Jogos spanyol öröm, Lorenzo Brown Willy Hernangómez hátára ugrott fel a megnyert döntő után (Fotó: Reuters)

Számos váratlan eredményt és meglepő fordulatot hozott a vasárnap este véget ért 41. férfi Európa-bajnokság. A négy ország (Németország, Grúzia, Olaszország, Izrael) öt városában (Tbiliszi, Milánó, Tel-Aviv, Köln és az egyenes kieséses szakasznak otthont adó Berlin) megrendezett kontinensviadal kapcsán az első, ami eszébe jut az embernek, hogy noha az egész tornát a szupersztárokra építette fel a nemzetközi szövetség (a PR- és a marketingosztály biztosan jelest kapott osztályzatul), a döntőben győztes spanyol válogatott a csapatmunkával érte el negyedik Eb-sikerét. Ugyan a sportág csúcsbajnokságának számító észak-amerikai profi bajnokság (NBA) talán korábban sosem látott számban képviseltette magát klasszis és iparos játékosaival a kontinensviadalon, az aranyérmes és regnáló világbajnok nem a kirakatliga fran­chise-kosarasaira építve diadalmaskodott. Az NBA-ben rendszeresen játszó négy (Rudy Gobert, Evan Fournier, Timothé Luwawu-Cabarrot, Theo Maledon) és az Euroligában szereplő klubnál hat alapembert (Élie Okobo, Amath M’Baye, Thomas Heurtel, Vincent Poirier, Guerschon Yabusele, Moustapha Fall) felvonultató franciákat tulajdonképpen simán legyőző Spanyolország keretében több volt az iparos, mint az igazi sztár, ám ez döntőnek bizonyult a 18 nap alatt lejátszott kilenc mérkőzésen.

A LEGJOBB CSAPAT NEM A LEGJOBB JÁTÉKOSOKBÓL ÁLL

„A csapat a lényeg, nem a sztárok. Rengeteg NBA- és Euroliga-, valamint vb- és Eb-selejtezőt néztem meg az elmúlt években, s a látottak alapján megállapítható, hogy Európában a legjobb, az NBA-ben általában a legjobb játékosokat felvonultató csapat győz. Ez óriási különbség, és ezt nem kritikaként fogalmazom meg, egyszerűen ilyen a játék” – nyilatkozta az Eb kapcsán a 63 éves David Blatt. Az amerikai-izraeli edzőguru korábban nyert Euroligát és Európa-kupát, Adria-ligát, edzősködött az NBA-ben és az orosz válogatott szövetségi kapitányaként 2007-ben Európa-bajnok is volt, azaz érdemes odafigyelni arra, amit mond. Ráadásul az előző 18 napban látottak alapján csak egyet lehet vele érteni: az NBA öt legnagyobb sztárja közül három is képviselte hazáját a tornán: Luka Doncic (Szlovénia), Janisz Adetokunbo (Görögország) és Nikola Jokics (Szerbia) is részt vett az Európa-bajnokságon, jó, rutinos játékosokkal egy csapatban, ám a fent említett gárdák egyike sem jutott el még az elődöntőig sem. Nem úgy a spanyolok, akik tulajdonképpen kényszerből érkeztek átalakulóban lévő együttessel a tornára: a 2019-ben világbajnoki címet nyerő csapatból mindössze hárman – a Hernangómez testvérek, Willy és Juan, valamint a 37 éves Rudy Fernández – maradtak hírmondónak, s a mostani 12-es keretből heten Eb-újoncok voltak… Nem véletlen, hogy előzetesen nem sorolták a gárdát az éremesélyesek közé sem, sőt, a nemzetközi szövetség (FIBA) erősorrendje szerint nyolcadikok voltak a rajtot megelőzően.

Az NBA-MVP Nikola Jokics (balra) (Fotó: AFP)

Az olasz sztáredző, Sergio Scariolo azonban remekül felépítette „átmeneti” csapatát, s azokat is elvitte a tornára, akik nem az NBA-ben vagy az Euroligában játszanak, ezáltal év közben is mindig rendelkezésre álltak a világbajnoki és Eb-selejtezőkön. Ez kulcsfontosságúnak bizonyult, mert hiába alkották az ellenfeleket többre taksált, nívósabb versenysorozatokban és elitcsapatokban játszók, a csapategység felülkerekedett az egyéni kvalitásokon. Részben muszáj is volt újraépíteni az együttest az olasz mesternek, hiszen a Gasol testvérek, Marc és Pau kiöregedtek, Sergio Llull és ­Ricky­ Rubio sérülés miatt nem lehetett ott a tornán, Sergio Rodríguez pedig lemondta a válogatottságot. A spanyolok – akik 1999 óta mindig a négy közé jutottak – titka az utánpótlásban (is) keresendő: a 2022-es naptári évben U16-tól felfelé kilenc korosztályban az öt férfi- és négy női válogatottjuk egyformán döntőt játszott, s ezekből négyet meg is nyert.

