Csoda hetedik nekifutásra

Az utóbbi években az Euroligában edződött Alba Berlin volt a szerdai meccs egyértelmű esélyese, a papírformát azonban - számunkra kellemes meglepetésre - felborították az ULEB-kupa-csoportjukban ez ideig nyeretlen vendégek, akik kilenc ponttal (92-83-ra) verték meg a házigazdákat.
"Bevallom, én a találkozó utolsó percéig nem hittem el, hogy nyerhetünk - árulta el Varga Tamás technikai vezető, akinek óriási érdemei vannak abban, hogy a Vadkakasok együttese elindulhatott a rangos nemzetközi küzdelemsorozatban. - A pesszimizmusom legfőbb oka az volt, hogy úgy éreztem, a játékvezetők túlzottan tisztelik nagynevű ellenfelünket, és amikor meg-megugrottunk, mintha bennünket sújtottak volna ítéleteikkel. Ezt tükrözi a számunkra kedvezőtlen faultarány is, szerencsére azonban ezen az estén még ezt is elbírtuk. A nagyszünetben a németek edzője már üvöltözött tanítványaival, viszont a szurkolók csak a legvégén döbbentek rá, hogy kedvenceik veszíthetnek. Csaknem ötezer ember fütyült… Kicsit furcsa volt számomra Emir Musztapcsics mérkőzés utáni nyilatkozata. A berliniek mestere ugyanis csak arról beszélt, hogy játékosai milyen gyengén játszottak, arról viszont egy szót sem ejtett, mi milyen fantasztikus produkciót nyújtottunk."

A Vadkakasok vezetőedzője, Robert Reed ellenben nem lepődött meg azon, hogy csapata kiemelkedő teljesítményt nyújtott - bár elismerte, a győzelemben ő sem reménykedett. "Amióta átvettem a gárda irányítását, edzésre alig-alig volt idő - kezdte a szakember -, hiszen a bajnoki és a kupameccsek futószalagon követték egymást. A Szolnok ellen viszont már egyértelművé vált számomra, hogy a csapat ráérzett arra a játékra, amelyet elterveztem. A keleti rangadón elért fölényes győzelem után méltán bíztam a berlini helytállásban, amit a fiúk nyújtottak, az igazi karácsonyi ajándék volt."
Az összecsapás egyik hőse a hárompontosok mestere, Tóth Gábor volt. Tizenöt ponttal járult hozzá csapata sikeréhez, és ekképpen emlékezett: "Tudtuk, hogy az Alba a legutóbbi három találkozóján kikapott, vagyis sebezhető, ezért nem feltett kézzel léptünk pályára, de győzelemre ekkor még nem gondoltunk. Az én fejemben akkor fordult meg először, hogy nyerhetünk, amikor több mint tízpontos előnyre tettünk szert. Örömteli volt, hogy a nehéz pillanatokban mindig akadt közülünk valaki, aki átsegített bennünket a holtponton. Ez a siker a csapatjáték diadala volt. Társaim nevében mondhatom, nem elégszünk meg ennyivel, és szeretnénk hazai környezetben is ULEB-kupa-mérkőzést nyerni. Erre legközelebb január negyedikén, a Buducsnoszt ellen lesz lehetőségünk." ---- B ---- D