Károlyi: Ez a válogatott nagyon tud küzdeni

- Nem bánta meg, hogy a válogatott miatt lemondott a szabadsága nagyobbik részéről? - kérdeztük két rikikiparti között, a Lengyelországból hazafelé vezető hoszszú, buszos út nyolcadik órájában Károlyi Andreát, aki bár eladott nyolc labdát, 13 dobott pontjával, öt lepattanójával és két szerzett labdájával az egyik legfőbb letéteményese volt a Jaworznóban aratott bravúros idegenbeli győzelemnek az Eb-pótselejtező első fordulójában.
- Most mondhatnám, hogy nem is értem a kérdést… Lehet, hogy az öregebb generációból egyedül vagyok ezzel, de a mai napig megtiszteltetésnek veszem, ha válogatott lehetek.

- Akkor mint régi motorosnak, bizonyára van összehasonlítási alapja: a korábbi időszak válogatottjaihoz képest mennyire erős ez a jelenlegi együttes?
- A négy évvel ezelőtti, franciaországi Eb-n részt vevő csapat volt a legerősebb, amelyiknek aztán sajnos még sem sikerült igazán jó eredményt elérnie. Ilyet kijelenteni, hogy talán ez a leggyengébb keret, nem a legszerencsésebb a lengyelek elleni győzelem után. Én mégis így látom. Viszont ez a válogatott nagyon tud küzdeni, talán dacból is.

- Kívülről úgy tűnt, éppen a küzdőszellem hozta meg a vasárnapi sikert. Egyetért ezzel?
- Teljes mértékben. Szerintem az egyik legrosszabb játékunkat hoztuk, tehát rossz játékkal is lehet nyerni. Sőt, kell!

- Bár a meglévő rutinja és játéktudása arra kötelezi, hogy vezéregyénisége legyen ennek a fiatal társaságnak, nem idegen kicsit ez a szerepkör?
- Maximálisan úgy érzem, hogy sikerült annak lennem. Már csak azért is szükség van erre, mert a legnagyobb nemzetközi tapasztalattal is én rendelkezem itt.

- Kicsi, de fontos lépést jelentett a törökországi Európa-bajnokság felé vezető úton a jaworznói diadal, ha tehát az eredményességet nézzük, mindenképpen jó úton járunk. Más szempontból is?
- Úgy gondolom, hogy igen. És ha ez a csapat bebizonyítja, hogy van tartása, tud harcolni, eredményt elérni, akkor talán többen átérzik, hogy érdemes úgymond társadalmi munkában is válogatottnak lenni. Nemrégiben valaki megkérdezte közülünk az egyik edzőt, miért van az, hogy a franciáknál nem szokás lemondani a válogatottságot. Azt a feleletet kaptuk, hogy azért, mert Európa-bajnokok akarnak lenni. Jött a következő kérdés: és a lengyeleknél? Erre az volt a válasz, hogy azért, mert ők pedig ki szeretnének jutni az Európa-bajnokságra. Vagyis náluk is van cél, és azt hiszem, ebben minden benne van…

- Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy még mindig tisztázatlan a jövője, és kicsit mintha lógna a levegőben. Szóval hogyan tovább? Szülési szabadság? Pécsi kosárlabda? Vagy valami más?
- Még mindig bízom az első variációban, vagyis az eredeti elképzelésemben, de ha mégsem sikerül azt megvalósítani, döntenem kell. Több lehetőségem is van, és ki fogom választani a legmegfelelőbbet.







Fejezet cím:




NS-vélemény: szívesen, szívvel-lélekkel ---- N ---- T</td></tr>