Zsoldos András, az Atomerőmű SE A-csoportos férfiegyüttesének májusban kinevezett edzője július 28-án kezdte el csapatával a felkészülést a 20032004-es bajnoki idényre.
Zsoldos András nagy elánnal vetette magát a munkába új állomáshelyén, Pakson (Fotó: Gottvald Károly)
Zsoldos András nagy elánnal vetette magát a munkába új állomáshelyén, Pakson (Fotó: Gottvald Károly)
A legutóbb a Falco KC-Szombathely szakmai munkáját irányító tréner nehéz örökséget vett át Fodor Pétertől, elődje magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes csapatot hagyott hátra számára. – Hogy tetszik a város? – Kellemes hely, a kisvárosok valamennyi előnyével – felelte a fővárosi együttesek (Bp. Honvéd, FTC, MAFC) után a második vidéki gárdát irányító szakember. – Minden adva van a nyugodt munkához. – A lakását kiválasztotta már? – Ugyanott lakom, ahol a játékosok. A célnak tökéletesen megfelel, közel van a sportcsarnok, egyszóval nincs okom panaszra. – Mondja csak, hányadik emeletre költözött? – Egy földszinti lakásba rendezkedtem be. Az én lábaim már nem bírják a lépcsőzést. – Pedig Pakson nem árt, ha az ember hozzászokik a magaslatokhoz… – Fel vagyok készülve rá. Másrészt pedig nem nekem, hanem a csapatnak kell felkapaszkodnia a csúcsra. – Mit gondol, sikerülni fog? – Múlt hétfőn kezdtem a munkát, szűk két hét gyakorlás után nem ígérhetek semmit. Majd az idő megadja a választ, én mindenesetre elkövetek mindent, hogy ismét jó csapat legyen az ASE. – A családja mikor érkezik meg Paksra? – Egyedül leszek. A nejem egy világcég menedzsere, s a munkája a fővároshoz köti, a lányom pedig gimnazista. Nem szeretném, ha miattam feladnák állásukat, egzisztenciájukat. – Ezek szerint amolyan távházasság lesz az önöké? – Hozzászoktam már. Szombathelyen is egyedül éltem, csak a szombat esti bajnokik után utaztam haza. – A család mit szól hozzá, hogy ennyit ingázik? – Elfogadják a munkámat, tudják, hogy ez a hobbim, e nélkül nem tudnék élni. Egyébként mindketten rajonganak a kosárlabdáért, alig akadt olyan meccs, amelyikre ne jöttek volna el szurkolni nekem és a fiúknak. – Ezek szerint Pakson is felbukkan majd a Zsoldos család? – Bizton állíthatom. – Tudja-e, hogy került képbe az Atomvárosban? – Tóth János szakosztályelnök keresett meg, hogy lenne-e kedvem az ASE-nál dolgozni. Természetesen jól esett az invitálás, hisz remek csapat jött össze itt az elmúlt években, s minden edzőnek megtiszteltetés, ha egy magyar bajnok, kupagyőztes csábítja. – Akkor bizonyára egy percet sem gondolkodott az ajánlaton. – Tulajdonképpen nem is volt rá időm. Az első beszélgetést követően, a második után már paksi edzőként köszönhettem el a szakosztályvezető úrtól. – Lassan két hete dolgozik a csapattal. Milyenek a benyomásai? – Az elmúlt évek eredményei már "beszéltek” helyettem. Sajnálom, hogy Sitku Ernő és Fodor Gergely személyében két válogatott játékos is távozott a csapattól a nyáron, de meggyőződésem, hogy a jelenlegi keret alkalmas a vezetés által kitűzött célok elérésére. – Vagyis? – Szeretném, ha újra a két évvel ezelőtti magasságokba emelkedne a kosárlabda Pakson. Konkrétan az első négy közé kerülés a célunk. Azért dolgozunk, hogy álmaink valóra válhassanak. – Elődje, Fodor Péter négy évig irányította az ASE szakmai munkáját. Bizonyára ön sem átszállójegyet váltott. – Egyelőre egy évre szerződtem, de természetesen szeretnék több időt itt tölteni. Persze az edzők élete nem leányálom, ha huzamosabb ideig nem jönnek az eredmények, máris új kenyéradó után nézhet… Nem vagyok vándormadártípus. A Honvédnál hét évet húztam le, jó lenne Pakson is hasonló időszakot eltölteni. – Árulja el, hány nyakkendő lóg a szekrényében? – Sok, de remélem, csak egyet kell használnom. Ez ugyanis azt jelentené, hogy sorozatban nyeri a meccseket a csapat.