Régóta szajkózzák már sokan, hogy a honi kosárlabdapályákon elharapódzó indulatok előbb-utóbb tragédiához vezetnek hát most íme, egy újabb adalék, ami arra utal, végre ideje lenne már rendet csinálni. Történetünk helyszíne Körmend, az időpont szombat késő este, valamikor nyolc óra után, amikor a szurkolók többsége már úton volt hazafelé a KörmendAlbacomp A-csoportos férfimérkőzés után.
Váradi György (jobbra) biztosan nem így képzelte el a szombati körmendi kirándulást
Váradi György (jobbra) biztosan nem így képzelte el a szombati körmendi kirándulást
Mármint a kultúrált szurkolók többsége. Sajnos azonban a hazai fanatikusok közül egyesek a fejükbe vették, hogy megvárják a számukra rossz véget ért találkozó játékvezetőit, és ami a legnagyobb baj, ezúttal valóra is váltották fenyegetésüket, így a már csarnokon kívüli találkozó a bírók számára ért rossz véget. Illetve egészen pontosan csupán Váradi György számára, mert kollégáját, Kiss Lászlót nem bántották, a nemrég még az ország első számú sípmesterének tartott pécsi illetőségű szürke ruhást viszont nagyon is. Úgy leütötték, hogy ájultan terült el a földön. De hallgassuk inkább Várhalmi Zsoltot, a mérkőzés szövetségi ellenőrét, azt az embert, akinek jelentést kell írnia a – nem túlzás – véres eseményekről, és azt az embert, aki korábban megannyi kosármeccsen fütyült együtt Váradival. "A nehéz és feszült hangulatú mérkőzések kategóriájába tartozott a szombati, ez egyértelmű – kezdte visszaemlékezését a komisszár, aki a két játékvezetővel együtt hagyta el a helyszínt. – Azért csak befejeződött, méghozzá kétpontos körmendi vereséggel, aztán bementünk az öltözőbe, de kicsit lassabban a szokásosnál, hogy megvárjuk, amíg megnyugodnak a kedélyek. Az autónkat a helyi általános iskola parkolójában hagytuk, viszont az oda vezető ajtó be volt zárva, és nem találták meg a kulcsát, ami miatt kerülő úton kellett a kocsihoz mennünk. Öt biztonsági őr kísért bennünket, ennek ellenére félúton elkezdtek hozzánk csapódni szurkolónak kinéző személyek, akik eleinte csak verbálisan inzultáltak bennünket. Ám amikor megérkeztünk, már vagy tizenöt fős társaság vett körbe minket, és egyre közelebb nyomultak hozzánk ezek az emberek, köpködtek, majd amikor visszafordultam, azt láttam, hogy Váradi Gyuri furcsa mozdulatot tesz, és…” "Abban a pillanatban iszonyatos erejű ütés ért – folytatta az elbeszélést immár maga az érintett. – Hogy pontosan hol, azt máig sem tudom, valószínűleg az államon, de összeestem, mint a colstok, ahogy a többiek mesélték. Elég erős lehetett ez a bizonyos valaki, ha egy százkilós embert így le tudott ütni, és valami gyűrűfélének is kellett lennie a kezén, legalábbis az arcomon lévő nyomok erre utalnak.” Váradi azonban, ahogy az a fentiekből ki is derült, nem mindenre emlékszik, mert úgy másfél-két percre elveszítette az eszméletét. Ami biztos, kórházba került, és elmondása szerint az orvosi látletet elmozdult szemfogakról, koronáról letört darabról, felszakadt felsőajakról, kirepült tömésről, továbbá szétzúzódott nyálkahártyákról ír. "Kedden Európa-kupás találkozót kellene vezetnem Losoncon. Nem tudom, mi lesz, de én még sosem mondtam le mérkőzést…” – tette még hozzá, hogy aztán hangot adjon még abbéli szomorúságának is: körmendi részről mindezidáig senki sem kereste meg, hogy legalább bocsánatot kérjen tőle. "Ezek szerint egyetértenek a szurkoló tettével” – vonta le a maga következtetését a leütött játékvezető. És a vasi kisvárosban szombaton megesett atrocitások felsorolásának ezzel még nincs vége, egy olvasónk ugyanis azzal jelentkezett hétfő reggel, hogy úgy tudja, többeket is megdobtak pénzérmével a vendéggárda, az Albacomp küldöttségéből. "Én speciel nagyon korán eljöttem, de annyit tudok, hogy a marketinggel foglalkozó munkatársunk kisfiát fejbedobták. De Körmenden mindig dobálnak…” – pontosított Nagy Gábor, a fehérváriak első számú vezetője. És ha már a klubelöljáróknál tartunk, ezek után nem tehettük meg, hogy ne kérdezzük meg a BC Marc-Körmend elnökét, Fodor Sándort is, aki eképpen reagált megkeresésünkre: "Hol is kezdjem…? Az teljesen természetes, hogy nagyon sajnáljuk, ami történt Gyurival, és maximálisan elítéljük az ilyen viselkedést. Kétségtelen tény, hogy kicsit felfokozott volt a hangulat a mieink részéről, amibe belejátszott a hazai nyeretlenségünk, az, hogy a régi nagy riválisnak számító Albacomppal játszottunk, és el kell mondanom, hogy Váradi Gyuri sem állt a helyzet magaslatán. De még egyszer mondom, senkinek sincs joga ilyen módon elégtételt venni!” Hát igen, Fodor Sándor utolsó mondatával csak azonosulni lehet. De nem is az a fontos, hogy ő mit gondol, vagy hogy mi mit gondolunk a sportpálya mellett megtörtént, de sportpályának még csak a környékére sem való esetről, hanem az, hogy mit gondol a Férfi Hivatásos Alszövetség fegyelmi bizottsága. Amely nyilván figyelembe veszi azt a tényt is, hogy nem ez volt az első súlyos incidens az utóbbi időben Körmenden.