Nagy volt a csalódottság Kaposváron tavaly májusban, amikor a férfibajnokságban szereplő, kétszeres bajnok (2001, 2004) együttes kiesett az élvonalból. „Természetesen” a búcsúzó csapat játékosai szétszéledtek, csak a fiatalok maradtak, s a vezetőség a „tutit” választotta, vagyis felkérte vezetőedzőnek Dzunics Braniszlav klublegendát, hogy mihamarabb vezesse vissza a gárdát az első osztályba. A 2004-ben duplázó (a bajnoki cím mellett a Magyar Kupa-serleg is Kaposvárra került abban az évben) együttes vezére, az előző idényében a B-csoportban szereplő Dávid Kornél Akadémia csapatát irányító szakember pedig igent mondott.
A Kaposvár meggyőző fölénnyel jutott vissza az élvonalba, de nézzük is a számokat! Dzunics Braniszlav vezetőedző legénysége az alapszakaszban 20 győzelmet szerzett, emellett négyszer kapott ki, így biztosan előzte meg a tabellán a hárommal több vereséget gyűjtő, másodikként záró Fótot. Az első szakaszban a somogyi gárda átlagban 93 pontot szerzett és 75-öt kapott, azaz átlagban 18 ponttal nyerte a meccseit. Ami a rájátszást illeti, itt még egyértelműbb volt, hogy a Kaposvár lesz a bajnok, hiszen a csapat nem szenvedett vereséget, 9–0-val végzett, s ebben a szakaszban átlagban 99 pontot dobott a 75 kapott ellenében. Az alapszakasz során az amerikai Darrion Trammell (18.7 pont/mérkőzés) volt a legjobb pontszerzője a somogyiaknak, míg a playoffban a 21 éves Paár Márk és Trammell volt a legeredményesebb játékos, egyformán 18.9 pontot jegyeztek átlagban. |
„Kihívásnak tekintettem a feladatra, mert nem olyan egyszerű nyerni semmit sem a mai világban, akár harmad-, akár másod-, akár első osztályról beszélünk – mondta a Nemzeti Sportnak a 61. életévét pénteken betöltő Dzunics. – Jelentős feladatnak vettem a feljutást, bár nem terveztem, jó és biztos munkám volt Székesfehérváron. Ám Kaposvárhoz erős a kötődésem, úgy éreztem, mivel ott játszottam, ott kaptam lehetőséget edzősködni kezdőként, most rajtam a sor, tartozom ennyivel a klubnak, a városnak. A cél elég egyértelmű volt, azonnal visszajutni az A-csoportba. Elsősorban érzelmi döntést hoztam.”
A háromszoros magyar bajnok, kétszeres MK-győztes edző – aki korábban szövetségi kapitányként is szerepet kapott a férfiválogatottnál – által irányított csapat aztán hamar megmutatta a mezőnynek, a klub vezetői nem a levegőbe beszéltek a feljutás emlegetésekor.
„Az alapszakaszt fölényesen megnyertük, az anyagi lehetőségek adva voltak ahhoz, hogy a feljutásért reális eséllyel harcoló csapatot rakjunk össze – folytatta Dzunics. – Szerkezetileg, a mennyiséget és a minőséget tekintve is erős gárda alakult. A kiesés után nyilván távoztak a legjobbak, de a körülmények és a csapat is alkalmas volt arra, hogy ne csak álom legyen a visszajutás. Persze így sem tűnt könnyűnek a feladat, Markovics Luka sérülésből tért vissza, az amerikai Darrion Trammell meglehetősen alacsony irányítónak számít még idehaza is a maga 178 centijével, Roszics Uros a harmadosztályból jött. Volt néhány tehetséges fiatalunk, akikben ott a potenciál, hogy jó játékos, válogatott is lehessen, s ugyan a korosztályukban ügyesek, tehetségek voltak, élesben a felnőttek között is bizonyítaniuk kellett ezt. Ez is oka volt annak, hogy elvállaltam a feladatot. A rájátszásban minden meccset megnyertünk, de sokat, élvonalbeli szintet is dolgoztunk, ez kifizetődött a playoffban.”
Dzunics ezzel még nem fejezte be a szereplését Kaposváron, hiszen mint elmondta, tavaly három évre írt alá.
„Megpróbálunk úgy visszatérni a legjobbak közé, hogy az alapcél ne a bennmaradás legyen – tette hozzá a szakember. – Persze nem arról van szó, hogy a döntőbe jutunk vagy éremért küzdünk majd, mert az nem reális, de úgy vélem, ha jól igazolunk a nyáron, akkor legalább a középmezőnyt megcélozhatjuk majd.”