igaz mondjuk például Dragan Vukmírra. Ha bemegyek az öltözőbe, ott találom Lipcsei Pétert, aki egy évtizede ferencvárosi, nem játszott soha más csapatban a hazai élvonalban, mégsem veri a mellét, nem ad hangzatos nyilatkozatokat, csak teszi a dolgát, szolgálja a klubot.
– Keller József is ezt tette, neki mégis mennie kell…
– Ezt sajnálom, hiszen Keller József Lipcsei Péterhez hasonlóan rengeteget tett a Fradiért, és ő is azon kevés labdarúgók egyike, akik a hazai élvonalban soha nem játszottak más csapatban. Másfél évvel ezelőtt már a jövőre gondolva kínáltunk neki játékos-pályaedzői szerződést, ami, azt hiszem, a megbecsülés egyértelmű jele volt. Most a szakmai stáb úgy döntött, hogy a harmincnyolc éves védőre játékosként már nem tart igényt. Ezek után éppen eddigi szolgálatait elismerve szerettünk volna rábízni a juniorcsapatot, de ő jelezte, még nem szeretné befejezni az aktív játékot.
– Nézzük, mekkora a játékosmozgás, és mi a helyzet a várható igazolásokkal?
– Távozott Szili Attila, megváltunk Marius Cheregitől. Tököli Attila a Debrecen elleni meccs után történtek miatt akar elszerződni. A csatárért öt országból jelentkeztek csapatok, de nem kizárt, hogy szerződést hosszabít velünk és kölcsönbe megy külföldre. Bogdan Andone nem tudott beilleszkedni, így valószínűleg kölcsönadjuk egy román csapatnak. Természetesen szeretnénk igazolni. Szabics Imrével is tárgyaltunk, de a Stuttgarttal nem tudtunk versenyezni. A hazai játékosok igazolásánál az is nehézséget jelent, hogy sok labdarúgó nehezen akarja elfogadni a Ferencvárosnál már másfél év óta működő teljesítményorientált fizetési rendszert. Nálunk jól kereshetnek a labdarúgók, ha valóban teljesítenek, és igazán sok pénz akkor üti a markukat, ha a csapat megnyeri a bajnokságot.
– Bár e beszélgetés elején kikötötte, a tulajdonosi döntésekről ne kérdezzem, most mégis megjegyzem: a csapat körüli bizonytalanság mintha gátolná a keret megerősítését is, pedig a tőkeerős szponzorok bevonása után talán bátrabban lehetne igazolni.
– Sajnos, a közelmúltbeli események nem vetettek jó fényt a klubra, nehezebb további támogatókat találnunk, ugyanakkor milliókat kell kifizetnünk büntetésekre, és ez kidobott pénznek számít. A nemzetközi meccseken is sok büntetést fizettünk, ráadásul most sem az UEFA, sem a hazai bajnoki meccseken nem számíthatunk jegybevételre. Mindez komoly hiányt eredményezhet a költségvetésben, így igazolni sem könnyű. Tárgyalunk azonban hazai és külföldi játékosokkal, és szeretnénk megfelelően megerősíteni a csapatot.
– Sokan, a sajtó, a szurkolók, de klubon belüliek is a távozását kívánják: mit gondol, meddig maradhat az FTC Rt. vezérigazgatója?
– Ha elégedetlenek velem, biztosan megkapom a munkakönyvemet, ám eddig senki sem szólt hogy csomagoljak.

A Ferencvárosnál, most bizonytalan a helyzet. A klub titkárságán megtudtuk: az elnökségi tagoknak meghívót postáztak, amelyen 2003. július 9-e 13.30 órakor kezdődő értekezlet két napirendi pontja van feltüntetve: 1. A Fotex Rt-vel kötött szerződés teljesítésével kapcsolatos kérdések, 2. Egyebek.
Izgalmas tanácskozás lesz…