– Ami nagyon pozitív, hogy az Európa-bajnoki selejtezők sorában egy lyukas meccset sem találhattunk, mindegyik vállalható volt a végkimeneteltől függetlenül.
– A tavalyi Eb után átalakuláson ment keresztül a csapat – fejtegette Dubei Debóra, a magyar válogatott bedobója. – Több új játékos került be, aki korábban nem játszott a válogatottban. A most befejeződött sorozatban megmutatkozott, hogy jó irányba haladunk és remélhetőleg a következő Eb-n is szép eredményeket érünk el.
– Melyiket tartja a kulcsmérkőzésnek a hatból?
– A Litvánia elleni idegenbeli győzelmünk volt a legfontosabb. Akkor találkoztunk vele először, nagyon nagy dolog, hogy nyerni tudtunk a hazai pályáján. Ezután a miskolci siker is fontos volt ellene, de lehet, ha nem nyerjük meg a litvániai mérkőzést, összezuhanunk és elveszítjük a hitünket.
– Az oroszok elleni két találkozó közül az idegenbelin volt nagyobb a győzelmi esély, egyetért ezzel?
– Igen, győztes mérkőzést buktunk el, ami fájó számomra. Az orosz válogatott nem játszott valami jól, hihetetlenül sok büntetődobást rontott el, de nekünk sem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettük volna. Mindenesetre tisztességesen helytálltunk.
– Az Oroszországgal szemben vívott szoros mérkőzések reménykeltőek az Eb szempontjából is?
– Az oroszok nagyon erősek, szépen alakul náluk a fiatalítás azok után, hogy a legutóbbi két Európa-bajnokságon nem jutottak a nyolc közé. Jó mérkőzések voltak abból a szempontból is, hogy érezzük, milyen szintűek lesznek az ellenfelek a csoportmeccsek és az egyenes kieséses szakasz során a kontinensviadalon, fontos tapasztalatokat gyűjthettünk.
– A 2017-es Eb-n epizódszereplő volt, viszont jövőre akár alapember is lehet…
– Már a tavalyi szereplést is pozitívan fogtam fel, akkor az volt az elsődleges célom, hogy bekerüljek a tizenkettes utazó keretbe, hiszen húsz évemmel én voltam a legfiatalabb a csapatban. Sikeresen teljesítettünk, de a mai napig érzékeny pont az olaszok elleni meccs, azóta is szóba kerül, mi lett volna, ha… Ám abból is tudunk építkezni, szeretnénk, ha nem térnénk le az útról, amelyen most járunk, és remélem, mindegyik Európa-bajnokságra képesek lehetünk kijutni és meg is érdemeljük majd, hogy ott vagyunk.
– Mivel lenne elégedett a következő, lett-szerb közös rendezésű kontinensviadalon?
– Nehéz bármit mondani, még messze van, a jövő zenéje, és nem szeretek nagyon előre gondolkozni, inkább mindig a következő feladatra. Várom a csoportbeosztást és az összes ellenfelet, először a csoportmeccsekre koncentrálunk, de bízunk a továbbjutásban, aztán minden lehetséges.
– Fegyverneky Zsófia és Goree Cyesha érkezése sokat lendített az együttesen az utolsó két selejtező előtt?
– Kellett a támogatás, fiatal a csapat és sok mindenen mentünk keresztül együtt. Szükség volt Zsófi magabiztosságára, határozottságára a pályán és azon kívül, ahogy Cyeshának is fontos szerepe volt, hiszen nagyon barátságos és jó légiós. Pozitívan jöttünk ki a két meccsből így, hogy ők is segítettek nekünk.
– Kívülről úgy tűnik, hogy csapatként nagyon jól szuperálnak.
– Mindenben találunk vicceset és ki tudunk kapcsolódni. Ha így is el tudjuk tölteni az időt, miközben meccsről meccsre és edzésről edzésre haladunk, hát miért ne tennénk?
– Mit mondott önöknek Székely Norbert szövetségi kapitány, miután biztossá vált a kvalifikáció?
– Tartott egy kis beszédet, ahogy szinte minden edző szokott, megköszönte a stáb, hogy alárendeltük magunkat ebben a tíz napban a munkájuknak. Nagyon büszkék voltak ránk, s már a következő célokat tűzték ki a szemünk elé. Remek volt a hangulat a meccs után, mindenki kíváncsian várja, hogy mire jutunk a jövő évi Eb-n. Jutott idő egy kis lazításra, beszélgettünk, de nem csaptunk nagy bulit. Mindenki jól érezte magát, együtt volt a csapat.
– Montenegró is kijutott az Európa-bajnokságra, ahol soproni klubedzője, Roberto Íniguez dolgozik. Mit szólt ehhez?
– Éppen arról beszéltünk Határ Bernadettel, mi lenne, ha az edzőnk ellen kellene játszani. Az biztos, hogy furcsa helyzet, de nagyon jó mérkőzés lenne számunkra, mert Montenegró verhető együttes. Nem az a fontos, ki áll az edzői oldalon, hanem az, hogy aki szembejön, azt szó nélkül legyőzzük.