Texasi kezekben a trófea

A Spurs csaknem három és fél negyeden keresztül pocsékul játszott (tripláit rendre elpuskázta, és számtalan labdát veszített el; egyedül védekezésben nyújtott elfogadhatót), ez idő alatt gyakorlatilag végig hátrányban volt, mígnem Stephen Jackson hat és fél perccel a végső dudaszó felharsanása előtt a hárompontosvonalon túlról előnyhöz juttatta a csapatot. Innentől kezdve már nem ismertek pardont a "sarkantyúsok”: állva hagyva a Netset magabiztosan megnyerték a meccset – és a bajnokságot is (4–2)! A texasi együttes 1999 után másodszor kaparintotta meg az NBA bajnoki címét, míg a Jason Kidd által fémjelzett East Rutherford-i társaság 2002-t követően az idén is elbukott a világ legerősebb kosárlabdaligájának a fináléjában.
Az első periódusban még semmi sem utalt arra, hogy a Nets összezuhan majd. Byron Scott gárdája azonnal magához ragadta a kezdeményezést, és Richard Jefferson meg Jason Kidd kosaraival néhány pillanat elteltével 5–0-ra elhúzott. A folytatásban is az történt, amit a vendégek akartak: hét, majd kilenc ponttal is vezettek már. Kenyon Martin játékán ekkor még nem érződött a hét közepi gyomorfertőzése miatt kihagyott néhány edzés, az első percekben máris annyi (4) pontot szerzett, mint a számára gyötrelmes ötödik mérkőzésen összesen. A döntőben addig jobbára halovány teljesítményt nyújtó Nets-center, Jason Collins szintén berámolt két duplát, de a negyed legjobbja címével egyértelműen a fiatal Jeffersont tüntethetjük ki, aki az első pauzáig 10 pontja mellé 4 lepattanót könyvelt el, és – mintegy keretbe foglalva a 12 percet – óriási zsákolással zárta le a játékrészt. A Spurs? Csak az eladott labdákban "jeleskedett”: 6–1…
Tony Parker a szünet után is ülve maradt a hazaiaknál, Speedy Claxton és Steve Kerr ugyanakkor bent pattogtatott a pályán. Gregg Popovich letámadást vezényelt (öreg) fiainak – Kerr iparkodott is, csente és járatta a labdát, végeredményben azonban az ősz tréner taktikája nem vált be, a keleti bajnok megőrizte nyolcpontos előnyét (23–31). Pedig Jason Kidd ekkor a kispadról szemlélte társai játékát! Kellett ehhez Martin agresszív védekezése, kellettek Aaron Williams és Anthony Johnson fontos pontjai is. Miután Kerry Kittles is életjelet adott magáról – egyhuzamban szerzett öt pontjával a San Antonio szempontjából 30–38-ra alakította az állást –, a Robinson, Duncan kettős felelevenített valamit a fénykorából. Előbb az Admirális villogott (háttal a gyűrűnek, a feje fölött dobott gólt), aztán Tim tartott bemutatót. A Spurs 21-ese kiosztott egy "prakkert” a teljesen visszaeső Jeffersonnak, és ő volt az, aki 38–38-ra egalizált.
A New Jersey a harmadik felvonásban kedvére alkalmazhatta régi fegyverét, a gyors indítást, ellenfele – a negyedik találkozó után megint roppant gyenge napot kifogó Parkerrel az élen – ugyanis könnyelműen elszórta a labdát. Popovich mester le is hozta a francia irányítót, s újfent Claxtont vezényelte csatába. A másik oldalon Scott edző Dikembe Mutombóval erősítette meg a vendégek védekezését.
Kidd bevág két duplát, az afrikai gólem nem hagyja kibontakozni Duncant – az utolsó tizenkét perc elején aligha lehetett sejteni, hogy hamarosan óriási fordulat következik be a mérkőzésen. A Spurs 19–0-s rohammal 82–72-re ugrott meg, s a padlóra kerülő meccspartnere innen már nem tudott újítani. Amíg Kidd és Martin elkeseredetten gubbasztott az oldalvonalon túl, addig a texasiak örömtáncot lejtettek a cserepad mellett. Az utolsó találkozóján fellépő veterán Robinsont és a négyes duplához (21 pont, 20 lepattanó, 10 assziszt, 8 blokk) közel teljesítő, a döntő legjobbjának megválasztott Duncant vastaps fogadta levonulásukkor. "Nehezen találok erre szavakat. Hogyan sikerült nyernünk? Minden erőnket mozgósítottuk, megfordítottuk az eredményt, és végül győztünk. Konfettieső és bajnoki cím a búcsúmeccsemen: ennél szebbet elképzelni sem tudnék” – összegzett diadalittasan az "obsitos”Admirális.