Sorsdöntő félév előtt a Fradi

A Ferencváros szakmai igazgatóját a Pécshez közeli nyaralójában értük utol, ahol szokásához híven összegez, átértékel, gondolkodik és tervez. Nincs irigylésre méltó helyzetben, pedig ha mondjuk az üdülőszomszédok megkérdezik tőle, hogy: "Te, Jóska, sorold már el, milyen eredményeket értél el az idén?”, ő rezzenéstelen arccal akár büszkén is mondhatná, hogy Magyar Kupa-győzelmet, bajnoki ezüstérmet. Mégis, ahogy telik az idő, úgy gondolnak egyre keserűbb szájízzel a ferencvárosiak az elmúlt szezonra. A Debrecen elleni hazai döntetlent csatavesztésként értékelte a zöld-fehér tábor, és rögvest háborúskodásba kezdett, felpofozva a sajátjait, és a kedélyek azóta sem nyugszanak.
Garami József május 30-án, azon a bizonyos péntek estén mégis nyugodtan sétálhatott be az öltözőbe a felhevült drukkerek között; őt senki sem bántotta, sőt, akadt, aki elkérte emlékbe a nyakkendőjét. A mester ott, a klubházban tűnt el a nyilvánosság elől, és azóta csak egyszer nyilatkozott, a bajnokság legjobb csapatairól készült mellékletünkben. A mostani beszélgetésünk apropójául a Ferencvárossal kapcsolatos ligadöntések, az Üllői úttól elköszönő Tököli Attila elhatározása, valamint néhány pletyka szolgálhat, amely szerint a Fradinál már új edzőt keresnek, szóba került Bölöni László és a holland Henk Ten Cate neve is. Garami Józsefet azonban újabb egyéves szerződés köti a klubhoz.

Nem kell szégyenkeznie

– Fura érzések kavaroghatnak önben. Tulajdonképpen sikeres évet zárt, de erről senki sem beszél, ehelyett jönnek az enyhébb és durvább vádak csapata helyenként lélektelen játékáról, no meg a sajnálatosan felejthetetlen botrányról.

– Valóban szokatlan ez a helyzet számomra is – mondta a mesteredző. – Ilyen szezont még sohasem zártam, pedig már negyven éve dolgozom a szakmában. Azonban félre ne értse, nincs miért szégyenkeznem, hiszen amit terveztünk, azt elértük. Indulunk az UEFA-kupában, megnyertük a Magyar Kupát, a bajnoki címért pedig a szó szoros értelmében az utolsó pillanatig harcban voltunk. Ezenkívül a nemzetközi kupaselejtezőkön túljutottunk egy ciprusi, valamint egy török ellenfélen, és csak nagy csatában buktunk el a VfB Stuttgarttal szemben. Persze, tudom én, hogy mindenki a bajnoki aranyat hiányolja, és elhihetik, így vagyok ezzel én is. Elismerem, mind a játékosok, mind jómagam gyakorlatilag elkönyveltük a győzelmet a Debrecen ellen, azonban ellenfelünk erejét jelzi, hogy tartalékosan is egyenrangú partnerünk volt.
– Már nem a botrány miatt hívtam, mégis meg kell kérdeznem: mit érzett a Debrecen elleni meccs utolsó percében?
– Állandóan az órát néztem, és azt figyeltem, mennyi időnk van még. Arra például már nem is emlékszem, hogy egyáltalán hosszabbított-e a bíró… Nézze, nem szokásom magyarázkodni, nagy lehetőséget szalasztottunk el, de ne felejtse el senki, kulcsjátékosaim hét hónap alatt ötven tétmeccsen szerepeltek. Elfáradtak… Magam is vallom, hogy szükség van a sorozatterhelésre, úgy erősödnek igazán a futballisták, csakhogy normális helyeken hatvan öszszecsapást kilenc hónap alatt kell megvívniuk a labdarúgóknak, nálunk pedig ez a szám, ahogy mondtam, lecsökkent hét hónapra. Ettől függetlenül még nyernünk kellett volna a Debrecen ellen, ám arra, ami a meccs után történt, nincs magyarázat. Engem senki sem bántott, nyugodtan sétálhattam be az öltözőbe, és csak ott döbbentem rá, mi is történt a futballistáimmal. Valamennyien sokkhatás alatt voltak, hirtelenjében nem is tudtam mit mondani.

