Hét magyar ökölvívó indul harcba a kvótáért

„Tavaly kezdtük el személyesen felkeresni az olimpiára készülő sportolóinkat, és olyan visszajelzések érkeztek, hogy nekik is megtiszteltetés, szimpatikus gesztus és erőt ad, hogy nemcsak az újságban vagy a tévében látják a sportirányításért felelős szakembereket, hanem személyesen találkoznak, kötetlenebbül beszélgethetnek velük. Többek között például arról is, kinek milyen igénye van, hogy akár még az utolsó pillanatokban is tudjunk segíteni. Fontosnak tartjuk, hogy a sportolóink érezzék, mindannyian mögöttük és mellettük vagyunk. A magyar ökölvívás már most is háromszáz százalékon teljesít Tokióhoz viszonyítva, hiszen az ottani egy kvótához képest most már három van, és bízunk benne, hogy Bangkokból is sikerül egyet-kettőt elhozni. A sportolókon azt látom, hogy elszántak, mindent egy lapra feltéve szeretnék kiharcolni az olimpiai részvételt, hiszen az amatőr bokszban nincsen az olimpiánál feljebb.”

–  Az Európa-bajnokságon légsúlyban ezüstérmet szerzett, ami pályafutása eddigi legjobb eredménye. Hogyan gondol vissza rá?   
– Nagyon szép emlék, hiszen jó volt a felkészülésem. A torna elején még úgy láttam, nem vagyok százszázalékos állapotban, inkább nyolcvan körül, de már az orosz ellenfelem ellen éreztem, hogy egyre jobban és jobban megy, és a következő meccseken egyre jobban tudtam hozni a saját bokszomat. A döntőben kicsit elfáradtam, az első menet után mondták az edzőim, hogy három kettőre vezet a török, emiatt fejben kicsit szétestem és nem tudtam fordítani.

– Fontos torna következik Bangkokban. Hogyan érzi magát mentálisan és fizikailag?
–Minden rendben van, úgy érzem, egyben vagyok, nagyon jól vannak összerakva az edzések, és mindannyian bízunk benne, hogy kijutok az olimpiára. Tudni kell, hogy az én súlycsoportomban több esetben is borult a papírforma, nem a legjobbak jutottak ki a kvalifikációs tornákon, erős ellenfelek maradtak bent, például a japán világbajnok. De bízom a jó sorsolásban.

– Ez az éve mennyire más, mint az eddigiek?
– Eddig jól alakult, hat évet kellett várnom az Európa-bajnoki éremre, de végre megvan, és nagyon remélem, hogy erre még rá tudok tenni egy lapáttal Bangkokban, sőt Párizsban is.