Kis magyar futballkrimi

Emlékezetes kilencven perc volt az, a Vasasból Puskás Lajos, a Fradiból Novák Dezső (mindkétszer tizenegyesből) és Albert Flórián duplázott. A Ferencváros a 90. percben egyenlített, s alakította 4–4-re az eredményt, viharos befejezés volt az, Vadas György játékvezető az utolsó pillanatban állította ki az őt megráncigáló Mészöly Kálmánt. A közönség felállva tombolt, és vastapssal búcsúztatta a két csapat játékosait.
Évekkel később derült ki – ez bundameccs volt.
Ma megint bundáról, egészen pontosan bundagyanúról beszélünk, csak hát azóta megváltozott minden mifelénk. A hatvanas években még megbocsátott mindenkinek a közönség, azokat a futballistákat szerették az emberek. Akár egyezkedtek az ellenféllel, akár nem. Mára csak a harag és az érdektelenség maradt, a futball gyakorlatilag eltűnt a pályákról. Ha szabad ezt mondani, a lehető legrosszabbkor robbant ki a legeslegújabb ügy, amúgy is futballellenes hangulat uralkodik az országban, mérkőzésre már csak a fanatikusok indulnak, az egyszerű ember, a labdarúgómeccsekről leszokott átlagférfi csak legyint, mondván: "Ezekre én már nem vagyok kíváncsi.”
S arról még nem is beszéltünk, mi van akkor, ha a liga mellétrafál, és szó sincs egyezkedésről, megkeresésről…
Védhetetlen öngól lenne az.
Talán ezért is érdemes feleleveníteni egy korábbi bundaügy eseményeit. Miközben 1988 őszén Marat Gramov, a Szovjetunió állami testnevelési és sportbizottságának elnöke rövid baráti látogatásra érkezett Budapestre, s miközben a szocialista országok sportvezetői éppen a magyar fővárosban tanácskoztak, testvéri szeretetben, egyetértésben, az országot a a nagy testvérnél egyre többet emlegetett "glasznoszty” és "peresztrojka” kifejezések foglalkoztatta – és a kurtán-furcsán kirobbant bundaügy. A Népsport 1988. október 26-i számában címlapon hozta a következő hírt: "Illetékes rendőri szervek bejelentések alapján nyomozást indítottak az 1987–88-as labdarúgó-bajnokság NB I osztályában elkövetett visszaélések miatt. Az eljárás során alapos gyanúja merült fel annak, hogy több, kiesésre álló csapat egyes játékosai és ügyintézői az ellenfelet a mérkőzés számukra kedvező alakítása érdekében megvesztegették.”
Nem volt megállás.
Több csapat, rengeteg futballista és jó néhány edző került képbe – no meg néhány napra rács mögé. Az ügy egyre tekervényesebb lett, újabb és újabb bizonyítékok kerültek elő, a szurkolók meg csak kapkodták a fejüket. Közben ment a bajnokság, és az MLSZ válságstábja úgy döntött, hogy nem szakítja félbe a pontvadászatot. Az már csak a sors apró kis tréfája, hogy abban a történetben főszerepet kaptak a Békéscsaba és a Honvéd játékosai is. Érdemes megemlíteni, hogy a kispesti csapat soha nem látott összeállításban lépett pályára Újpesten, a csatársor például úgy állt fel, hogy Gregor, Füle, Zircher, és a csapatot régen látott óriási szurkolótábor kísérte el a Megyeri útra, mintegy demonstrálva a Honvéd mellett. Nyertek is 1–0-ra Füle Antal góljával.
Az ekkor előzetesben lévő Kovács Kálmánt ma azért kerestük, hogy beszéljen erről a zavaros ügyről, no meg mondja el a véleményét a jelenleg zajló eljárásról.
