Férfi kézi: székelyudvarhelyi siker a nyitó fordulóban

Úgy tűnik, a globális felmelegedés Székelyföldet is elérte, hiszen a mérkőzést megelőzően – a meteorológusokat idézve – trópusi vihar csapott le Székelyudvarhelyre vasárnap este. Trópusi meleg volt a zsúfolásig megtelt városi sportcsarnokban is, hiszen – vihar ide vagy oda – a székelyudvarhelyieket semmi sem tudta eltántorítani attól, hogy a helyszínen szurkoljanak az SZKC férfi kézilabdacsapatának, amely a nyáron szerencsére nem veszett el, csak átalakult. Mégpedig nem is kicsit: a hét és fél évig regnáló előző trénert a Mol-Pick Szeged korábbi edzője, Dragan Djukics váltotta a kispadon, s vele együtt nem kevesebb mint kilenc új játékos költözött a Nagy-Küküllő partjára.

Az érkezők közül a legnagyobb érdeklődés a magyar válogatott beállósát, Vilovszki Urost övezte – na meg Krivokapics Miloradot. A korábbi válogatott klasszis jobbátlövő azonban a szurkolók legnagyobb bánatára a lelátón foglalt helyet, mivel egyelőre csak ő érkezett meg a múlt héten Izraelből, a játékengedélye még nem.

Emiatt búsulhatott Dragan Djukics is, hiszen csapata eléggé szárnyaszegett volt a jobb oldalon, ahonnan a hatvan perc során mindössze három gólt sikerült elérni. Nem úgy a túloldalon, ahol a horvát válogatott balszélső, Antonio Kovacevic és a tavasszal még Egerben játszó Vjacseszlav Szadovij remekelt, ketten tizenötöt dobtak az SZKC huszonöt góljából. Nem lehetett panasz a szinte a teljes meccset végigjátszó Vilovszkira sem, három gólja mellett több hétméterest is kiharcolt, remekül segítette támadásban a társait, s áthatolhatatlan falként állta a sarat védekezésben.

„Az egész mérkőzés során idegesen játszottunk, igaz, az utolsó bő tíz percben (amikor kettővel vezetett a Focsani – a szerk.) rendesen odatettük magunkat, nem akartuk vereséggel indítani a bajnokságot csodálatos szurkolóink előtt. Azt üzenem nekik, lesz ez még jobb is" – tette hozzá Vilovszki. A beállós az NS kérdésére azt is kifejtette, az edző személye mellett azért is döntött úgy, hogy Székelyudvarhelyre igazol, mert hallotta, hogy „az SZKC jó csapat, s hogy Székelyföldön jó emberek laknak".

Ezzel tisztában van Krivokapics Milorad is, aki két székelyudvarhelyi születésű kézilabdázótól, Ilyés Ferenctől és Bartók Csabától sokat hallott már Székelyudvarhelyről, sőt felkészülési találkozón már játszott is a székely anyavárosban.

„Körülbelül egy másodpercig gondolkodtam, amikor hívtak, hogy jöjjek Udvarhelyre kézilabdázni. Nagy örömmel mondtam igent, hiszen erős pontvadászatról és egy nem akármilyen csapatról, városról van szó."

Krivokapics is biztos abban, nem ez az SZKC igazi arca, s hogy lesznek majd fényesebb győzelmek is. A piros-fehérek egyébként szombaton Tordára látogatnak, a székely himnusz pedig legközelebb jövő hétvégén, a bukaresti Steaua elleni bajnoki után csendülhet fel a székelyudvarhelyi sportcsarnokban.