Száműzetés és szerződésbontás

Mielőtt az előzményeket taglalnánk, annyit érdemes előrebocsátani, hogy az említett testület azóta sem mondta ki a szerződésszegést, s hogy az eset még kacifántosabb legyen, az sem világos, mi alapján bontott a kft. egyoldalúan szerződést a játékossal. S ha megtette, annak következményeit miért nem kell viselnie…"Több mint egy évvel ezelőtt, a bajnokság félidejében igazoltam Diósgyőrbe, kifejezetten Reszeli Soós István kérésére – mondta Nyikos József. – Tavasszal alapembernek számítottam, és bár másodikak lettünk az NB I B Keleti csoportjában a Békéscsaba mögött, szurkolók és vezetők is elégedettek voltak a teljesítményünkkel. Jól éreztem magam a városban, a drukkerek csodálatos hangulatot teremtettek a meccseinken, ám volt egy probléma. Kezdetektől jelentősen csúsztak a kifizetések. Amikor kis híján kitettek a bérelt lakásomból, mert nem tudtam fizetni a bérét, több alkalommal kértem a kft. menedzser-igazgatóját, találjon megoldást a problémámra. A válasz rendszerint az volt, ha valami nem tetszik, bontsak szerződést…”A labdarúgó erre nem volt hajlandó, és nyáron elkezdte az alapozást, ám egy éles vita után Reszeli Soós István közölte vele, nem kell edzésre járnia. Ekkor Nyikos József kérte a vezetőt, hogy a kijelentését adja írásba, de ekkor még hiába. Később viszont fegyelmi eljárást indítottak a futballista ellen, és írásban közölték vele, nem kell megjelennie a tréningeken. Nem volt mit tenni, a középpályás összepakolta a családját, hazaköltözött Vácra, és a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkárához, Horváth Gáborhoz fordult jogi segítségért.Ezt követően a liga felszólította a másodosztályú együttest, teljesítse a labdarúgóval szembeni kötelezettségeit – vagyis fizesse ki a tavasszal elmaradt juttatásokat, valamint egy héten belül állapodjon meg a futballistával a szerződésbontás feltételeiről –, ám sokáig úgy tűnt, Nyikos hiába vár a pénzére. Végül a DVTK rendezte a tartozását, ám Nyikos József 2004. június 30-ig érvényes szerződését akkor nem bontotta fel (a fegyelmi bizottság előző elnöke, Szieben László azt javasolta a futballistának – ő pedig ezt megfogadta –, hogy hat hónapra járó pénzt kérjen a kft.-től végkielégítésként, ám a diósgyőriek elzárkóztak az egyezségtől)."Október tizennegyedikén kaptam egy táviratot, miszerint lezárult a fegyelmi eljárás, és hogy munkavégzésre jelenjek meg a DVTK-nál – tette hozzá Nyikos. – Élő szerződésem volt, így elmentem az edzésre, de az első kerettel nem engedtek tréningezni, így másfél hónapon keresztül az ifjúsági gárdával gyakoroltam. Egyszer minden előzmény nélkül azt közölték velem, hogy nem kell edzésre járnom, sőt Reszeli Soós István azt is kijelentette, hogy ne merjem betenni a lábam a stadion területére. A történtekről beszámoltam az ügyvédemnek, és ismét elhagytam Diósgyőrt… Folyamatosan kértem a ligát, hogy járjon el a kft.-vel szemben, ám érdemi lépés nem történt. Februárban egyoldalúan felbontották a szerződésemet, azzal az indokkal, hogy augusztus óta semmiféle szolgáltatást és munkát nem végeztem. Ez már csak azért sem igaz, mert októberben éppen a diósgyőriek rendeltek vissza, és irányítottak az ifjúsági együtteshez. Azt talán mondanom sem kell, a liga azóta sem állapított meg semmiféle szerződésszegést a részemről.”Reszeli Soós István ma már nem dolgozik Diósgyőrött, a DVTK Kft. új ügyvezetője, Nagy Béla viszont nem tudott érdemben hozzászólni a Nyikos-történethez."Nem szeretném az előző vezetőség munkáját minősíteni, de annyi bizonyos, hogy furcsa ügyek maradtak ránk örökségként… – mondta Nagy Béla. – Nyikos Józsefet személyesen nem ismerem, az esetéről nem hallottam, de örülnék, ha megkeresne, és akkor természetesen próbálunk majd mindent megtenni, hogy az ügyet békésen, mindenki megelégedésére zárjuk le. Azt is jó lenne tudni, edzésben maradt-e, és mik a további szakmai tervei, mert egy rutinos futballistára nagy szüksége lenne a sérülésektől, eltiltásoktól tizedelt csapatunknak. Noha jelenleg nyolcadikok vagyunk, tizenegy pontra lemaradva a feljutóhelyen álló Büktől, egyelőre nem dőlt el semmi, a bajnokság hajrájában még sok minden megtörténhet…”