Kézilabda: az U19-es vb után már az NB I-re készül Eklemovic Márkó
Sűrű klubévad és nyolc meccses világbajnokság van a hátad mögött. Elfáradtál?
Voltam már frissebb… Hosszú idényen és nagy terhelésen vagyunk túl, így örülök, hogy az előző hetet megkaptam a pihenésre, most viszont már visszacsatlakoztam a tatabányai csapat felkészülésébe.
Van bevált program az ilyen – viszonylag ritkán adódó – szabad hétre?
Próbálok minél többet pihenni, aludni, masszíroztatni, a lehető legjobban regenerálódni. Persze, a családdal és a barátokkal is sok időt töltök.
Az ifjúsági válogatottal tavaly Eb-bronzérmet nyertetek, az idén pedig pályafutásotok első világbajnokságán szerepelhettetek. A hetedik hely után Gulyás István szövetségi edző úgy fogalmazott, hogy félig üres a poharatok. Te is így látod?
Pontosan. A legjobb nyolc mezőnyét remek csapatok alkották, amelyek között apróságok döntöttek, bármelyik odaérhetett volna az érmes helyek egyikére. Nekünk is volt rá esélyünk, a későbbi aranyérmes németek elleni negyeddöntőben elszenvedett egygólos vereség fájt, főleg, hogy az utolsó pillanatban kaptuk a mindent eldöntő gólt. Kár, hogy így alakult.
Ha már szoros meccsek: a válogatott az első helyosztóján szintén egy góllal kapott ki Izland ellen, korábban, a középdöntőben viszont felétek billent a mérleg nyelve, az osztrákokkal szemben 33–32-re nyert a csapat: a hajrában előbb te egyenlítettél, majd Fazekas Máté egy másodperccel a vége előtt megszerezte a győztes gólt. Mintha hullámvasúton ültetek volna.
Egy egygólos vereséget is nehéz feldolgozni, nemhogy kettőt. Mindenesetre
nagyon büszke vagyok a csapatra, arra, hogy az utolsó helyosztónkra fel tudtunk ebből állni, és magabiztosan legyőztük a norvégokat.
Az a siker ugyanúgy sokáig emlékezetes marad, mint az osztrákokkal szembeni.
Az minden meccsen megmutatkozott, hogy kiváló a csapategység, jó volt látni, ahogyan egymás nyakába ugrotok az osztrákok elleni meccs végén.
Mindenki jóban van mindenkivel, a stábbal is kifogástalan a viszony, őszinték vagyunk egymással. A pályán kívül is rengeteg időt töltünk együtt, és szerintem ez sokat ér az éles helyzetekben.
Édesapád a negyeddöntőtől kezdve a helyszínen szurkolt. Adott ez bármilyen pluszt?
Igyekszem a saját utamat járni, de nem kérdés, hogy
jó érzés, ha tudom, hogy ott van a tribünön.
A játék közben nyilván nem foglalkozom ezzel, de utána mindig átbeszéljük a történteket, sokat tanulok a tanácsaiból.
Gyanítom, a vasárnapi családi ebédnél is rendre előkerül témaként a kézilabda.
Persze, hiszen az életünk nagy részét ez tölti ki.
Az előző évadban a NEKA-ban szerepeltél kölcsönben, és Balatonbogláron fontos NB I-es tapasztalatokat szereztél. Mire számítasz Tatabányán?
Rengeteget adott a boglári időszak, egymás után játszottuk a szorosabbnál szorosabb meccseket. Bízom benne, hogy Tatabányán tudom majd ezt is hasznosítani, küzdök a játékpercekért, meg akarom mutatni, mire vagyok képes.
(Kiemelt képünkön: Eklemovic Márkó akcióban az U19-es vb-n Fotó: IHF/Kolektiff/Jure Erzen)
