Férfi kosár: örömünnep – a Barca Hanga nélkül is gálázott az el Clásicón

 

Egy órával a spanyol kosárlabdaliga Barcelona–Real Madrid el Clásicójának kezdése előtt már sokszázas tömeg ténfergett a Palau Aréna előtti korzón: a hivatalos márkabolt és a sportcsarnok közötti sétányon található büfé tömve volt, de a pénztárak előtt senki nem állt...

„A Real Madrid ellen mindig kitesznek magukért a szurkolóink. Már kedden minden jegyet eladtunk” – adott előre magyarázatot a zárva tartásra Carles Cascante, a Barcelona sajtófönőke, miközben bekísért minket a klub fitnesztermébe, ahol nem csak a porcsérüléssel bajlódó Hanga Ádámot „kínozta” Javi Ruiz fizioterapeuta. Marc García futópadozott, a bolgár Alekszandar Vezenkov súlyokat emelt, a francia Kevin Seraphin pedig hol fekvőtámaszozott, hol pedig a falra erősített hajókötelet tekergette. A 208 centis, 126 kilós óriásnak nemcsak a válla, hanem a mosolya is széles volt a feladatok végzése közben, pedig nyilvánvalóan az izomkolosszus is szívesen ment volna dobóedzésre az egészségesekkel.

A katalán főváros multikulturális mivolta az el Clásicóra kilátogató nézők között is tetten érhető volt: kínaiak, olaszok, oroszok is érkeztek, a helyiek között pedig szép számmal akadt Barcelona-sálba burkolózó nyugdíjas és gránátvörös-kék kendőt viselő tinédzser is. Sem a szurkolók sokszínűsége, sem a spanyol kosárlabda szurkolói szokásai nem indokolták, mégis óriási volt a biztonsági készültség. A csarnok körül öt méterenként állt egy szigorú tekintetű steward, ám dolguk szerencsére nem akadt, legfeljebb annyi, amennyit mi is láttunk: amikor egy ötévesforma kissrác elejtette Barcelona-logós sapkáját, akkor a marcona őr kedves mosoly kíséretében vette fel és adta a fiú kezébe a fejfedőt.

A barcelonai maratoni futás miatt a fél várost lezárták és a rendőrök biztosították, de emiatt egyáltalán nem volt forgalmi fennakadás a városban és a Camp Nou valamint a Palau környékén sem. Hogy a játékosok nem ellenségek, bizonyította, hogy többen is összeölelkeztek és beszélgettek egymással a bemutatást – amely során óriási füttykoncertet kaptak a fehér mezesek – követően.

A finn Petteri Koponen ziccere adta meg az alaphangot a B-középnek, amely az első hazai kosarat követően szinte megállás nélkül énekelt – no persze ne úgy képzeljük el a Barca-tábort, ahogyan mondjuk a körmendi vagy a szolnoki B-közepet, a katalán klubnál jórészt tizenéves lányokból és fiúkból verbuválódott a hangadó brigád, amely időnként azért a riválist fricskázó rigmusokat is énekelt, de káromkodást nem hallottunk. Ellenállhatatlanul kezdtek a hazaiak, amikor tízzel elhúztak, Pablo Laso edző időt is kért – közben a hazaiak cheerleaderei mezeket dobáltak szét a közönségnek, így a jó hangulat folytonossága biztosítva volt. Sőt, egyre jobb lett, Koponen triplájánál a hangrobbanástól majd szétesett a csarnok. Rudy Fernándezt, a Madrid legendáját nem szívelték – minden labdaérintésénél fütyült a nagyérdemű –, közben meg a pénteki Crvena zvezda elleni Euroliga-meccshez hasonlóan újra eljött a pillanat, most a 18. percben, amikor a katalánok szabadságát és függetlenségét követelte a publikum.

Mivel a meccs már a 3. negyed elején eldőlt, ekkor a Barcelona 25 ponttal elhúzott, a szurkolók kényelmesen végigénekelték és tapsolták a hátralévő másfél negyedet. Fantasztikus volt a hangulat, a badalonai születésű Ribas időnként mégis hergelte a közönséget egy-egy szerinte téves ítéletnél, de csak félgőzzel, mosoly kíséretében, hisz a katalán hátvéd is tudta, ez a meccs megvan. A hajrában még a közönség újra elénekelte a katalán himnuszt – sokadszorra –, majd vastapssal jutalmazta a csapatot a kiütéssel (94–72) záródó gálaelőadásért.

ACB-LIGA
ALAPSZAKASZ, 22. FORDULÓ
FC Barcelona–Real Madrid 94–72