Gáspár Dávid: Amikor döcögött a szekér, akkor is összetartott a társaság

– Mind az öt magyar élcsapat megmérette magát az Európa-kupában, de csak a Sopron Basket maradt talpon. Milyen következtetést vonhatunk le ebből?
– Nem gondolnám ezt tovább, sajnálom a többieket, és természetesen örülök neki, hogy mi még életben vagyunk. Alapvetően saját magunkkal foglalkozom, de jó lenne, ha a négy között más magyar csapatnak is lehetne még szurkolni – válaszolta Gáspár Dávid, az Európa-kupa negyeddöntőjében a francia BLMA-t a 69–57-es visszavágós vereség dacára 138–123-as összesítéssel búcsúztató Sopron Basket edzője.

– Előzetesen az önökével nagyjából hasonló erősségű csapatnak tűnt a Montpellier. Hogyan sikerült erre rácáfolni a pályán?
– A védekezésünk jól működött, erre épült minden, és az első mérkőzésen párosult hozzá az eredményes átmeneti játék jól kidolgozott helyzetekkel. Sikerült szépen feltérképezni az ellenfelet, amelynek széles a taktikai repertoárja, köszönöm Laczka Miklós kollégám munkáját, a segítségével rengeteg opciónk lett a támadásvezetést és a védekezést illetően is, felkészülten vághattunk neki a párharcnak. A visszavágón a támadások már nem mentek olyan jól, ám összességében nem szeretnék elégedetlen lenni. Örültem a továbbjutásnak, de kettős érzés volt bennem amiatt, hogy a csütörtöki játék nem ugyanaz volt, mint amit korábban bemutattunk.

– A Lille tavaly döntős volt az Euroligában, mennyiben más most az elődöntős ellenfelük?
– Változott a kerete, de maradtak is néhányan az előző csapatból, és ahhoz hasonló stílusban játszik. Sok meccsét még nem láttam, az biztos, hogy veszélyesen támad, atletikus és energikus, ami általában igaz a francia együttesekre. Mélyebb elemzésig egyelőre nem jutottunk el, de az állva maradt klubok egyaránt jó minőséget képviselnek.

– Kemény menetben vannak, bírják a gyűrődést?
– Igen, normális mértékű fáradtság persze van bennünk, de ennyi. Az fontos lenne, hogy a sérülések elkerüljenek minket, mert volt belőlük bőven részünk az idény korábbi szakaszában. Igyekszünk ügyelni a regenerációra és a rehabilitációra, a péntek is ennek a jegyében telt. Az erőnléttel nem lesz gondunk a folytatásban.

– A legutóbbinál masszívabb kerettel dolgozhat Sopronban, tele vannak rutinos játékossal. A hírek szerint nagy az összhang, jó szellemiségű a csapat. Meg tudja ezt erősíteni?
– Abszolút, jó egyveleget alkotnak a fiatal és a rutinos játékosok, valóban nagyszerű az egység, amit nyilvánvalóan segítettek az elmúlt időszak győztes mérkőzései. Amikor döcögött a szekér, akkor is összetartott a társaság, közösen küzdöttünk a nehézségek ellen, ami jó alapja egy esetleges későbbi sikernek.

– Vasárnap nagy jelentőségű bajnoki rangadót vívnak Miskolcon. Mi dönthet a DVTK ellen?
– Elsősorban az, hogy mennyire tudunk regenerálódni. Kiválóan felkészített, fizikailag nagyon kemény csapat a DVTK, taktikusan kell játszanunk és gyorsan kell elsajátítanunk mindent, mert igazából csak egy napunk van a felkészülésre.

– Reális lehet, hogy az NB I-ben az aranyéremért küzdjenek, vagy korai még erről beszélni?
– Szerintem korai egzakt helyezésekről beszélni, nem terhelném ilyesmivel a csapatot, van még fejlődési, érési lehetőség bennünk. A következő időszakban maximalizáljuk a munkát az edzéseken, remélhetőleg ezzel párhuzamosan fejlődünk, és az eredmények is jönnek.

– Az idény végeztével visszavonul Török Zoltán ügyvezető. Hogyan éli meg?
– Amikor hallottam, szíven ütött, ahogy sok mindenki mást is. A mai napig szívvel-lélekkel dolgozik a csapatért, a tudástár és a felhalmozott tapasztalat, amit átadott nekünk, nagyon értékes és a mindennapi életben is fontos. Hálás vagyok, hogy együtt dolgozhattam vele, sikeres idényeket hagytunk magunk mögött, és a munka még most is zajlik, szeretném jó eredményekkel meglepni, meglátjuk, sikerül-e… Megeddzük a csapatot, mint a japán acélt, hogy elégedett legyen velünk.