A hangulat futballellenes

– Azóta viszont bizonyára beszélt többször is Tököli Attilával. Elfogadja a döntését, miszerint a csatár távozik a Ferencvárosból?
– A körülményeket figyelembe véve kénytelen vagyok elfogadni. Viszont mégsem mondtam le róla teljesen, elhatároztam, várok egy kicsit, hadd higgadjon le teljesen, aztán megkeresem, és megpróbálom rábeszélni, maradjon a Fradiban. Szükségünk van rá, és nemcsak azért, mert huszonhat gólt lőtt. Tudja, nem mindenki képes megbirkózni azzal a teherrel, amit a Ferencváros jelenthet, itt állandó reflektorfényben van az ember, minden lépésére, mozdulatára figyelnek. Attila vidéki fiatalember, akinek furcsa volt mindezt megszokni, ám egyre inkább otthon érezte magát az Üllői úton és az MTK elleni meccs után például azt mondtam valakinek: "Látod, a Tököli most lett igazi fradista”.

– …és az MTK elleni meccsen Tököli Attila futtában megtaszajtotta Kassai Viktor játékvezetőt.
– Úgy gondolom, kicsit felfújták ezt az ügyet, mint ahogyan mindent felfújnak, ami a Ferencvárosnál történik. Másfél éve dolgozom az Üllői úton, és visszautasítom azokat a vádakat, miszerint a Fradival kivételeznek, ennek a csapatnak mindent szabad… Ez egyszerűen nem igaz. Sokszor látom a televíziós műsorokban, hogy a mi játékosaink mozdulatait kockázzák ki és mutatják elrettentő példaként.
– Azt a bírólökést nem is kellett kikockázni, annyira feltűnő volt.
– Attilát régóta ismerem, és nyugodt szívvel kijelenthetem, ő még soha senkinek nem okozott sérülést. Hirtelen haragú srác, talán túlzott igazságérzet dolgozik benne, és vélt vagy valós sérelmeit azonnal meg akarja torolni. Ez történhetett az MTK elleni találkozón is, mondta, mondta a magáét a játékvezetőnek, aztán a gesztikulálás közben hozzáért.
– Alekszandar Jovics viszont nem gesztikulált, hanem ütött, hátulról a debreceni Bernáth Csaba arcába.
– Arról viszont senki sem beszél, hogy ezt a Jovics gyereket egy korábbi Üllői úton játszott Debrecen elleni találkozón Szekeres Tamás egyszerűen lefejelte. Abból nem lett ügy. Ezért mondom én, cseppet sem kivételeznek a Fradival. Ha most előveszik Jovicsot, példát statuálnak vele, akkor úgy lenne igazságos, ha Szekerest is megbüntetnék.
– Bizonyára lesznek, akik ezt másképp gondolják. Mint ahogy azon is folyik a vita, hogy a liga döntése, a féléves pályabezárás súlyos, avagy enyhe büntetés a Ferencváros számára.
– Azt mondom, a liga nemcsak a Ferencvárost, a futballt is büntette ezzel. Fél évre bezárni egy stadiont rendkívül súlyos döntés. Túlzónak tartom és igen nagy károkat okozhat a magyar labdarúgásban. Amúgy is futballellenes a hangulat az országban, ezt most fokozták ezzel. Nem ez a megoldás, inkább teremtsenek rendet, úgy mint nyugaton. Csak halkan jegyzem meg: normális országokban nem kell fizetni a rendőri biztosításért, a pályahasználatért, nálunk óriási pénzekbe kerül mindez. A futball nézők nélkül eladhatatlan. Hogyan tudom majd így motiválni a játékosaimat, akik a meccsek előtt lesnek ki az öltözőablakon, hogy mennyien ülnek a lelátón?
– Köszönjék ezt az őket megverő szurkolóknak.
– Rendet kell teremteni a pályákon, főleg az Üllői úti stadionban, ahol sokkal több néző van, mint máshol. Ezek után csak azt tudom mondani, kritikus, már-már sorsdöntő félév előtt áll a Ferencváros, át kell vészelnünk ezt az időszakot.
– Hallott a pletykákról, miszerint külföldön keres edzőt a Ferencváros? Beszélnek a romániai magyar trénerről Bölöni Lászlóról és a holland Henk Ten Cate-
ról is …
– Ugye nem azért hívott föl, hogy pletykákról beszélgessünk?

Szerényebb lett a névsor

– Világos beszéd. Azt viszont mondja meg, igaz-e, hogy Simek Péter és Szanyó Ká-roly a botrány miatt mondta vissza az átigazolását?
– Neveket nem akarok mondani, de azt elismerem, hogy két, hazai szinten jó képességű labdarúgó is visszakozott, mondván, ők most nem szívesen szerződnének a Fradihoz. Ez van, most újak után kell néznünk, legalább három-négy fiúra van szükségünk. Az már biztos, hogy Marius Cheregi és Szili Attila távozik, kérdéses Kriston Attila, Alekszandar Jovics és Dragóner Attila jövője. Nem mondom, ha a Bajnokok Ligájára készülnénk, most egészen másként és másról beszélgetnénk.