VÉLEMÉNYEK 
„Elképesztően büszke vagyok a csapattársaimra, a szakmai stábunkra, a spanyol szövetségre. Megérdemeltük az aranyérmet annak fényében, ahogyan dolgoztunk, fejlődtünk lépésről lépésre. Csodálatos torna volt, az egymásba vetett öltözői bizalom volt az egyik kulcsa a sikerünknek. Hálával tartozom Sergio Scariolónak is, aki látott felnőni, és mindig noszogatott, hogy még jobb akarjak lenni. És a testvéremre, Juanchóra is nagyon büszke vagyok, példaértékű, ahogy a torna során fejlődött, és hihetetlen, ahogy készen állt a fináléra, nagy szükségünk volt rá” – fogalmazott Willy Hernangómez, a spanyolok centere.

„Nem tudom megfogalmazni az érzéseimet, ez egészen különleges. Nagyon fiatal a csapatunk, de minden meccsen harcoltunk, és ez gyümölcsözött a torna során. Boldog vagyok, hogy a tagja lehettem ennek a társaságnak” – mondta Rudy Fernández, a spanyolok bedobója.

„A spanyolok az elejétől a végéig jobban játszottak. Világos haditervvel léptek pályára, mi pedig nem tudtuk megvalósítani a sajátunkat, rengeteg eladott labdánk volt, igazából egyszer sem tudtuk kontrollálni a mérkőzést. Jobbak voltak…” – ismerte el Evan Fournier, a franciák bedobója.

A BOTRÁNY ÉS A SZENZÁCIÓK NAPJA

Szeptember 4-én szinte feje tetejére állt a kosárlabdavilág az Eb-n: a csoportkör 3. fordulójában a belgák megverték a későbbi győztes spanyolokat; a bosnyákok a címvédő Szlovéniát; mi, magyarok pedig karnyújtásnyira voltunk attól, hogy meglepjük az olimpiai ezüstérmes franciákat. Emellett sajnos negatív felhangok is felcsaptak, hiszen botrányos körülmények között ért véget a török–grúz meccs Tbilisziben, ahol két játékost kiállítottak, majd verekedés tört ki az öltözőfolyosón. A törökök visszalépéssel fenyegetőztek, végül maradtak, a FIBA pedig még mindig vizsgálódik. A 2015 óta bevált formula, azaz hogy négy ország rendez, ezúttal annyira nem jött be, Tbilisziben néha ezren sem voltak a lelátón, Prágában és Milánóban is ritkán teltek meg a csarnokok, egyedül Kölnben volt igazi az Eb-légköre, ám ott, ahogyan azt mi is megtapasztaltuk, időnként rendezési hiányosságokkal is meg kellett küzdeni.

REKORD ÉS TRIPLA DUPLA

S ha már a kirívó eseteknél járunk, mindenképp meg kell emlékezni Luka Doncic rekordjáról, hiszen a szlovén zseni a franciák elleni csoportmeccsen (ha nem látjuk a saját szemünkkel, még hihetetlenebb lenne…) 47 pontot dobott, ezzel a kontinensviadalok történetében minden idők második legeredményesebb játékosa lett az egy mérkőzésen szerzett pontokat tekintve. A rekorder a belga Eddie Terrace 1957-ből, aki 63 ponttal szomorította az albánokat – Doncic a legendás görögöt, Nikosz Galliszt (46 pont 1983-ban) előzte meg. Emellett megszületett a tornák történetének negyedik tripla duplája is, s nem, nem Doncic jegyezte, hanem a lengyel Mateusz Ponitka, aki a szlovénok elleni negyeddöntőben, amelyen óriási meglepetésre a címvédő kiesett, 26 pontot, 16 lepattanót és 10 gólpasszt ért el.

