Nem sikerült négybe csalni a brazilokat

Az embernek mindig felforr az agya, ha azt látja, hogy külső tényezők, fontoskodó mitugrászok, vagy egyszerűen csak fájdalmasan ostoba kívülállók döntik el egy sportesemény kimenetelét. Bizonyos szempontból tök mindegy, hogy mindez a megye II-ben fordul elő, ahol a spori nem lát a kisfröccstől, vagy a női labdarúgó világbajnokság negyeddöntőjében, ahol a sportág történetének legjobbjai játszanak szinte előrehozott döntőt. Bizonyos szempontból viszont egyáltalán nem mindegy, hogy tévedésről, amatőrségről, dilettantizmusról vagy kőszívű, hidegfejű csalásról van-e szó.Az embernek mindig felforr az agya, ha azt látja, hogy külső tényezők, fontoskodó mitugrászok, vagy egyszerűen csak fájdalmasan ostoba kívülállók döntik el egy sportesemény kimenetelét. Bizonyos szempontból tök mindegy, hogy mindez a megye II-ben fordul elő, ahol a spori nem lát a kisfröccstől, vagy a női labdarúgó világbajnokság negyeddöntőjében, ahol a sportág történetének legjobbjai játszanak szinte előrehozott döntőt. Bizonyos szempontból viszont egyáltalán nem mindegy, hogy tévedésről, amatőrségről, dilettantizmusról vagy kőszívű, hidegfejű csalásról van-e szó.

Nem kérdés, Gaál Gyöngyi is hatalmasat hibázott, amikor a történelemben talán egyedülálló módon nem fújt be egy tizenegyest, miután az egyenlítői-guineai védő kedvesen megszeretgette a labdát a tizenhatoson belül – mindezt két kézzel. Azóta sem tudjuk az okát, de valószínű, hogy rövidzárlatról, rossz helyezkedésről, vagy pillanatnyi zavarodottságról lehetett szó. No, nem úgy a Brazília–Egyesült Államok vb-negyeddöntőn.

Nem is arról volt szó, hogy Jacqui Melksham játékvezető körmönfont módon manipulálta volna a mérkőzést, vagy hogy a paragrafusok erdejében bűvészkedve mindenkit tévútra vezetett volna zseniálisan gonosz érvelésével, itt egyértelmű és bődületes csalásról volt szó.

Mert azon lehet ugyan vitatkozni, hogy Buehler szabálytalankodott-e Martával szemben, és ha igen, akkor jogos-e a direkt piros, hiszen a nyakmagasságban pattogó labda aligha nevezhető direkt gólhelyzetnek.

Azon viszont nem, hogy a tizenegyes újrarúgatása egyértelműen a szemérmetlen csalás kategóriájába esik. Nem lehet azt mondani, hogy rosszul helyezkedett, hogy megzavarták, hogy nem állt minden lehetséges eszköz rendelkezésére ahhoz, hogy a helyes döntést hozza. Végignézte, ahogy Solo szép vetődéssel kiüti a nyeglén, két lépés nekifutás után elvégzett büntetőt, majd gátlástalanul, hideg fejjel lefújta az esetet. Azok után, hogy – nem túlzás – a szezon egyik legszabályosabb tizenegyesét láttuk. A kapus nem mozdult előre a vonalról, és ha egy amerikai játékosnak belógott a cipőfűzője a rúgás pillanatában, már sokat mondok.

A megszokott gyakorlat ugye az, hogy a kapusok egy-másfél méterre előre dobják magukat, miközben a mezőnyjátékosok közül 4-6 a rúgás pillanatánál jóval előbb beviharzik a tizenhatoson belülre, nagy mezrángatások közepette. Cristiane kihagyott büntetője kristálytiszta eset volt, tankönyvbe illő példa.

Ezek után már kevésbé volt meglepő, hogy a hosszabbítás első félidejében egyértelmű lesgóllal szerezte meg a vezetést Brazília, azon pedig már senki nem lepődött meg, hogy a második félidőben egyszerre ketten gázolták le az amerikai támadót a tizenhatoson belül, hogy aztán ne történjen a világon semmi.

Hogy a ripacskodó ügybuzgalommal vegyes csaló hadjáratát megkoronázza, Melksam sporttárs a hosszabbításban úgy ítélte meg, helyénvaló, sőt egyeneses szükségszerű, hogy visszafújja az amerikai középkezdést is, hiszen ezzel az egyetlen lénnyé válhat a világtörténelemben, aki önként hajlandó tettekkel bizonyítani velőtrázó dilettantizmusát.

Azon a meccsen, ahol a futball felsorakoztatja az öngól, kiállítás, jogtalan tizenegyes, lesgólt, hosszabbítás, utolsó pillanatban történő egyenlítés egyvelegét, és mindezt megfejeli egy egyetemes igazságot szolgáltató tizenegyespárbajjal, tulajdonképpen méltatlan a kommentátorral foglalkozni, ugyanakkor hajmeresztő szakmai hiba Székely Dávidtól egy a legitimációért küzdő sportág vb-negyeddöntőjében arról polemizálni, hogy miért engednek NŐI játékvezetőket egy NŐI futballmeccsre. Agyrém.

Ha már a Chelsea–Barca BL-meccset is sikerült belekeverni a közvetítésbe – melyet minden kétséget kizáróan egy kopasz férfi vezetett –, akkor teljesen egyértelmű, hogy nem kromoszómára megy a helyes ítélet, hanem valaki vagy hülye, vagy nem, vagy csalni akar, vagy nem.

A női futball várható élvezeti szintjét taglaló posztunkban azt mondtuk, élvezhetőek a meccsek, de érzelmileg kevésbé mozgatják meg a nézőket. Hát aki ezt a meccset látta, az garantáltan nem felejti el egy jó ideig, ráadásul az is bebizonyosodott, mégiscsak van Istene a futballnak, és végig is nézte a brazil-amerikai negyeddöntőt.

A teljesség kedvéért azért tegyük hozzá, a tizenegyespárbaj során is volt egy visszafújt büntető, ami az amerikaiaknak kedvezett, bár a történtek fényében nehéz lett volna megmagyarázni, hogy Andreia kapus miért jöhet ki másfél-két méterrel a gólvonal elé, még a rúgást megelőzően.