Bodó hatodik lett a világbajnokság góllövőlistáján (Fotó: MKSZ / Kovács Anikó)

– Mennyire tudta kipihenni magát az elmúlt néhány napban?
– Kedden szerencsére már tudtam pihenni – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Bodó Richárd, aki a vasárnap befejeződött világbajnokságon a hatodik helyen zárt a góllövőlistán. – Hétfő hajnalban értünk haza, reggel hétkor viszont már keltek a gyerekek és a feleségem, ezért én is velük ébredtem, hiszen nagyon hiányoztak.

– Nem sok szabadideje marad, pénteken már bajnokit játszik a Szeged, jövő héten pedig folytatódik a Bajnokok Ligája. Mennyi pihenőt kapott Juan Carlos Pastortól?
– Két napot, úgyhogy szerdán csatlakozom a csapathoz. Nyilván jó lenne még többet pihenni, de muszáj erőt venni magunkon, hiszen sok mérkőzés vár ránk a következő hetekben, hónapokban.

– Eltelt néhány nap a világbajnokság óta, biztosan leülepedtek az élmények. Hogyan értékeli a válogatott szereplését?
– Óriási hullámvasút volt az egész. Az egyik meccsen nagyon jól játszottunk, a másikon pedig borzalmasan, de sajnos ilyenek vagyunk. Azért az elsődleges célunkat, az olimpiai selejtezőt elértük, viszont szerettünk volna még több találkozót nyerni, de sorozatterhelésben ez nem sikerült.

– Melyik mérkőzés hagyta önben a legmélyebb nyomot?
– Egyértelműen az utolsó. Nyerni akartunk az egyiptomiak ellen, de rosszul kezdtünk, és bár visszakapaszkodtunk, győzni nem sikerült. Nem is értem, miért kell kétszer tíz percet játszani még a hatvanon túl, ez óriási terhelés a játékosoknak! Ha lenne rá lehetőségem, ezt a szabályt biztosan megváltoztatnám.

– Szerencsére Izland ellen elég volt a hatvan perc is.
– Elfáradtak a végére, pedig a papírforma az ő győzelmüket jósolta, hiszen a játékosaik erősebb bajnokságokban játszanak. Az utolsó tíz percet nagyon megnyomtuk, összeállt a védekezés, Mikler Roli nagyon jól védett, Chema pedig kipróbált támadásban néhány variációt, ami be is jött.

– Dánia ellen viszont semmi sem sikerült. Egyszerűen rossz napot fogtak ki?
– Igen, illetve ennyivel jobbak nálunk. Átgázoltak rajtunk, és még akkor sem álltak meg, amikor tízzel vezettek, ráadásul bejött a második számú kapusuk, Kevin Möller, és ő is igazolta a klasszisát.

– A találkozó után sokan temették a válogatottat az interneten. Olvastak véleményeket, vagy mellőzték őket?
– Én nem olvasok hozzászólásokat, a csapattársaim közül viszont többen igen. Szomorú vagyok, mert magyaráznunk kell a bizonyítványunkat, ráadásul a legtöbben mintha azt várták volna tőlünk, hogy nyerjük meg a vébét. Úgy érzem, semmiért sem kell bocsánatot kérnünk.

– Chema Rodríguez kilencesre értékelte a világbajnokságot. Ön hányast adna a magyar válogatottnak?
– Nyolcast, nyolc és felest. Nyilván a vereségek kicsit lehúzták a pontszámot, viszont sikerült elérni az olimpiai selejtezőt annak ellenére, hogy reálisan nézve a tizenkettedik hely környékén vagyunk.

– Az ön pályafutásában hova kerül ez a torna?
– Csak a jó élményekre szoktam emlékezni, mert az ad pozitív energiát. A bakancslistámon ott van az olimpiai szereplés, illetve a Bajnokok Ligája final fourba kerülés. Szerencsére klubommal, a Szegeddel a magyar bajnoki és kupagyőzelem már megvan, a többiért pedig keményen fogok dolgozni.

BÁNHIDI BENCE

Az Egyiptom elleni találkozó második félidejében újra meg tudtuk mutatni azt az arcunkat, amelyet már láthattak tőlünk korábban. A jövőben sokkal jobban oda kell figyelnünk a támadásokra, mert a legtöbb mérkőzést az eladott labdák miatt veszítettük el. A két kulcsszó a jövőre nézve a labdastabilitás és a higgadtság. Ha előzetesen azt mondták volna, hogy meglesz az olimpiai selejtező, aláírtam volna, de a Stockholmban történtek tanulságként szolgálhatnak mindannyiunknak. Úgy nem lehet játszani a négy közé jutásért, ahogy Dánia ellen játszottunk. Sokat kell még tanulnunk, hogy ne legyen ennyire hullámzó a teljesítményünk egy világeseményen.

 

LÉKAI MÁTÉ

Nagyon sajnáltam, hogy nem szereztük meg a hetedik helyet, mert a végén meg akartuk mutatni, hogy több van bennünk annál, mint amit láttak tőlünk. Annak nagyon örülünk, hogy a kitűzött célt, az olimpiai selejtezőt elértük, hiszen nagyon sokan pályáztak rá, ugyanakkor reálisan kell látnunk a helyzetet, és pontosan tudjuk, hogy a játék minden elemében sokat kell még fejlődnünk. A jövőben ennél jobban kell játszanunk, ha jobb eredményeket szeretnénk elérni, arról nem is beszélve, hogy csak így kerülhetünk közelebb a kézilabdaelithez.