Sokak szerint az Európa-bajnokság azért volt ennyire érdekes, izgalmas és hozott megannyi meglepetést – az olaszok szerbek elleni parádés sikerét a nyolcaddöntőben még nem is említettük –, mert öt évet kellett várni az előző torna után, és mert olyan sokat fejlődött a sportág Európában, hogy adott napon még egy lengyel vagy egy belga gárda is legyőzheti az egyik favoritot. Talán mindkettő igaz, mint ahogy az is, hogy a magyar válogatott úgynevezett „halálcsoportjából”, ahol mi sajnos a realitással találkozva nem tudtunk mérkőzést nyerni, két gárda is eljutott a legjobb négy közé.

DÁVID KORNÉL
„Rendkívül pozitívan értékelem az Európa-bajnokságot, ami általában magas színvonalú játékot hozott, persze azért akadt egy-egy meccs, ami nem volt kiemelkedő. Rengeteg remek egyéni teljesítményt láthattunk a játékosoktól, sok meglepetéssel találkoztunk. Aki szereti a sportágat, biztosan élvezte a tornát, amelyen sok szupersztár is részt vett. A váratlan eredményekkel kapcsolatban elég csak azt megemlíteni, hogy a spanyol együttes nyert, amely előzetesen a nemzetközi szövetség erősorrendjében a nyolcadik helyen volt rangsorolva. Az eredmény is azt mutatja, hogy Spanyolország válogatottját jól szervezett program alapján építették fel, már évek óta lehetett látni, hogy ebben az országban az utánpótlásban és felnőtt szinten is szisztematikus munka folyik. Sergio Scariolo csapata átmeneti időszakon megy keresztül, hiszen ikonikus játékosai vagy visszavonultak, vagy sérülés miatt nem lehettek ott az Eb-n, mégis győzni tudott. Az esélyesek közül a szerbek kiesését tartom a legnagyobb meglepetésnek, én és sokan mások is a döntőbe vártam őket, s nemcsak Nikola Jokics miatt, hanem mert Prágában a csoportkörben is mindenkin átgázoltak. Emellett hiába játszott a görög Janisz Adetokunbo és a szlovén Luka Doncic is kiemelkedően, s hiába voltak jó minőségű keretek mellettük, ez nem volt elég az elődöntőhöz sem. Kisebb csoda, hogy a lengyelek eddig eljutottak. Nagy tanulságot levonni nem lehet, fontos, hogy az előző torna óta eltelt öt év, így aki tudta, vállalta a szereplést, így láthattuk az Euroliga és az NBA sztárjait is. A magyar szereplésről elmondható, örülök, hogy ott voltunk az Eb-n, mert fontos a folyamatosság, hogy versenyezni tudjunk, az állandó részvétellel a respekt is nőni fog. Az papírforma, hogy a halálcsoportból nem jutottunk tovább, de előzetesen sem lehettek vérmes reményeink. A csapatnak voltak jó szakaszai, de győzni nem sikerült, sajnos ez a realitás. Bízom benne, hogy a közeljövőben ismét meccseket nyerünk a kontinensbajnokságon – mondta hazánk egyetlen korábbi NBA-játékosa, a Milwaukee Bucks játékosmegfigyelője.

LAPSZEMLE
Sport: Aranyóriások. Megtörtént a csoda. Senki sem gondolta volna, hogy az átalakított csapat képes a kosaras nagyhatalmakkal felvenni a versenyt, és megszerezni a negyedik Eb-címet. De megcsinálták, mi az, hogy!
El País: Spanyolország aranyból van. A nemzedékváltó válogatott legyőzte Franciaországot is. Az összetartás epikus példája volt a finálé, senki sem tolta magát előtérbe.
El Mundo: A leghihetetlenebb arany. Sergio Scariolo kapitány előhúzott a kalapból egy vad társaságot, benne hét olyan játékossal, aki még sosem járt nagy felnőtt-tornán. Ez a csapat lett Európa királya.
AS: Ez filmért kiált! A Tbilisziben és Berlinben zajló mese happy enddel zárult.
Mundo Deportivo: Aranyfürdő. A spanyolok túlszárnyalták a franciákat, és negyedszer Európa-bajnokok. Scariolo fiai történelmet írtak.
El Periódico: Arany az óriásoknak. Vitathatatlan győzelmével Spanyolország meghódította Európát.
La Vanguardia: Ez volt az egységes csapatteljesítmény megkoronázása. Scariolo egy zseni.
Eurohoops: Juancho Hernangómez megmutatta, hogy az általa megformált „Bo Cruz” a Mindent egy lapra című filmben valódi személy, hiszen 27 pontot szerzett, és 9-ből 7 triplát bedobott a döntőben, ezzel győzelemre vezette Spanyolországot.
FIBA: Spanyolország majdnem elpazarolta 21 pontos előnyét, de a Hernangómez fivérek, Juancho és Willy együtt 41 pontot értek el. A spanyolok a harmadik legeredményesebb országgá váltak győzelmek tekintetében az Eb-k történetében.

