Férfi kosár NB I: A játékosaim igazi hősök! – Konsztandinidesz

– Ugye nincs önben szomorúság az elveszített döntő miatt?
– Ha azt mondják nekünk a felkészülés kezdetén, hogy bejutunk a döntőbe, és ott három kettőre kikapunk, azt feleljük, elfogadjuk, boldogok leszünk vele! Viszont így, hogy egy lépésre jártunk a trófeától, a nap végén természetesen csalódottak voltunk. Ugyanakkor ezzel a teljesítménnyel elértük a maximumunkat, a játékosaim igazi hősök, mindent kiadtak magukból. A magyar kosárlabdabarátok nem vártak minket a fináléba, pláne, hogy ott így helytállunk. Vegyesek az érzéseim ebben a pillanatban, mint egy koktél, de alapvetően büszke vagyok – felelte a ciprusi Andonisz Konsztandinidesz, az Egis Körmend bajnoki ezüstérmes csapatának edzője.

– Többek között a Nemzeti Sport sem várt sokat a Körmendtől...
– Nézze, húsz éve dolgozom edzőként, és sohasem végeztem a negyedik helynél hátrébb a csapatommal. Amikor 2018 végén távoznom kellett, annak az évadnak a végén is döntőt játszott a Körmend. Ön is évek óta követi a sportágat, hány alkalomra emlékszik, hogy a Körmend nem jutott be a legjobb négy közé? Nem sokra, így igaz! Ha a 9–12. hely közé várta ezt a csapatot, vagy nem ért a kosárlabdához, vagy nem szerette volna, hogy jó eredményt érjen el a klub. Mindenesetre jelentős motivációt adott nekünk ez az előrejelzés.

– Hogyan tudták egymás után kétszer felülmúlni a Falcót a fináléban?
– Ha ezt kérdezi, azt is kérdezhetné, hogyan tudtunk utána kétszer kikapni tőle? Senki sem mondta, hogy könnyű háromszor legyőzni egymást követően a Falcót, ám nekünk megvolt erre az esélyünk, ami megmutatta a csapatom erejét. A mostani bajnokság volt az elmúlt öt-hat év legkiélezettebb idénye, ami csak növeli a sikerünk értékét.

– Mi történt a negyedik mérkőzés harmadik negyedében?
– A srácoknak is elmondtam később, abban a tíz percben buktuk el a bajnoki címünket. Teljesen elvesztettük a fonalat, a többi negyedből kettőt megnyertünk, egyet négy ponttal nyert meg a Falco, de a harmadik felvonásban összeomlottunk. Elemeztük a történteket, nem voltunk elég tapasztaltak ahhoz, hogy kezeljük a kialakult helyzetet, kiesett a kezünkből az irányítás. Sajnos az irányítónk, Kamau Stokes, aki az egész évadban remekelt, a legjobb pontszerzőnk és gólpasszadónk volt, éppen a döntőben, a kritikus pillanatokban nyújtott nagyon rossz teljesítményt. Nem szeretek kiemelni egy embert, hiszen csapatsportról beszélünk, és mindenki hozzátette a magáét ehhez a csodás idényhez, ám az ominózus negyedik meccsen túl nagy nyomás került a játékosok vállára. Az egész város ünneplésre vágyott 19 év után, ezt a terhet nem bírták el ezúttal.

– Csapatával kiharcolta a szereplést a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Tud már konkrétumot a lebonyolításról?
– Ez majd a július hetedikei sorsoláson lesz világos, de hogy idáig eljutottunk, hatalmas bravúr, és megtiszteltetés a klub minden tagjának, hiszen a kontinens talán második legrangosabb kupasorozatáról beszélünk az Euroliga után. Nem egyszerű kiharcolni a csoportkörbe kerülést, de meglátjuk... Még nem tudjuk, hány meccset kell lejátszanunk ezért.

– Igaz, hogy ha bejutnak a BL csoportkörébe, Kaposváron szerepelnek?
– Erről nem az én feladatom beszélni. Természetesen problémát jelent, ha nem játszhatunk a pályánkon, ahol mindig nehéz az ellenfelek feladata, azonban ha nincs más választásunk, azt is elfogadjuk, mert a csoportban szerepelni óriási siker lenne.

– A szerződésében egyéves opció szerepel. Érvényesítik ezt, és folytatja a munkát Körmenden?
– Valóban létezik az opció, de az életbe lépéséhez az is kell, hogy mögöttem álljon a családom, egyelőre nem döntöttük el, hogyan tovább, valószínűleg a jövő hét elején derül ki. Ha nem maradok, csak a családom miatt lesz, nincs egyéb okom a búcsúra, szeretem Körmendet, úgy érzem, mintha innen származnék.

– Ha a klubnál marad, szeretne megtartani valakit a légiósok közül? Mik a tervei a kerettel?
– A magyar játékosok többsége feltétlenül rászolgált arra, hogy megtartsuk. Néhány légióst is szívesen marasztalnék, de ez nem könnyű, mert egy ilyen sikeres idény után mindenki magasabbra és magasabbra vágyik, tehát a büdzsén is múlik a kérdés.

– Ez az ezüstérem fontos mérföldkő a karrierjében?
– Bármikor döntőbe jutok a csapatommal, az nagyon fontos nekem. Minden érem és finálé különböző, ez a mostani azért rendkívül jelentős, mert rajtam kívül a játékosok, a menedzsment és a szurkolók sem számítottak rá.