– Kevesen csodálkoztak, amikor néhány napja kiderült, távozik az Obradoirótól...
– Tavaly nyáron azzal a céllal szerződtem Spanyolországba, hogy az előző, olaszországi idényemet is felülmúljam. Ez több szempontból sem sikerült – válaszolta a Nemzeti Sportnak Filipovity Márkó, a magyar válogatott erőcsatára, aki múlt szerdán elhagyta az ACB-ligában szereplő Obradoirót, és az évad hátralévő részére a török élvonalbeli Afyon Belediyesporhoz szerződött. Új csapatában vasárnap, a Büyükcekmece ellen 88–76-ra elveszített bajnokin már be is mutatkozott, 28 perc játékidő alatt három pontig és hat lepattanóig jutott.
Filipovity Márkó 2020 nyarán vágott bele a légióséletbe, amikor a Falcótól az olasz Pesaróhoz szerződött. A 25 éves magasbedobó nagyszerű évadot futott új csapatában, 28 meccsen – többnyire kezdőként – átlagban 28 percet játszva 12.8 pontot és hat lepattanót szerzett. Legeredményesebb mérkőzését a Virtus Bologna ellen jegyezte, amikor 25 pontot dobott. A spanyol Obradoirónál jóval kevesebbet játszott, 14 bajnokin átlagban csak 12 perc jutott neki, ezalatt 2.6 pontot és 1.8 lepattanót hozott össze. |
– Miért nem tudott spanyol együttesénél érvényesülni?
– Először is – mint utólag kiderült – nem feküdt nekem a csapat stílusa. De nem ez jelentette a legnagyobb problémát, hanem az, hogy mivel a Pesarónál alapember voltam, a következő klubomnál semmiképpen sem szerettem volna kiegészítő szerepbe kerülni. Ehhez képest sokszor éreztem úgy, nincs rám szükség, ezért azon törtem a fejem, minek igazoltak le egyáltalán...
– Ígértek valamit a játékpercekre vonatkozóan?
– Ezt hagyjuk, mert tudvalévő, a profi sportban nem számítanak az ígéretek. Engem az bosszantott inkább, hogy nem kaptam meg a lehetőséget a bizonyításra, nem tudtam megmutatni, hogy többre vagyok képes. A csapat tizenkét játékos rotálásával küzdötte végig az idény első felét, egyszerűen nem lehetett öt perc alatt úgy játszani, hogy igazoljam a képességeimet.
– Januárban több meccsre már nem is nevezték.
– Ez már amiatt volt, hogy megelégeltem a helyzetet, ami annyira zavart, hogy kértem, bontsuk fel a szerződésemet azzal a felkiáltással: el innen! Az előző hetekben ezzel kapcsolatban ment a huzavona, ezért sem kerültem be a keretbe.
– Miért éppen a Belediyesport választotta?
– A török klub élénken érdeklődött irántam, s mivel nemrég csődbe ment, új klubvezetőség állt fel, amely teljesen új játékoskeretet rakott össze, vagyis nem egy kész csapatba kell beilleszkednem. Mindenki új, most alakul ki az összhang és a hierarchia, tehát csak rajtam múlik, kiharcolom-e a helyem a Belediyesporban.
– Volt más lehetősége is?
– Igen, egy jelentős olasz ajánlat is befutott – nem, nem a volt együttesemé, a Pesaróé, mielőtt megkérdezné. De az ösztöneimre és a megérzéseimre hallgattam, amikor a törököket választottam. Mindig is úgy váltottam, hogy én hoztam meg a döntést, Spanyolországba is én akartam menni. Ha nem jól döntök, csak magammal kell elszámolnom, nem hibáztathatok mást – bár ezt amúgy sem szoktam.
– Nem aggasztja, hogy az előző hetekben új csapatát, amely utolsó a tabellán, rendre tönkreverték a bajnokságban, november óta nem nyert, és volt olyan meccse, amit kilencven ponttal veszített el?
– Nem aggaszt, hiszen a tartozások és a csődeljárás után új fejezetet nyitott az egyesület, a nagy vereségeket pedig szinte az ificsapatával szenvedte el. Mindenki, aki ide szerződött, török és külföldi egyaránt, azért jött, hogy együtt új útra lépjünk.
– Volt már ideje felfedezni Afyonkarahisart?
– Mielőtt aláírtam a szerződésemet, természetesen megnéztem, mit érdemes tudni a városról. Nagyon tetszik, mert modern, nem túl nagy, de nem is kicsi. Mivel még csak néhány napja vagyok itt, nem láttam sok mindent a városból, de lesz még rá idő.