A 41. FÉRFI KOSÁRLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE
Európa-bajnok: Spanyolország (Dario Brizuela, Lorenzo Brown, Alberto Díaz, Jaime Fernández, Rudy Fernández, Usman Garuba, Juan Hernangómez, Willy Hernangómez, Xabi López-Arostegui, Joel Parra, Jaime Pradilla, Sebastián Saiz; szövetségi kapitány: Sergio Scariolo), 2. Franciaország, 3. Németország, 4. Lengyelország, 5. Görögország, 6. Szlovénia, 7. Finnország, 8. Olaszország, 9. Szerbia, 10. Törökország, 11. Ukrajna, 12. Horvátország, 13. Montenegró, 14. Belgium, 15. Litvánia, 16. Csehország, 17. Izrael, 18. Bosznia-Hercegovina, 19. Észtország, 20. Bulgária, 21. Grúzia, 22. Hollandia, 23. MAGYARORSZÁG, 24. Nagy-Britannia
A torna legértékesebb játékosa: Willy Hernangómez (Spanyolország)
A döntő legértékesebb játékosa: Juan Hernangómez (Spanyolország)
A torna csapata: Lorenzo Brown (Spanyolország), Dennis Schröder (Németország),
Janisz Adetokunbo (Görögország), Willy Hernangómez (Spanyolország), Rudy Gobert (Franciaország)
 
„Remek kosárlabdát játszottunk!”

– Milyen gondolatok kavarognak önben a döntő, illetve az egész torna után?
– Nyilván könnyen mondhatom, hogy elképesztően boldogok vagyunk, az előzetes erősorrend alapján a nyolcadik helyről vágtunk neki az Európa-bajnokságnak, de sikerült egyre feljebb és feljebb jutnunk – kezdte értékelését Sergio Scariolo, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya.– A döntőben is óriási tettet hajtottunk végre, az ellenfél tele volt NBA-játékossal, topkosárlabdázóval. Azonban az egész mezőnyre jellemző volt, hogy magas színvonalon játszottak a csapatok. Óriási öröm most ránézni a sorrendre, és látni, kiket sikerült megelőzni.

– Mi volt csapata titka?
– Remek kosárlabdát játszottunk. Ez annak is a következménye, hogy remek srácok alkották a keretet, és beszélhetek még a közösségről, a személyiségekről, de kosárlabdaedzőként azt emelném ki, ahogyan játszottuk ezt a sportágat. Remekül védekeztünk, nagyszerűen támadtunk. Nagy iramot diktáltunk, elosztottuk a labdákat, sok gólpasszunk volt, mindenki önzetlenül játszott. Jellemzőek voltak ránk a jó helyzetkiválasztások, és türelmesnek is bizonyultunk, amikor kellett.

– A döntőben a franciáknak tizenkilenc eladott labdájuk volt. Hogy tudták ennyi hibára kényszeríteni az ellenfelet?
– Tudtuk, hogy egész pályán kell letámadnunk őket, mert méretben jobban álltak, így a palánkunktól minél távolabb meg akartuk zavarni őket. Sok pontot szereztünk labdaszerzés után. Agresszívan támadtuk a labdás játékosokat, és a passzsávokat is jól védtük. Örülünk ennek a statisztikai mutatónak, és annak is, hogy a lepattanócsata is kiegyenlítetten alakult.

– Mennyire fontos, hogy a spanyol kosárlabdát sikerült megújítani és megkoronázni a folyamatot ezzel a győzelemmel?
– Édes íze van, rengeteg munkánk van benne. Az alapokat a klubok szerepe és a remek utánpótlás-nevelése, a szövetség fiatalprogramja adja meg. Ezzel a generációval mi öt évvel ezelőtt kezdtünk el dolgozni, és úgy építettük fel a válogatottat, hogy az évközi selejtezők során is a játékosok nagy része elérhető legyen. Megvolt a víziónk, hogyan lehetünk így sikeresek, és boldog vagyok, hogy ez meg is valósult.