Női kézi: 15 éve nyert a Cornexi a Győr elleni EHF-kupa-döntőben

Nem feltétlenül számít jó ómennek, ha egy nemzetközi kupadöntő visszavágója előtti estén az eső miatti beázást kell takarítani a mérkőzésnek otthont adó sportcsarnokban. Vagy mégis?

A magyar női klubkézilabda korábbi, fényes sikerei közül többnek is idén májusban van a kerek évfordulója, a Debrecen és a Dunaújváros huszonöt évvel ezelőtti első nemzetközi kupasikeréről – a DVSC az EHF-kupát, az Újváros a KEK-et nyerte meg ugyanazon a hétvégén – május 7-i lapszámunkban már megemlékeztünk.

AZ MÁR „LE VAN EJTVE”

Tizenöt évvel ezelőtt ezen a napon a székesfehérvári Cornexi Alcoa ért fel a csúcsra az EHF-kupában, méghozzá hatgólos hátrányból felállva a Győr elleni döntő május 22-i visszavágóján. Két magyar csapat sem azelőtt, sem azóta nem találkozott nemzetközi fináléban, sőt, akkor három hazai klub jutott be a legjobb négy közé, hiszen a fehérváriak az elődöntőben a Ferencvárost ejtették ki.

„Már az is meglepetésnek számított, hogy a négy között kiejtettük a Fradit – szögezte le Siti Beáta, a fehérváriak akkori csapatkapitánya. – Az elődöntő idegenbeli visszavágója előtt egy dániai tapasztalat járt a fejemben, még az Ikastban töltött időkből. A GOG elleni bajnoki bronzpárharcban kikaptunk az első, hazai meccsen, amely után a csapatkapitányunk, a világklasszis beálló, Tonje Kjaergaard, aki egy végtelenül nyugodt és intelligens nő, azt mondta, »amit elrontottunk, azt elrontottunk, le van ejtve, a második meccsen úgy kell játszanunk, mintha otthon lennénk.« Ez ugrott be nekem, amikor mentünk az FTC elleni visszavágóra. Ez a hozzáállás korábban Dániában és a kétezerötös visszavágón is bejött.”

A Cornexi összesítésben egy góllal lépett túl a fővárosi zöld-fehéreken, így készülhetett a Győr elleni döntőre. Az ETO a 2003–2004-as idényben is fináléba jutott az akkor a harmadik számú kontinentális sorozatnak számító EHF-kupában, de alulmaradt a dán Viborggal szemben.

„A háromból ez a legkedvesebb EHF-kupa-győzelmem és döntőm, mert totálisan sansztalannak számítottunk – folytatta a Dunaújvárossal Bajnokok Ligája-, KEK- és EHF-kupa-győztes irányító, aki az Ikasttal is elhódította az utóbbi trófeát. – A papírforma alapján sokkal erősebb volt a Győr, mindenki azt mondta, ha játszanánk az ETO-val tíz meccset, abból kilencszer veszítenénk. Az első találkozón idegenben ki is kaptunk hat góllal. Amikor hazaértünk az első csata után és leszálltunk a buszról, az edzőnk, Szabó Edina azt mondta, »Figyeljetek csajok, ez a hat gól pont határeset egy oda-visszavágós párharcban, elvileg elég is lehet, de lehet, hogy még épp kevés, le lehet dolgozni«. Azt beszéltük, arra gondolni, hogy sikerül fordítani vagy éppen azon agyalni, hogy nem tudunk, gyakorlatilag ugyanannyi energiánkat emészti fel, a végeredmény mégis teljesen más. Arra kellett összpontosítanunk a visszavágó előtt, hogy nem lehetetlen a kupasiker.”

A KARMESTER FELTÖRÖL

A két román, Simona Gogirla és Aurelia Bradeanu, a montenegrói Ana Djokics, Görbicz Anita, Mörtel Renáta vagy éppen Vérten Orsolya vezérelte győriek nyugodtan várhatták a második ütközetet. A fehérváriak két rutinos klasszisa, Siti és az aranycsatában összesen 15 gólt szerző jobbszélső, Balogh Beatrix a sikeres dunaújvárosi éveikből kellemes emlékeket őriztek a Dunaferr jégkorongcsarnokában rendezett finálékról, így nem véletlen, hogy a 2005-ös döntő visszavágóját végül az Alba hokisainak otthonába vitte a Cornexi.

