Mérész Beatrix külföldön folytatná karrierjét

– Mi a véleménye a nyári válogatott összetartásról?     
– Nekem nagyon tetszik, mert jóval több az idő az egyéni képzésre, mint amikor konkrét meccsek előtt találkozunk – mondta a Nemzeti Sportnak Mérész Beatrix, a nemzeti együttes 25 éves bedobója, akivel a székesfehérvári MKOSZ-edzőközpontban zajló háromhetes összetartás közben beszélgettünk. – Szerintem a befejezett bajnoki idény után ez nagyszerű és hasznos is.

–  Ön az előző évadban a romániai Sepsiszentgyörgy játékosaként szerepelt és nyert kupát, valamint bajnoki címet. Hogyan értékeli ezt az időszakot?
– Olaszország után újabb idegen terepen játszottam, s ugyan hullámvölgyekkel teli évadunk volt, jónak értékelem. Rengeteg sérülés sújtotta a csapatot, nagyon ritkán tudtunk teljes kerettel edzeni, de így sem tévesztettük szem elől a céljainkat, a kupagyőzelmet és a bajnoki aranyérmet, s mindkettőt sikerült megszerezni.

–  Voltak gondjai a beilleszkedéssel, a játékrendszerrel?
– Nem, jól éreztem magam, gyorsan kialakult az összhang a csapattársakkal, a vezetőkkel, és a szisztémát is hamar megtanultam. Gereben Lívia is segített, szegény a döntőben már nem játszhatott, neki is meg akartuk nyerni a bajnoki aranyat, de nyilván kellemetlen volt, hogy csapatkapitányunk nem lehetett velünk a parketten.

–  A kupát még márciusban huszonegy pontos kiütéssel nyerték meg a Targoviste ellen, de a bajnoki címig, amelyet ugyanezen csapattal szemben szereztek meg, rögösebb út vezetett… 
– Valóban, de ekkor már tényleg nagy bajban voltunk a sérülések miatt, a kezdő irányítónk is kidőlt, s míg a többi klub igazolt új légióst menet közben, nekünk nem sikerült. Többször előfordult, hogy a másodedzőnk állt be edzésen játszani, hogy tudjunk öt az öt ellen gyakorolni… Szerencsére jól jöttünk ki ebből a nehéz szituációból is, és miénk lett a trófea.

–  Az ötödik, sorsdöntő meccs a bajnoki fináléban nagy izgalmakat hozott – hogyan tudtak nyugodtak maradni tetemes hátrányuk ellenére?
– Rosszul kezdtünk, beragadtunk, s ha jól emlékszem, tizenhárom ponttal is vezetett a Targoviste. Hittünk magunkban, hogy meg tudjuk csinálni, ha azt tesszük, amit megbeszéltünk, s nem kapkodunk, nem izgulunk. Így is lett.

–  Ön negyven percet játszott, tizenegy pontot dobott és ugyanennyi lepattanót szedett.     
– Nem volt lehetőség pihenni, én pedig mindenhol a legjobbamra törekszem. Ebben az évadban újfent arra törekedtem, hogy még sokoldalúbb játékos legyek, szélesítsem a skálát a játékomban. A román bajnokságban nincsenek nagy és magas középjátékosok, így én is jobban tudok érvényesülni az alkatommal.

–  Mit mondana, ha a magyarhoz kellene viszonyítania a romániai bajnokságot?     
– Az első négy csapat erős, ezt bizonyítja, hogy már az elődöntőben is nagyon meg kellett küzdenünk a továbbjutásért az Arad ellen, három meccs kellett a sikerhez az egyik fél második győzelméig tartó párharcban.

– Mik a jövőre vonatkozó tervei?     
– Nem tudom, szeretnék külföldön maradni, de egyelőre semmi konkrétumot sem tudok mondani.