Aki szórakoztatóvá tette a zalaegerszegiek játékát

Kovács László, a korábban csak fiatalokkal foglalkozó, újonc tréner a sikeresség mellett szórakoztatóvá is alakította a kék-fehérek játékát. Itt az ideje hát, hogy megtudjuk, a sokszoros utánpótlásbajnok szakember milyen tapasztalatokat szerzett a felnőttcsapatnál.
– Ritka az A-csoportban, hogy valaki nem főállásban látja el a vezetőedzői posztot, ráadásul az ifikkel is foglalkozik. Úgy tűnik, eddig nem okozott gondot az iskola és a ZTE kettőssége, bár biztos van, amire nem jut ideje…
– Különösebben nem visel meg a dolog, a főiskola elvégzése óta napi tizenkét órát vagy még többet dolgozom. Kiss Attila személyében kitűnő segítőm van, aki ugyanolyan minőségű munkát tud végezni a csapattal, mintha én is ott lennék. Szerencsére eddig csak egyszer kellett hiányoznom az edzésről. Gondot az okoz, hogy a magánéletre nem sok időm marad. Furcsán hangzik, de szívesen zenélnék például, bár semmilyen zenei képzettségem sincs. Amikor a három gyerekem elkezd gyakorolni, jó lenne velük tartani…
– Szimpatikusan teljesít a csapat, Bencze Tamás és Csaplár-Nagy Ervin kiváló idei produkciója kellemes meglepetés. Mi a titok nyitja és mire lehet képes ez a keret?
– A ZTE-ben olyan sportolók vannak, akik nagyon szeretnek játszani, és mindent megtesznek azért, hogy sikeresek legyenek. A csapatot már a jöttöm előtt a fegyelmezett munka jellemezte, így azt hiszem, eredményeink érthetőek. Örülök, hogy elvállaltam a feladatot, mert olyan "munkatársakat" ismertem meg, akikhez hasonlót játékosként és emberként is nehéz lenne találni az országban. Ami a bajnokságot illeti, a négy esélyes mellé biztos felsőházba jutónak számolom a Körmendet és a Kecskemétet. A megmaradt két helyért nyolc csapat küzd. Eddig jó úton haladunk, a mi kezünkben van a döntés. Elképzelhető az is, hogy még változik a csapat, mert nagyon sebezhetőek vagyunk. S ha változik, a céljaink is módosulnak. Elérhetetlen célt kell kitűzni, és azt kell túlszárnyalni.
– Nem jellemző, hogy egy edző annyira tudja fegyelmezni magát a mérkőzéseken, mint ön. Nem lenne célszerű néha kiabálni, mondjuk a játékvezetőkkel, hiszen a ZTE többször maradt le a bravúrról néhány apróság miatt.
– Az év elején megfogadtuk, hogy csendben leszünk. Néhány mérkőzés után úgy éreztem, hogy amikor az ellenfeleim reklamálnak, mi pedig hallgatunk, a játékvezetők inkább oda ítélnek, mert onnan kapnak szidást. Nehéz sportszerűnek maradni, ha a csapat úgy érzi, hogy még hátrányosabb helyzetbe kerülünk. Nem a döntésekkel van baj, joggal kérünk számon elmaradt ítéleteket. Másrészt a játékvezetőknél megjelent a lekezelő stílus, éreztetik, hogy mindig nekik van igazuk. Én minden meccs előtt idealista vagyok, és nagyon jó sporikkal is találkozom, de lassan ahhoz hasonlítanám a dolgot, mint amikor tízen várnak az orvosnál, és négyet elzavarnak – ezek a meg nem hozott ítéletek. Az edzőknek és a játékvezetőknek is azért kellene dolgozniuk, hogy szórakoztató, közönséget vonzó legyen a játék. Sajnos pár perc után a nézők veszekednek, káromkodnak, verekednek, a pályán indul a reklamálás, a sportszerűtlenségek.
– A tízes keretben hat fiatalember van, valaha Kámán is az ön tanítványa volt. Mikor követhetik példáját az utánpótlásból felhozott fiúk?
– Hibának tartom, ha egy fiatal túl korán a felnőttekkel edz, és kihagyja a még megtanulandókat a korosztályos foglalkozásokon. Ezért középiskolás tanítványaim a suli megkezdése óta főleg kortársaikkal dolgoznak. Az első félévben jó úton haladtak afelé, hogy A-csoportos játékosok legyenek.