„A második meccs előtti napokban esett az eső és kiderült, hogy beázik a jégcsarnok – emlékezett vissza a 135-szörös válogatott, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Siti. – Összesen jó, ha kétszer tudtunk edzeni a hokipályán, a saját termünk mellett Várpalotán is tréningeztünk. De Edinának semmi nem jelentett problémát vagy megoldhatatlan kihívást, csak azt mondogatta, hogy menjünk, csináljuk, készüljünk. Akár rosszul is kijöhettünk volna abból, hogy nem igazán tudtunk edzeni a jeges csarnokban, de az edzőnk hozzáállása és a pozitív szemléletünk miatt ezt mégsem éreztük akadálynak. A döntő visszavágója előtti este bementem a pályára, körbenézni, hogy mi a helyzet és ott voltak a becsöpögő esővizet összegyűjtő felmosóvödrök, meg Gizi néni, a mindenes, akivel töröltük, szárítgattuk a pályát és cseréltük a vízzel megtelt vödröket. Közben pedig már azon ment a diskurzus, hogy hová vigyük a meccset, ha továbbra is esni fog. A döntő napján aztán gyönyörű, napfényes, száraz időnk volt. A csarnok igazi katlan volt – a hangulat és a hőmérséklet miatt is. Iszonyatosan meleg volt, alig kaptunk levegőt.”

IGAZI MELÓS BRIGÁD VOLTAK

A karmester szerint a visszavágó bemelegítésénél a fehérvári játékosok pattanásig voltak feszülve, akárcsak egy felhúzott íj, alig várták, hogy kezdődjön a csata. A kerettagok és a szurkolók is elképesztő teljesítményt nyújtottak, így nem csoda, hogy a szünetben 14–6-ra vezető Cornexi már az első harminc percben ledolgozta hatgólos hátrányát a negyedik EHF-kupa-döntőjét is elbukó Győrrel szemben és végül magasba emelhették a trófeát a székesfehérváriak.

„Hihetetlen állapotban voltunk, később is nagy lökést adott mindannyiunknak, hogy a sokkal erősebb Győrt el tudtuk kapni – mondta Siti. – Szerintem sem azt megelőzően, sem azt követően nem tudtunk volna nyerni. A tizenöt évvel ezelőtti finálé visszavágójának napján viszont nagyon kijött nekünk a lépés. Hiszek abban, hogy a sport olyan, hogy ha nem melózol, akkor nem lehet szerencséd sem. Az nem létezik, hogy valaki pusztán a szerencse miatt ér el egy nagy sikert. Olyan brigád voltunk, amely szeretett és tudott is melózni és éppen a legjobbkor talán igen, szerencsénk is volt.”

Siti Beátának igaza van, pusztán csak a szerencse nem lett volna elég. A sikerhez kellettek a vödrök és Gizi néni is.

A 15 ÉVVEL EZELŐTTI FINÁLÉ JEGYZŐKÖNYVE

Női kézilabda EHF-kupa, döntő, visszavágó
Cornexi-Alcoa-HSB Holding–Győri Graboplast ETO KC 28–19 (14–6)
Székesfehérvár, 3500 néző. Vezette: Vakula, Ljudovik (ukránok)
Cornexi: SUGÁR – BALOGH B. 7 (1), KORGYUK 5, SITI B. 2, Szabó V. 1, TÁPAI SZ. 8 (3), KENYERES 1. Csere: Fekete (kapus), TÓTH K. 3, Lőw 1, Uljanics, Vámos, Őri, Vaszari. Vezetőedző: Szabó Edina
Győr: Sirina – Kovacsicz, Djokics 2, Bradeanu 4, Juhász, Gogirla 3 (1), Vérten 1. Csere: Herr (kapus), Petróczi (kapus), Mörtel 5 (4), Görbicz 3, Mehlmann 1, Borbás, Temes. Vezetőedző: Róth Kálmán
Kiállítások: 18, ill 12 perc
Hétméteresek: 4/4, ill. 7/5
Kupagyőztes: a Cornexi, 49–46-os összesítéssel

A kupagyőztes Cornexi kerete: Sugár Tímea, Fekete Csilla, Kenyeres Fanni, Lőw Andrea, Vaszari Virág, Tápai Szabina, Vámos Boglárka, Viktória Uljanics, Siti Beáta, Őri Edina, Elena Korgyuk, Brecska Barbara, Csernus Krisztina, Szabó Valéria, Tóth Katalin, Balogh Beatrix, Sterbik Andrea, Tilinger Tamara, Trimmel Brigitta. Edző: Szabó Edina