– Nagyszerű győzelem született vasárnap Szombathelyen. Játszotta a csapat, amit szokott, vagy ki kellett találni valami speciálisat Bosznia-Hercegovina ellen?
– Változtattunk néhány dolgon – felelte Ivkovics Sztojan, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a 87–77–re megnyert találkozó másnapján. – Fontos volt, hogy tartottunk egy megbeszélést, mert a kevés edzés és az új kerettagok miatt úgy éreztem, elveszítettük az intenzitásunkat. Megértette mindenki, hogy a rendet, a fegyelmet és a hierarchiát tartani kell. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ez megmutatkozott a pályán. A taktikát tekintve Keller Ákos négyes-ötöst játszott, védekezésben ahogy általában, alkalmazkodtunk az ellenfél játékosainak sajátosságaihoz, beleálltunk az ütközésekbe, a párharcokba, és különösen elégedett vagyok azzal, hogy mind az öt játékosunk mozdult a lepattanóért.
– A csoportban elért negyedik helyezést reálisnak tartja, bravúrosnak, esetleg van önben hiányérzet?
– Az águnkat látva az elején, ha valaki azt mondja, negyedikként végzünk, azonnal elfogadom. Jöhetne most az, hogy ha itt vagy ott nyerünk, mi történik, de nézzük józanul: a magyar férfikosárlabda nem érett a világbajnoki szereplésre, nincs elég játékosa. Most ott vagyunk Európában a legjobb tizenhat között, ám a reális pozíciónk a 22–26. hely között van. Ugyanakkor az ember sosem tud elégedett lenni, a kijutás, a fő célunk nem sikerült, emiatt szomorú vagyok, viszont a játékosok, az újonnan lehetőséget kapók hozzáállása is rendben volt. Látszik a férfi- és a női válogatott meccsein egyaránt, hogy van közönsége a sportágnak Magyarországon, Szombathelyen is kijöttek az arénába a szurkolók, noha nem csodameccset játszottunk. Nagyon sokan hiányoztak a legutóbbi két mérkőzésről, amíg mentek a találkozók, nem említettük őket, mert nem keresünk alibiket. A betegeink meggyógyulnak, és bízom benne, hogy rövid idő alatt lezárul Vojvoda Dávid ügye, aztán lehet tisztázni, kinek milyen szerepe volt az egészben.
– A litvánok és a bosnyákok ellen is kiegyensúlyozottan kosárlabdázott Somogyi Ádám. Többször is tréfálkozott vele Klaipedában: jóban vannak már?
– Mindenkivel jóban vagyok a játékosok közül. Somogyi Ádám profi sportoló, rendkívül tudatos, az ő tudatosságán és alázatán nem kell segíteni. Nyíltan kell vele beszélni, ez segített a kommunikációs gát áttörésében, így sikerült normális emberi kapcsolatot kialakítani.
– Erős és remek korban van az 1995–1997 között született generáció, de a fiatalabbak közül nem sokan kopogtatnak a válogatott kapuján. Tud ezen a helyzeten segíteni azzal, hogy átvette az U20-as válogatott szövetségi edzői posztját?
– Nem, ez csak próbálkozás, kíváncsi vagyok rá, mit tud csinálni egy generáció, amelyik semmiféle eredményt nem ért el akkor, ha kicsit másképp állsz hozzá. Hosszabb beszélgetésre lesz szükség, hogy minden szereplő megértse, hiába a púder, a nagy felmérések, amikor hiányoznak az alapok. Abnormális, ha a játékosokat a válogatottnál kell fejleszteni.
– Az augusztusi olimpiai előselejtező előtt találkozik még a felnőttkeret, vagy a nyári összetartás lesz a következő program?
– Július közepén, tizenhatodika környékén találkozunk, az U20-as B-divíziós Európa-bajnokság után kezdjük az edzéseket. Az előselejtezőn tizenhat csapat játszik, kettő megy tovább, az olimpiai kvalifikáció olyan álom, mint a világbajnokságra jutás, de az életnek addig van értelme, amíg álmodsz.
– Sokszor elmondta, ez a csapat többé-kevésbé elérte képességei csúcsát és a határait. Ennek ellenére bízhatunk abban, hogy stabil szereplője marad az Európa-bajnokságoknak?
– Ha nem leszünk ott, már nem én leszek az edző. A világbajnokságot nem, de az Európa-bajnokságra jutást elvárom. A rendszerünk működik, ezt mindenhol elismerik, rajtunk fizikailag tudnak felülkerekedni az ellenfelek. A srácok ügyesek, mi együtt vagyunk, ahogy szoktam mondani: ha a magyarok együtt vannak, nagyon erősek, ha egymás ellen küzdenek, nagy a baj.
Reális helyen végeztünk, a világbajnokságra jutás álom lett volna, korábban nem is szerepeltünk ott. Egyértelműen észrevehető a játékosok fejlődése, mindenképpen előreléptünk, ezt mutatja a csoportbeli szereplésünk, vagyis pozitívan értékelem a látottakat. Ugyan nyertünk Montenegróban, otthon kikaptunk tőle, és mindkét nagy rivális ellen szükség lett volna a hazai sikerre az egy idegenbeli bravúr mellett ahhoz, hogy a kvalifikáció alapja meglegyen. Tavaly novemberben Bosznia-Hercegovinában gyenge kezdés után a harmadik negyedben fordítottunk, de a végjátékot nem bírtuk. Az első két csapat kiemelkedett a csoportból, a harmadik hely eléréséhez a csillagok szerencsés állása is kellett volna. A legutóbbi két mérkőzésen léptek előre olyan fiatalok, akiknek nagyon örülünk, például Somogyi Ádámnak vagy Mócsán Bálintnak. A jövő válogatottja rajtuk kívül Maronka Zsomborra épülhet, és Benke Szilárd, Filipovity Márkó, Perl Zoltán vagy Váradi Benedek még nem idős, nincs a csúcson, jó néhány évig tagja maradhat a nemzeti együttesnek. Kérdés, hogy magas posztokon lesz-e új Keller Ákosunk vagy Eilingsfeld Jánosunk, mindig kulcskérdés, hogy fizikailag fel tudjuk-e venni a versenyt az ellenfelekkel, és nagyon nem is erőltetjük a belső posztos játékot, mert abban jobbak a riválisok. A mi erősségünk az egy egy, a kettő kettő elleni játék a mezőnyből, igazi előrelépés akkor lehetséges, ha belső poszton is lesz olyan kosárlabdázónk, aki sok pontot szerez, sok büntetőt harcol ki. |
A VILÁGBAJNOKSÁG RÉSZTVEVŐI
Ázsia és Óceánia (8 csapat): Japán (rendező), Fülöp-szigetek (rendező), Ausztrália, Irán, Jordánia, Kína, Libanon, Új-Zéland
Afrika (5 csapat): Angola, Dél-Szudán, Egyiptom, Elefántcsontpart, Zöld-foki-szigetek
Amerika (7 csapat): Brazília, Dominikai Köztársaság, Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Puerto Rico, Venezuela
Európa (12 csapat): Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, Lettország, Litvánia, Montenegró, Németország, Olaszország, Spanyolország, Szerbia, Szlovénia
A csoportbeosztást április 29-én készítik el.