A kitűnő kapus meglehetősen későn lett jegyzett kézilabdázó, tizennyolc esztendős koráig ugyanis atléta volt, középtávon futott. Szegedi tanárképző főiskolásként (földrajz, testnevelés) jött a labda, az ottani másodosztályú csapat játékosaként. A diploma megszerzése után igazolta le az FTC, onnan lett válogatott, a válogatottal pedig sikeres olimpikon, s világbajnoki érmes is.
A magyar női kézilabda talán legjobb éveiben bizonyította klasszisát, amikor a válogatottnál Török Bódog, a Fradiban Elek Gyula volt a mester. „Elek Gyula »szuperember« volt, de ugyanezt mondhatom a válogatott kapitányáról, Török Bogyi bácsiról is” – mondta egy interjúban. A korszakról pedig: „A Fradiban az 1976 és 1979 közötti években voltunk a csúcson. Ekkor a kifogástalan csapatszellem volt a legfőbb erősségünk, kis túlzással akár ölni is tudtunk volna egymásért. Érdekesség, hogy az FTC-ben mindenkivel jó volt a kapcsolatom, de a két barátnőm – Bujdosó Ágota és Csíkné Horváth Klára – a Vasas játékosai közül verbuválódott. Velük mindmáig nagyon jóban vagyok.”
Született: 1946. október 31., Sármellék |
Pedig Bujdosó, ha úgy tetszik, állandó vetélytársa volt, a válogatottban ő volt az első számú kapus, a Vasas pedig a Fradi nagy vetélytársa azokban az esztendőkben.
Először 1972 novemberében, az NDK ellen volt válogatott, a romániai Iasiban rendezett Kárpát-kupán a magyar csapat 14–8-ra győzött. Nem véletlenül válogatta be Török Bódog, a bajnokságban ugyanis holtversenyben lett a legjobb kapus – persze hogy Bujdosóval... Utoljára a moszkvai olimpián (1980), a Szovjetunió ellen (12–16) állt a válogatott kapujában.
Talán legemlékezetesebb mérkőzése a Zalgiris Kaunas elleni KEK-elődöntő visszavágója 1979-ben a Körcsarnokban. A Fradi ledolgozta háromgólos hátrányát, 19–13-mal továbbjutott, amiben főszerepe volt az öt (!) hétméterest hárító Berzsenyinek. Ahogy a Népsport írta: „Berzsenyi Marika! Berzsenyi Marika!” – harsogta a lelkes Fradi-kórus a találkozó utolsó perceiben. Joggal. Az FTC kapusa – akárcsak az első mérkőzésen, Kaunasban – egészen káprázatosán védett. Öt 7 m-est hárított, s a mezőnyből leadott lövéseken is rajta volt. Különösen az első percekben volt nagy szükség bravúrjaira, hiszen ekkor a széleken feltűnően gyengélkedett a ferencvárosi védelem” Az pedig jellemző, hogy a végén, egy újabb hetesnél két litván játékos egymás kezébe adta a labdát, egyikük sem mert vállalkozni az újabb büntetődobásra.
Edzőként is bizonyított, nem csupán az élvonalban, nevelőként is: „Nagyon élveztem a fiatalokkal való foglalkozást! A sok kedves tanítvány – Farkas Andrea, Szarka Éva, Fiedler Adrienn és Erika, Kántor Anikó és még sokan mások – közül külön is kiemelném Pádár Ildikót. Amikor megláttam, azonnal mondtam, hogy ez a lány kell nekem. Azt is megmondtam neki, hogy nálam az ifiben baloldali átlövőt fogsz játszani, de egy jó beállót nevelek belőled. Azt hiszem, ezt a tervemet elég jól sikerült megvalósítanom!”
Egyetértünk.