Most a karmester sem hiányzott

Székesfehérvárott újra nagy csapatot szeretnének látni a zöld gyepen, egy olyan Videotont, amely eredményességben felveszi a versenyt az Alba Volánnal, az Albacomppal vagy a Cornexivel. És tessék, ez a tavasz elhozta az álmodozások idejét.Igaz, a hűséges Videoton-tábor mást sem csinált az elmúlt években, sőt évtizedben, mint álmodozott egy olyan csapatról, mint amelyben a Disztl fivérek, Szabó József, Tieber László vagy az azóta elhunyt Májer Lajos szerepelt. A klub annak idején már közel, egészen közel volt a nagy célhoz, a bajnoki aranyhoz, ám a csúcsot csak megközelítette, elérnie nem sikerült. Majd most. A következő szezon elhozhatja a nagy nekirugaszkodást Fehérvárott. Furcsa mindezt leírni most a piros-kékekkel kapcsolatban, hiszen nagy valószínűséggel most az első hat közé sem jutnak be. De erről legkevésbé Bicskei Bertalan tehet, akinek az irányításával tavasszal négy meccsből négy győzelmet szerzett a Videoton, s valamennyi találkozóján legalább három gólt jegyzett. A lelátón így csupa mosolygós, bizakodó ember látható.A Videoton erejét talán az jelzi legjobban, hogy az egyik karmester kiesett, de jött a másik; Szabó Tibor remek produkcióval helyettesítette Dvéri Zsoltot, a csapat játékán egy pillanatra sem látszott meg, hogy egyik legjobbja a lelátón szotyolázik. Kimondva-kimondatlanul az a cél a Videotonnál, hogy legalább addig eljusson a csapat, ameddig a másik Fejér megyei együttes, a Dunaferr. Egy Bajnokok Ligája-selejtező az 1985-ös UEFA-kupa-döntő után bizony már dukál az önbizalomtól duzzadó és egyre tudatosabb játékot produkáló Bicskei-csapatnak. A Dunaferr még ugyancsak erős vár. Van miért és főleg kikért szurkolni Dunaújvárosban, abban a városban, ahol az emberek nyolcvan százaléka sportrajongó, és hol a jégkorongcsarnokban, hol a sportcsarnokban drukkol a női és férfi kézilabdacsapatnak, a röplabdásoknak, sőt az uszodában az ország legjobb női vízilabdacsapatának. Csak hát ott van a futballcsapat, amely egyre inkább kilóg a sorból. A két évvel ezelőtti sikercsapatból Lengyel Ferencet kivéve mindenki odébbállt, a klubhűség, mint olyan, elszállt, mint egy hópihe, az összetartás, az egy mindenkiért, mindenki egyért már az elavult viccek kategóriájába tartozik. De ne a máshová szerződött futballistákat hibáztassuk, ők futnak a pénzük után, viszont a Dunaferr szurkolói ottmaradnak a városban, a vadonatúj, ám még most sem teljesen kész stadionban, és csak lesik az ifistákkal teletűzdelt, kiesés ellen küzdő Dunaferrt. Elképesztőek ezek a gyors váltások a magyar labdarúgásban. Csapatok tündökölnek (már persze a mi határainkon belül…), hogy aztán egyik napról a másikra tűnjenek el a futballtérképről. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, ha a Dunaferr most kiesik, hosszú időre, talán örökre megszűnik komoly tényezőnek lenni. Gálhidi György szaktanácsadó gyakorlatilag lehetetlen feladatra vállalkozott, amikor csapatot igyekszik építeni tizenéves fiatalemberekből, akikre hirtelen ráadták Tököli Attila, Salamon Miklós vagy éppen Éger László mezét. Szombaton lelkes amatőrcsapat látogatott a profikörülmények között élő Videotonhoz, és szenvedett sima vereséget.Fejér megyében az egyik csapat mögött ott a város, a másik mögött pedig már szinte senki…