Kilenccel nyert a magyar férfi kézilabda-válogatott Finnországban

KÉZILABDA
EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ, FÉRFIAK
2. csoport, 2. forduló
FINNORSZÁG–MAGYARORSZÁG 23–32 (8–17)
Vantaa, 1500 néző. V: Kurtagic, Wetterwik (svédek)
FINNORSZÁG: Roslander – Syrjälä 1, Henriksson 4, VAINIONPÄÄ 4, R. Granlund 2, M. Granlund 2, Lindberg 3. Csere: Klama (kapus), Kankaanpää, Nordlund, Laine 1, Ekman, Karlsson 1, Knaapinen, HJÁLMARSSON 5. Szövetségi kapitány: Ola Lindgren
MAGYARORSZÁG: Palasics – Krakovszki Zs. 3, Ancsin 4, HANUSZ 3, ROSTA M. 7, SZITA 4, Bóka 1. Csere: Bartucz (kapus), Sipos 1, Ligetvári, Imre B. 2 (2), Ónodi-Jánoskúti 2, Lukács P. 1 (1), Szűcs B. 1, Bodó 2, Fazekas G. 1. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 3. perc: 2–1. 7. p.: 3–3. 17. p.: 3–13. 20. p.: 6–13. 26. p.: 6–15. 33. p.: 12–17. 38. p.: 15–19. 47. p.: 17–24. 50. p.: 19–25. 57. p.: 23–28. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. Hétméteresek: –, ill. 4/3
MESTERMÉRLEG     
 Chema Rodríguez: – Jól, fókuszáltan játszottunk az első félidőben, aminek különösen örültem, hiszen a finnekhez hasonló csapatok ellen nekünk ez a legfontosabb. Ha koncentrálunk, nem lehet gondunk. A szünetre így kényelmes előnnyel mehettünk, aztán a második játékrész elejére sajnos kényelmesek lettünk, null öttel kezdtünk, aminek nagyon nem örültem. Végül minden kisimult, biztos győzelmet arattunk, és a maximális négy ponttal zártuk a hetet, úgy ahogy elterveztük. Több fiatal is sok lehetőséget kapott, örülök, hogy ők is meg tudták mutatni magukat.

Egyetlen játékos akadt csupán a magyar férfi kézilabda-válogatottban, aki a Szlovákia elleni Európa-bajnoki selejtező után Finnországban is helyet kapott a kezdőben, a balszélső Bóka Bendegúz kivételével teljesen más csapatot küldött fel a pályára Chema Rodríguez szövetségi kapitány. Bár az is igaz, hogy az ellenfél játékstílusa teljesen más, a játékereje pedig alacsonyabb volt, így a kapitány bátrabban nyúlhatott a kerethez.

Csak az első öt perc hozott kiegyenlített küzdelmet, a hazaiak még vezettek is, igaz, az első góljukat Roni Syrjälä egy kis mázlival szerezte, mert miután átlövése erejét vesztette a magyar blokkban, a labda valahogy becsorgott Palasics Kristóf hóna alatt. Három hármas állás után azonban egyértelműen a vendégcsapat diktálta a tempót, és öt perc alatt úgy szerzett négy gólt, hogy egyet sem kapott.

A hazaiak edzője, a svéd Ola Lindgren gyorsan időt is kért, azonban bármilyen instrukcióval is látta el a játékosait, egészen biztosan nem jött be, mert öt perc múlva újra élnie kellett az időkérés lehetőségével, miután csapata egyetlen egyszer sem tudott betalálni a vendégkapuba. Az első játékrészben már tízgólos előnyünk is volt, jól védekeztünk, a gólokat elosztották egymás között a játékosok, elöl és hátul is sokkal jobbak voltak a mutatóink.

A szünetben 17–8-ra vezettünk, a hazaiak tizenöt labdát adtak el fél óra alatt, így a játék képe alapján senki nem gondolta volna, hogy ebből a meccsből még éles küzdelem lehet. Ehhez képest amit a második félidő elején műveltünk, arra szokták mondani, hogy egy gárda „az öltözőben maradt”.

Talán kicsit meg is nyugodtak a játékosaink, mert a koncentrációjuk látványosan visszaesett, másfél perc alatt kaptunk három gólt, amire aztán válasz nélkül jött még kettő, közben a másik oldalon Fazekas Gergő és Ancsin Gábor lövései is kimaradtak, Imre Bence hetese pedig elakadt a remekül védő Joonas Klamában. Kilenc gólról gyorsan és lendületes játékkal feljöttek négyre, mire egy betörés után Hanusz Egon valahogy begyötört egy magyar gólt a finn kapuba.

Ennél közelebb viszont nem engedte ellenfelét a vendégegyüttes, de szüksége volt egy kis időre, mire magára talált, és negyedóra is eltelt, mire újra rendeződött a védelme, és a támadásai is egyre többször végződtek góllal, bár a látottak azért még így is távol álltak a szép és gördülékeny játéktól. 23–32