A székelyudvarhelyiek két idei „sztárigazolása", Krivokapics Milorad és Vilovszki Uros is a kispadon kezdett, de az 1200 néző előtt lezajlott találkozón mindketten nagyon együtt éltek a játékkal, utóbbi annyira hevesen gesztikulált, rohangált fel s le a kispad előtt, hogy a kívülálló azt hihette, ő az edző, nem a szintén a nyáron érkezett Dragan Djukics.
Sokáig fej fej mellett haladtak a felek, miközben a lelátón frenetikus hangulatot varázsolt a Székely Medvék nevű szurkolócsoport. Hiába, egy Székelyudvarhely–Bukarest mérkőzést nem csupán a román–magyar rivalizálás okán kísér rendszerint felfokozott hangulat, a székelyföldiekben még elevenen élnek azok az évek, amikor a fővárosi csapatokat semmilyen sportágban nem szabadott legyőzni.
Krivokapics a 21. percben lépett először pályára, s ezerkétszáz ember ugrott talpra, amikor csuklóból eleresztett lövése nyomán a jobb felsőben kötött ki a labda. Közben Vilovszki Bödét megszégyenítő módon vitte földre az éppen szembejövő bukarestit, támadásban pedig két románnal a nyakában is gólt szerzett. Krivokapics második bombagólja egyben a félidei eredményt is jelentette (14–12).
A fordulás sem hozott fordulatot, állandósult a két-három gólos székelyudvarhelyi előny, sőt a 45. percben már 19–14 volt az eredmény udvarhelyi szempontból. Ekkor a román sípmesterek is elérkezettnek látták az időt a gyors közbeavatkozásra, menetrendszerűen osztogatták a két perceket a házigazdának. Egy néző nem is bírta a feszültséget, rosszul lett, emiatt hosszú percekig állt a játék.
Miközben a lelátón folyamatosan zúgott a „Tolvajok, tolvajok!” kiáltás, Krivokapics tett róla, hogy ne fogyjon vészesen az előny: a közönség a nevét skandálta, amikor az egykori magyar válogatott átlövő bolondot csinált a komplett bukaresti védelemből, majd pimaszul átejtette a labdát a hálóőr felett. Az 57. percben már kézben volt a meccs, ekkor ezerkétszáz torokból csendült fel a székely himnusz, a meccset közvetítő román televíziósok legnagyobb bosszúságára...
A végeredmény 26–20 lett a Székelyudvarhely javára, s ahogy Dragan Djukics vezetőedző fogalmazott, sikerült kiküszöbölni a tordai csorbát, amikor a második fordulóban nyolccal kapott ki idegenben az SZKC. Erről beszélt a Nemzeti Sportnak Krivokapics is: „Ez volt a válaszunk a tordai vereségre. Összekaptuk, rendesen odatettük magunkat a csodálatos közönség előtt. A többiekhez képest még nagy a lemaradásom, de napról napra javul az állóképességem, egyre jobban formába lendülök.”
A székhelyét Izraelből Székelyföldre áttevő jobbátlövő remek formájára nagy szüksége is lesz az SZKC-nak, hiszen nagyon hosszú, s – Krivokapicsot idézve – nagyon kiegyensúlyozott, színvonalas a román bajnokság.