Dávid Kornél visszatér a magyar válogatottba

– Az Angliában dolgozó Németh László segítségével vettük fel a kapcsolatot az új-zélandiakkal – mondja Varga Mátyás. – Biztosra veszem, hogy hasznos lesz az a két hét, amelyet eltöltünk odakint, nem is beszélve a hazaiak ellen lejátszandó öt felkészülési mérkőzésről. Új-Zéland erős csapat, szerintem a világ elitjéhez sorolható, hogy mást ne mondjak, ott volt a sydneyi olimpián is.
– Hogy aztán a házigazda milyen öszszeállításban fogadja önöket, az alighanem majd csak a helyszínen derül ki, a magyar válogatott kerete azonban arról árulkodik, hogy több ászunk is hiányozni fog.
– Így van, részben az évad közben összeszedett sérülések miatt, részben pedig azért, mert engedtem néhány olyan kérésnek, hogy aki éppen csapatot keres magának, az ne jöjjön.
– Mit vár a felkészülési mérkőzésektől?
– Elsősorban azt, hogy előtérbe tudjanak kerülni azok a fiatalok, akik máskor kevesebb lehetőséghez jutnak. Másrészt nagyon örülök, hogy Dávid Kornél rendelkezésre áll, megbeszéltük, hogy fátylat borítunk a múltra. A Strasbourg légiósa Új-Zélandon fog visszatérni a csapatba, s tulajdonképpen nem is baj, hogy nem éles helyzetben, teszem azt egy sorsdöntő Európa-bajnoki középdöntő-ütközetben kerül sor a bevetésére.
– Egy másik Franciaországban kosarazó center, Gulyás Róbert nem utazik.
– Nem, mert az elkövetkező néhány hétben dől el a sorsa, s – ahogy mondta – elképzelhető, hogy ki kell utaznia leendő együtteséhez. Most tehát nem számíthatok rá, ami nem jelenti azt, hogy ősszel ne állna a rendelkezésünkre. Abban maradtunk, ha a csapata nem gördít akadályt a válogatottbeli szereplése elé, játszani fog.
– Szükség is lesz rá, példának okáért rögtön a folytatás első összecsapásán, a franciák ellen. Árulja el, foglalkoztatja már az a meccs? Másként: számolgat már?
– Kalkulálni majdhogynem felesleges, hiszen körbeverések már eddig is voltak a csoportunkban, és várhatóan ezután is lesznek, az mindenesetre tény, hogy a Franciaország elleni itthoni fellépés sorsdöntő lesz. Ha legyőzzük az olimpiai ezüstérmest, akkor a saját kezünkbe vehetjük az irányítást, a gallok ugyanis túl sokszor nem fognak botlani, főleg, hogy többször szerepelnek hazai pályán, mint idegenben.
– Ön bizonyára sajátos szempontok alapján követte nyomon a nemrég véget ért idényt. Hogy látta, a "ön játékosai” mennyire szóltak bele a helyezések alakulásába?
– Nagyon is. Elég csak a két finalistára gondolni. Meglátásom szerint a Körmend két ok miatt veszített: az egyik, hogy nem volt igazi centere, a másik, hogy a kulcsember, Németh István nem játszott annyira jól, mint szokott. Azt nem mondom, hogy rossz volt, de tud ő annál sokkal többet is, mint amit a paksiak ellen láttunk tőle. Amit pedig az Atomerőmű bemutatott, tökéletes csapatmunka volt. Mindenki hozzátett valamit a sikerhez, és most éppen Fodor Gergely volt az, aki sorozatban kimagasló produkciót nyújtott.
– A négy paksi meghatározó szerepet játszik a válogatottban is. Ez alapján lehet azt mondani, hogy örült a bajnoki címüknek?
– Az ASE remek együttes, nem véletlen, hogy tavaly is döntős volt. Az mindenképpen öröm számomra, hogy a válogatottak remekeltek, főleg annak figyelembe vételével, hogy a paksi stílus nagyon hasonlít arra, amit a magyar csapat játszik.
– Talán korai a kérdés, mégis érdekelne: ki merné jelenteni, hogy szép, vagyis inkább sikeres ősz vár az együttesére?
– Maradjunk annyiban, hogy fürkészem, mik azok a pontok, ahol meg lehet fogni az ellenfeleket. De mondom, felesleges számolgatni. A franciák elleni meccs után már okosabbak leszünk.
– Főleg győzelem esetén.
– Ahogy mondja. Főleg akkor.