"Megdöbbentő volt, hogy egyszer csak eljöttek értem a rendőrök, aztán bevittek a Gyorskocsi utcába, és pillanatok alatt előzetes letartóztatásba helyeztek – emlékezett a korábbi 56-szoros válogatott támadó. – Először azt sem tudtam, miről van szó, aztán később kiderült, hogy két évvel korábbi Debrecen–Honvéd meccsről. Bundameccs volt, kaptunk érte hatszázezer forintot, ez fejenként harmincötezret jelentett. A debreceniek megkerestek, nekik a bentmaradáshoz kell egy pont, mi meg összeültünk, megvitattuk, és rábólintottunk, hiszen már bajnokok voltunk. Meg nem mondom, ki köpött közülük, hogyan derült mindez ki csaknem két és fél évvel később, mindenesetre sokunkat meghurcoltak akkor. Ma már biztos vagyok abban, hogy kirakatper részesei lettünk. Tibor Tamás, az OTSH elnöke nem volt jó viszonyban Somogyi Jenő MLSZ-elnökkel, és a futballon mindenképpen fogást kerestek, balhét akartak kirobbantani, ezért jött a bundaügy, ezért kellett nekünk bűnhődni. Nekem azt mondták, ha beismerem, és elvállalom, akkor mehetek haza. Persze hogy ezt tettem. Később, a bírósági tárgyaláson elintézték az egészet egy ejnyebejnyével, semmi sem változott, a futballunk nem lett tisztább ettől. Ami a mostani ügyet illeti, számomra egyértelműen túlzó a történet, alaposan felfújták az egészet. Hamar Istvánt ismerem, tisztességes, rendes gyerek, nem is értem, hogyan került bele. El tudom képzelni, hogy a meccs előtt poénkodott, viccelődött a fehérváriakkal, még azt sem tartom kizártnak, hogy ment egy-két telefon, de hogy a Honvéd nem ajánlott fel pénzt a Vidinek, abban egészen biztos vagyok. Egyszerűen nincs pénze a klubnak, ráadásul olyan egyéniségek sincsenek a csapatban, akik odaállnának az ellenfélhez, mondván, »feküdjetek le nekünk«. Szerintem most is arra megy ki az egész, hogy példát statuáljanak, bizonyítva a külvilág felé, hogy valamiféle tisztulási folyamat kezdődik a futballban. Csakhogy szó sincs ilyesmiről, elég csupán a tippmixügyre gondolni, ami az ősszel robbant ki, akkor is nagy dirrel-durral ígérték, hogy kivizsgálják, utánajárnak, de nem történt semmi. Tartok tőle, hogy a Honvédon akarják elverni a port, amiért a gondok súlyosbodnak a magyar futballban…”
Nagy Antal véleménye is érdekes lehet.
A Honvéd egykori csapatkapitánya ugyancsak részese lehetett egy bundaügynek, egészen pontosan a mára már legendássá vált, 1984 tavaszán lejátszott Volán elleni 6–6-nak. Arra aztán tényleg mondhatjuk, emlékezetes találkozó, hiszen tessék, a mai napig beszélnek róla.
"Ha most azt mondom, nem volt bunda az a hat hat, biztos kiröhögnek, pedig nem kaptunk se pénzt, s nem is beszéltünk a volánosokkal – mondta a 32-szeres válogatott középpályás. – A félidőben vezettünk három nullára, a vége pedig hat hat lett úgy, hogy mi már bajnokok voltunk akkor. Emlékszem, négy pontot levontak tőlünk, de az aranyat így is átvehettük. A mostani helyzet egészen más, tartok tőle, hogy a liga alaposan mellényúlt. Szerintem nagy hibát követtek el Hamar István játékjogának felfüggesztésével, és azzal, hogy a rendőrséget belekeverték a labdarúgásba. Túl messzire mentek ezzel. A Honvédnál senkinek sincs pénze bundára. Ez egyértelmű, a játékosok fizetést sem kapnak, ugyanakkor milliós szerződések vannak. Van tehát veszítenivalójuk bőven. Sajnos úgy vélem, a Honvéd bőrére megy az egész. Egyesek célja megvalósulni látszik, hiszen mást sem hallottam az utóbbi években, mint azt, hogy nincs szükség a Kispestre, csak azt nem tudom, kinek jó ez, megszüntetni, kiirtani a tizenháromszoros bajnokot, amelyet szerte az országban szeretnek… Ez a bundaügy is erre megy ki, de még egyszer mondom, öngól a javából, hiába adták ki parancsszóba, hogy legyen futball vidéken, első osztályú csapat Szegeden, ha nincs rá igény vagy pénz. Csak hát ha már eldöntötték, hogy nem kell a Honvéd, az ellen nehéz érvelni és védekezni…”
A rendőrség nyomoz most is, csakúgy mint a nyolcvanas évek végén.
Ám változott a világ – Hamar István szabadlábon "védekezhet”…