– Számított rá, hogy megtalálja a feladat?
– Eszembe se jutott, az utolsó hetekben úgyis az ETO-ra összpontosítottam. Meglepett a szövetség vezetésének felkérése, de kellemesen, és nem is tudtam nemet mondani. Negyedik éve élek Magyarországon, rengeteg szép élményt adott nekem az ország és a kézilabda, a tiszteletemet fejezem ki azzal, ha vállalom a nem könnyű, de igazi kihívásnak ígérkező munkát a válogatottnál.
– Milyen erős most a magyar kézilabda?
– Az álmok és a valóság között jelentős a különbség, a sportág női szakága sem ott tart, ahol szeretne lenni. De a Győr és a Ferencváros helytállása mutatja, van lehetőség az előbbre lépésre. Fiatalokból, tehetségekből nincs hiány, jó szakmai munkával, célirányos képzéssel idővel el lehet jutni az európai elitbe.
– Elek Gáborral beszéltek már?
– Nem, de ismerem szakmai felkészültségét, elhivatottságát, és tisztelem az eredményeit. Meg fogjuk találni a közös nevezőt. Az a legfontosabb, hogy az új válogatott keretet mentálisan jól felkészítsük az Eb-selejtezőkre. Különleges taktikát aligha volna időnk begyakorolni addig.
– Mi történik, ha sikerrel teljesítik a feladatot?
– Olyan messzire ne menjünk, még az első két selejtező meg az ETO sikeres BL-szereplése a fontos. A többi a nyárig úgyis kialakul, úgyhogy a válaszom az, hogy mindent a maga idejében...