Kosár: Nem amiatt igazoltam a Wroclawhoz, mert mindenáron erre vágytam – Keller

– Kezdjük a legfontosabbal: milyen volt az esküvője?
– Remek! – válaszolta megkeresésünkre Keller Ákos, a magyar válogatott 31 éves csapatkapitánya, aki hétfőn egy plusz egy évre aláírt a WKS-Slask Wroclawhoz, amely a legismertebb kosárlabdaklub Lengyelországban, 17-szeres bajnok, 14-szeres kupagyőztes. – Sajnos a nászút csak Eger környékére jött össze, a krétai út bizonytalan volt, ugyanis az utazási iroda nem garantálta, hogy minden rendben lesz a foglalásunkkal...

– Áttérve az új szerződésére: ön választotta a lengyeleket?
– A megkeresés váratlanul jött és úgy a klub menedzsmentje, mint az edző éreztette, hogy engem akarnak. Őszintén: nem amiatt igazoltam oda, mert mindenáron erre vágytam. Ők normális ajánlatot tettek, amit én jónak tartottam. Így lesz lehetőségem bizonyítani: nem csak a magyar bajnokságban tudok jól kosarazni. És végre zöld mezben is játszhatok, amire eddig nem volt esélyem!

– Úgy tudjuk, itthonról is keresték.
– Igen, a Falco és a Paks ajánlatot tett és az Alba is érdeklődött a szándékaimról, de én jó vagy elfogadható külföldi ajánlatra vártam, és ezt tudták a magyar klubok is.

– Ennyire bejött a légiósélet, amit ugye két éve Franciaországban a Pau-Ortheznél kezdett, és utána Horvátországban a Zadarnál, majd az olasz Orlandinánál folytatott?
– Ez sem igaz ebben a formában. Tény, amit mindig is hangoztattam, hogy külföldön szerettem volna folytatni. Az ok egyszerű, külföldön nincsenek olyan, számomra bizarr dolgok, mint az U23-as szabály vagy a mostanra értelmetlen középszakasz. A fiatalszabállyal a jó vagy közepes magyarokat kiveszik az első félidőből, mert ugye a légiósnak játszani kell. No de visszatérve hozzám, amikor elindultam külföldre két éve, akkor az volt a célom, hogy minden évben előrelépek, de ez nem sikerült. A Pau-nál a vakbélműtétem miatt kerültem hátrányba, a Zadarnál konkrétan szórakozott velem az edző, az Orlandinánál pedig hiába kezdtem jól és éreztem remekül magam a jó játék mellett, jött a vírus és vége lett a szezonnak. Vagyis még bennem is van hiányérzet azzal kapcsolatban, amit elértem.

– Az olaszok nem akarták marasztalni?
– Amennyire én tudom, a klub csődközeli állapotba került, szóval nem.

– Szerb edzőjével, Oliver Vidinnel beszélt az aláírás előtt?
– Igen. Azt mondta, kezdőcenter leszek és legalább huszonöt percet játszom, ha minden jól alakul. Ráadásul nála az elzárás-leválás, ami nekem elég jól megy, alapjáték. Persze, majd kiderül, tényleg így lesz-e. Mivel vasárnap már utazunk, most rengeteg dolgunk van, el is kell búcsúzni a rokonságtól, barátoktól, szóval mostantól felpörögnek a napjaink.

– Miért a sietség?
– Mert hamarosan kezdődik az alapozás, augusztus végén pedig a szezon. De én ennek örülök, már hiányzik a játék.

– Márciustól mit csinált?
– Itthon voltam, Székesfehérváron és Velencén edzettem. Futottam, barkácsoltam, kertészkedtem és az utóbbi hetekben az esküvőt szerveztük. No meg Debrecenben a 3×3-as válogatottal dolgoztam egy hetet – ami nagyon tetszett, élveztem minden percét, így ha lesz lehetőségem jövőre az olimpiai selejtezőben játszani, akkor megyek.

– Mi a Wroclaw célja?
– Ebben a bajnoki évben a legjobb négy közé kerülés a cél és a 2021–2022-es idényben a VTB-ligában akar indulni. Én jeleztem, ha így lesz, maradok még egy évet. A város egyébként szimpatikus így távolról, van reptér is, ami fontos lehet a VTB-s szereplésnél.

– A csapat idén nem indul a nemzetközi kupában, ez nem gond?
– Örültem volna, ha igen, de számomra az legfontosabb, hogy külföldön újabb lehetőséget kapjak, egy, a magyarnál erősebb bajnokságban. Minél tovább szeretnék légiós lenni.