Kosár: olimpia helyett kiszállítással foglalkozik a DVTK válogatottja

– Mikor tudott hazautazni Magyarországról?
– Mielőtt március tizenhetedikén, kedden a szövetség törölte az idényt, csütörtökön csapatmegbeszélésünk volt, amelyen már valószínűsítettük ezt a forgatókönyvet – felelte Goree Cyesha, 3x3-as válogatottunk amerikai-magyar kiválósága a Nemzeti Sportnak. – Aggódtam, mert Donald Trump elnök lezárta a határokat, s bár az amerikai állampolgárokat még beengedték, sok repülőjáratot töröltek, emiatt szombaton hazajöttem.

– Az Egyesült Államok melyik részén tartózkodik?
– Arizonában, Phoenix környékén. Itt nem annyira súlyos a járványhelyzet, mint New Yorkban, Kaliforniában vagy Floridában, tehát kicsivel kényelmesebben élhetünk.

– Amikor az interjút egyeztettük, azt írta, három műszakban dolgozik. Mit csinál?
– Olyan cégnél dolgozom, amely állatokra specializálódott. A piac nagyjából ötmilliós, mert a koronavírus miatt mindenki karanténban van, és sokan sokféle dolgot rendelnek a háziállataiknak, például ennivalót és mást, amit nem tudnak most beszerezni az üzletekben. Online befut a megrendelés, én felveszem a raktárban a dobozokat, a csomagokat – és kiszállítom. Nagyon kemény meló, alaposan leterhel.

– Akkor meg is van oldva az edzésmunkája!
– Hogyne, megfelelően karbantartom magam, a tizenkét órás munka alatt hetente háromszor napi négyezer kalóriát égetek. Szerencsére a szomszédunkban van egy kosárlabdapálya is, hogy fejlesszem a dobásaimat és más készségeimet, de muszáj pihennem is, mert tavaly nyáron nagyon sok feladatom volt előbb a 3x3-as válogatottal, aztán a DVTK-val. És ha nincs a járvány, biztos vagyok benne, hogy most az olimpiára készülnénk, a két lehetőségünkből egyet, az indiait vagy a budapestit kihasználtunk volna. Az elmúlt két évben alig álltam le, most örülök annak, hogy szusszanhatok és sok időt tölthetek a családommal.

– Nagyon csalódott volt, amikor meghallotta, hogy elhalasztják az olimpiát?
– Le voltam sújtva. Nagyon közel jártunk, már láttuk a célvonalat, amikor minden semmivé lett, ezt nehéz volt feldolgozni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csúnya bokasérüléssel küzdöttem, ami nem tette volna lehetővé, hogy a kvalifikációs tornákon százszázalékos állapotban legyek. Jövőre remélhetőleg fizikailag és mentálisan is minden rendben lesz velem.

– Tartja valakivel a kapcsolatot a csapattársai közül?
– Igen, néhányukkal, leginkább Medgyessy Dórával, akivel a 3x3-as válogatottban is együtt játszom, ő fontos része a karrieremnek, az életemnek. Nagyon lelkesen tanít engem magyarul, sosem adja fel, noha nem könnyű velem…

– A következő idényben is Miskolcon szeretne játszani?
– Egyelőre nem döntöttem el, az ügynököm azon dolgozik, hogy megtalálja a legjobb megoldást. Nem kaptuk meg a teljes fizetésünket a csonka évad után, mert nem volt meg a rájátszás, noha teljesítettük a feladatunkat, a második helyen fejeztük be az alapszakaszt. A szponzoroknak meg kellett húzniuk a nadrágszíjat, így a jövőben nem lesz könnyű megfizetni a legjobb játékosokat. Ugyanakkor nagyon szeretem Magyarországot, ahol megismerkedtem a nemzetközi profi kosárlabdázással, és mindig mindenütt kedvesen fogadtak. Úgy számolok, van még hátra tíz év a karrieremből, ebből az utolsó három-négyet mindenképpen Magyarországon tölteném, szeretnék egy lakást is vásárolni ott.