Varga és Orbán kiemelkedett, Styles lett a meglepetésember – válogatott statisztikák

A magyar válogatott első két vb-selejtezőjét (Írország–Magyarország 2–2 és Magyarország–Portugália 2–3) követően a SportsBase által kiadott adatok alapján most elsősorban a kezdőként pályára lépő mezőnyjátékosok egyéni mutatóira fókuszálunk, összevetve valamelyest az egy poszton szereplők teljesítményét, fontosabb mutatóit (ezért a táblázatban is egymás alatt találhatók az egy poszton futballozók).

Persze itt rögtön adódhat a kérdés, hogy kiket is számítunk egy poszton szereplőknek, két vagy három belső védőt számolunk, hiszen Loic Nego az eredeti posztját nézve nem belső védő. Csakhogy a labdarúgók átlagos helyezkedését szemléltető pályarajzokon jól látszik, hogy mind a két meccsen a Nego, Willi Orbán, Szalai Attila hármas helyezkedett általában a leghátrébb, és előttük játszott a két szélen Kerkez Milos és Bolla Bendegúz. A két mérkőzés között annyi volt a különbség, hogy Dublinban a teljes magyar csapatból Bolla helyezkedett leginkább elöl (ez részben valószínűleg a kiállítás utáni kontrajáték következménye, nem véletlenül volt Bollának két helyzete is) és Kerkez is többször lépte át a felezővonalat, mint a portugálokkal szemben.  

A fentiek miatt érdemes együtt értékelni az öt védőt, akik közül a minden mutatót összesítő teljesítménypontszám alapján Willi Orbán nyújtotta a legjobb produkciót,  223.5 ponttal, amivel a háromgólos Varga Barnabás után a 2. legmagasabb indexértéket érte el a kezdőként szerepelt játékosok közül. A teljes csapatból egyedüliként ő tudott ötven százalék fölötti, egész pontosan 82 százalékos párharcmutatót produkálni (a két meccsen összesen 17 párharca volt, amiből 14-et nyert meg), ami sokat elárul a játékáról, ráadásul neki volt a legtöbb szerzett labdája is, a két találkozón összesen 43 (a másik belső védő, Szalai Attila volt 40-nel a 2.) és ő veszítette el a legkevesebb labdát a mindkétszer kezdők közül, kettőt.

A védelem többi tagjának teljesítménye kapcsán meglehetősen vegyes a kép. A Nemzeti Sport olvasóinál a portugálok elleni meccs után Kerkez Milos kapta a legalacsonyabb értékelést (tízes skálán 4.51-es érték jött ki nála), aki a két mérkőzésen összességében is alulmúlta azt, amit a Liverpool alapemberétől várnánk. Hibázott a harmadik portugál gól előtt és keveset vállalt támadásban (egyszer próbálkozott gólhelyzetet teremtő passzal, ami sikeres is volt, de a két meccsen hét kísérletből csak öt jó passza volt a támadóharmadba, lövésre és cselre egyszer sem vállalkozott), ugyanakkor a teljes együttesből ő passzolt százalékos arányban a legpontosabban a két meccsen (89 százalék) és Orbán után a védők közül neki volt a 2. legmagasabb a teljesítményindexe (203). Loic Nego a második meccsen nagyszerű gólpasszt adott Varga Barnabásnak, viszont a portugálok második gólja az ő kezezése után megítélt 11-esből született. A védőink közül Bolla Bendegúz volt az egyetlen, aki lövésekig is eljutott, a három próbálkozásából kettő is eltalálta a kaput, ám az írek elleni két nagy helyzetéből egyet sem tudott gólra váltani, pedig ha betalál, akkor valószínűleg nyerni tudunk. A legtöbb labdát, tízet pedig a teljes csapatból Szalai Attila juttatta be a támadóharmadba, de így is volt tíz rossz előrepasszolt labdája, továbbá az írek és a portugálok ellen is az első gól szerzője közvetlenül mellőle lépett ki. 

 A középpálya meglepetésembere egyértelműen Callum Styles volt, aki több mint egy év után, a skótok elleni Eb-erőpróbát követően kezdett újra a válogatottban és a harmadik legmagasabb indexpontszámot érte el (Varga és Orbán után) a két meccs alapján. Védekező középpályásként szerepelt, mégis ő adta a legtöbb gólhelyzetet teremtő passzt, három kísérletéből mindhárom sikeres volt, az egyikből gólpassz is lett. Más kérdés, hogy a mindkét mérkőzésen kezdők közül, a csatár Varga Barnabást nem számolva, Stylesnak volt a legalacsonyabb a passzpontosság-mutatója (61-ből 43 jó átadás, 70 százalék), ő veszítette el Varga után a legtöbb labdát (13-at) és a kezdőként szerepelt három belső középpályás közül neki volt a legalacsonyabb a nyertes párharcmutatója (20/12, 60 százalék). 

