A finnek hiányolták Seres Évát. A házigazdák egyik, amúgy roppant kedves és készséges vezetője a kötelező udvariassági formulák után elsőként a GYSEV-es erőcsatár otthon maradásának okára kérdezett rá. Hogy miért ilyen fontos az északiak számára a fáradásos törést szenvedett kosarashölgy holléte, az rápillantva a tavalyi magyarfinn meccs statisztikájára, azonnal egyértelművé válik: ott és akkor Seress 19 pontot és 9 lepattanót íratott a neve mellé, ezek pedig tényleg tekintélyt parancsoló számok.
Cserébe a számukra értékes információért, vendéglátóink is elárultak egy-két érdekességet. Például hogy az öszszecsapás színhelyének kijelölt városban, Tamperében nincs első osztályú női kosárlabdacsapat. Azért böktek rá a térképen éppen erre a településre, mert azt szeretnék a válogatott vezetői, hogy az egész ország megismerje a hölgyeket, és ne csak Helsinkiben legyenek a fontos mérkőzések. Merthogy nyelvrokonaink számára kiemelten fontos volt a szerda esti meccs, az egyértelműen látszott a hazai csapat készülődéséből. Mindenki azt hajtogatta a finnek háza táján, hogy ők bizony győzelemmel, sőt 21 pontnál nagyobb különbségű győzelemmel, majd továbbjutással kalkulálnak – aztán szerencsére a remek magyar kezdés hamar szertefoszlatta reményeiket. Először Papp Krisztina volt a főszereplő, aki az első hat pontunkat dobta, és csak azért nem a találkozó első hat pontját, mert Roukanoja egy büntetővel "belerondított” a szép sorozatba. Ismét a fehér mezesek 13-asára haragudhattunk, amikor egy triplával két pontra megközelítette Finnország Rátgéber László együttesét. Ezután nagy lendületet vettek lányaink, és egy 10–0-s rohanással lerázták a tapadni szándékozó riválist. A kisebb fejsérülést szenvedett Károlyi Andrea helyére beállt Eördögh Edit felelt ez idő tájt a pontokért, aztán amikor a csapatkapitány visszaállt, ő is bevágott három tempót, ráadásul a hárompontos vonalon kívülről. Az eredmény? Tizenhat pont ide, de nem szabad megfeledkezni a védekezés bányászmunkájának java részét elvégző Keller Annamáriáról sem, elvégre a hátsó alakzatok biztonsága nagyban közrejátszott a tetemes előny kiharcolásában.
Finnországban Károlyi Andrea (labdával) volt a magyar válogatott egyik legjobbja
Kicsit nyögvenyelős játékkal kezdték a magyarok a második játékrészt, amit a mozgékony belső emberei, elsősorban Moua vezérletével kihasznált az északiak válogatottja. Félnünk azonban akkor sem kellett, amikor felzárkózott 12 pontra, mert Rátgébernek hamar sikerült rendezni a sorokat. A különbség innentől kezdve újra gyarapodásnak indult, s a 17. percben már a húsz pontot is elérte, miután a finnek alig tudtak mezőnygólt dobni. A mieink bezzeg nagyon belelendültek az első félidő végére a pontgyártásba: két triplával búcsúztatták a negyedet, Károlyi és Csákány révén. Utóbbi dobása a dudaszóval egy időben, a félpályán túlról indult útjára! A nagyszünet sem hozott sok változást, a közönség szép csendben, békésen tapsolgatva figyelte, ahogy lassacskán a 30 pontot is meghaladja a két csapat közötti differencia. Valóban szakadéknyi különbség tátongott a felek között, és ez a mieink dicsérete, mivel a nagy különbség tudatában sem vettek vissza a tempóból, pedig ekkor már a szövetségi kapitány szinte egyfolytában cserélgette játékosait. A finnek viszont nem akartak leégni szurkolóik előtt, mindent megtettek a felzárkózás érdekében: fokozták emberfogásuk agreszszivitását, aztán bevetették a zónát, majd a letámadást is. De ezzel csak az utolsó negyed elején tudták kicsit zavarba hozni Rintáék udvariatlan vendégeiket.
Ujvári hat pontot tett hozzá a sikerhez
Többet persze ezzel sem értek el annál, mint hogy 30 ponton belülre kerültek – mi meg valószínűleg az Eb-re kerültünk ki ezzel a szép győzelemmel, tekintettel arra, hogy szinte behozhatatlan előnyre tettünk szert riválisainkkal, Szlovéniával és Finnországgal szemben. A szerda esti játék egyébként akár egy kontinensviadalon is szép reményekre adna alapot, mert roppant fegyelmezetten és olykor látványosan tették a dolgukat lányaink.
Mestermérleg
Risto Piipari: – Ennyire jól még sosem láttam kosárlabdázni Magyarország válogatottját! Mi ugyan rosszul játszottunk, főleg az első félidőben, de ez nem kisebbíti a magyarok érdemeit. Rátgéber László: – Három negyeden keresztül nagyon okosan, pontosan és eredményesen játszottunk. Erre a meccsre pihentettük csapatunkat és időzítettük a formát, és ha jól számolok, ezután már csak a szlovénokkal szemben megszerzett negyvenpontos előnyünket kell védenünk az Eb-re való kijutás érdekében. Büszke vagyok a lányok harciasságára!