Viszont Tóth Alexnek hiába nem volt rossz az átlaga például a párharcokban, a két meccsen vállalt hét párharc meglehetősen kevés (ötöt nyert meg belőle, 71.4 százalék), ahogy az is, hogy mindössze három támadásunkban vállalt tevékeny szerepet az ellenfél tizenhatosánál 154 perc alatt (ennyit játszott a két mérkőzésen). Szoboszlai Dominik természetesen többet vállalt, de nem volt elég hatékony, Bolla Bendegúz például szárnyvédőként eggyel több, kilenc akcióban vett részt sikeresen (vagyis ért úgy labdába, hogy folytatni tudtuk az akciót) az ellenfél tizenhatosánál és a két meccsen bemutatott egyetlen lövésnél (ami szabadrúgásból elkerülte a kaput) is lényegesen többet várnánk Szoboszlaitól, s persze ugyanezt elmondhatjuk a két mérkőzésen bemutatott négy cseléről is (ami még így is a legtöbb volt a csapatban, holtversenyben). Tóth Alextől ugyancsak négy cselt láthattunk, a két meccsen a kezdőként szerepelt játékosok pedig mindössze 16 cselre vállalkoztak, ami a kevés kulcspassz mellett (a két összecsapáson 11 a kezdőként játszóktól) szintén mutatja a vállalkozókedv hiányát, és ez azzal együtt is igaz, hogy nagyon nehéz dolga volt a csapatnak Írországban a második félidőben tíz emberrel, illetve a világklasszisok alkotta portugálok ellen úgy, hogy 68 százalékban náluk volt a labda. Szoboszlai mindössze két közvetlen gólhelyzetet teremtő, úgynevezett kulcspasszal próbálkozott, de az is igaz, hogy Dublinban szögletből gólpasszt adott, míg a portugálok ellen ő indította az első gólunk előtt a gólpasszt adó Nagy Zsoltot. Azonban a végén az ő rossz passzából lőtték a győztes gólt a portugálok.

Mivel nem volt egyik meccsen sem kezdő, így az összesítő táblázatban nem szerepel Ötvös Bence, de a két meccsen játszott 77 perce után érdemes őt is megemlíteni: a két mérkőzésen a 32 passzából 28 pontos volt, ami a harmadik legmagasabb mutató a mezőnyjátékosok között a passzpontosságot nézve (87.5%), de gólhelyzet kialakításában (kulcspassz) és az ellenfél tizenhatosához közeli akcióban nem vett részt, a nyolc párharcából pedig csak hármat nyert meg (37.5 százalék), márpedig egy belső, leginkább védekező középpályástól ez utóbbi kettő meglehetősen alacsony szám 77 perc alatt. 

A támadósorból és a teljes magyar válogatottból Varga Barnabás érte el a legmagasabb teljesítményindexet a két meccsen (229 pont), mert ő felelt meg leginkább azoknak az elvárásoknak, ami egy adott poszton szereplő játékostól elvárható. Csatár lévén természetesen a góllövést várhatjuk el leginkább, és miután a négy kaput célzó kísérletéből három célt is ért, és mindháromból gól is született (kettőt fejjel, egyet bal lábbal ért el), nem érheti panasz a teljesítményét. Ráadásul úgy tudott három gólt is szerezni, hogy nem kapott kimondottan sok labdát. A két meccsen Szoboszlait 83 labda találta meg összesen (ő kapta a legtöbb passzt), Vargát 67, de a 67-ből csak négy volt olyan, amikor közvetlen gólhelyzetet teremtettek neki a társak, és mind a négyből célba is tudta venni a kaput. 

A támadósorból Vargán kívül Sallai Roland is jól kezdett, hiszen 54 perc alatt hétszer is részt vett támadásban az ellenfél tizenhatosánál, nyolc passzából csak egyet rontott el és kétszer is célba vette a kaput, a fejeséből gól is született.  A második meccsen a helyén játszó Nagy Zsolt gólpasszt adott a portugálok ellen, de 77 perc alatt csak hatszor ért labdába az ellenfél tizenhatosánál, 17 passzából nyolc rossz helyre ment (53 százalék) és a vizsgált futballisták közül neki volt a legrosszabb a párharcmutatója (11-ből csak hármat nyert meg, 27 százalék). 

Amit fő tanulságként a fentiek alapján leszögezhetünk: ahogy a csapat egészének, úgy a legtöbb játékosnak is voltak jó momentumai, jónak mondható statisztikai mutatói a meccsen, de szinte mindenkinél találhatunk olyat elemet, amiben mindenképp többet, jobbat kell nyújtani ahhoz, hogy a következő két meccsen, Örményország (itthon) és Portugália (idegenben) ellen a szeptemberi egy pontnál többet tudjunk gyűjteni... 

A táblázatban az írek és a portugálok elleni vb-selejtezőn (vagy legalább az egyik meccsen) kezdőként szerepelt mezőnyjátékosok fontosabb statisztikai mutatói láthatók. A nevek mellett szereplő számok összetett mutatók, de zárójelben a meccsenkénti bontás is szerepel, elöl az írországi, utána a portugálok elleni adat. Vastaggal szedtük mindegyik mutatóban a két meccsen együttesen elért legjobb értéket. 

Adatok forrása: SportsBase

EURÓPAI VB-SELEJTEZŐ
F-CSOPORT
1. FORDULÓ
2025. szeptember 6.
Örményország–Portugália 0–5
Írország–MAGYARORSZÁG 2–2

2. FORDULÓ
2025. szeptember 9.
Örményország–Írország 2–1
MAGYARORSZÁG–Portugália 2–3