Ortega volt, hogy azt hitte, a fejét veszik

Vágólapra másolva!

2013.06.09. 11:43

Címkék

Antonio Carlos Ortega izgalmas és fárasztó szezonon van túl az MKB Veszprém kispadján. A spanyol szakember habozás nélkül nevesíti, kivel volt elégedetlen a csapatából, de magával szemben is kritikus. Volt olyan pillanat az idény elején, amikor azt hitte, a fejét veszik a város főterén...

– Milyen szezonja volt az MKB Veszprémnek?
– Izgalmas. És fárasztó – mosolygott Carlos Antonio Ortega, az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapatának spanyol vezetőedzője, akinek együttese magyar bajnok és kupagyőztes lett, de a Bajnokok Ligája négyes döntőjéről épphogy lemaradt. – Sok öröm, néhány nagy győzelem, csodálatos pillanat, de maradéktalanul nem lehetünk elégedettek. A nagyon erős Szegeddel szemben megvédtük két hazai elsőségünket, beépítettünk a csapatba néhány új játékost, és csak egy hajszállal maradtunk le a négy közé jutásról. Szerintem az összkép egyértelműen pozitív.

TÖBBEKRŐL JOBB JÁTÉKRA SZÁMÍTOTT
„Az idény elején Gulyás Péter elég mélyen volt, nem ment neki a játék – kezdte a szezonbeli deficitek listázását Ortega edző. – Ilyen felépítésű szélsőtől nagyon sokat várok, és mivel jó szellemiségű játékos, sikerült felhozni az évad végére. Ugyanígy többet várok Iváncsik Gergőtől is, rajta kívül Marco Onetót és Császár Gábort sérülés is hátráltatta, de bennük sokkal több van, mint amennyit idén mutattak. Utóbbi az olimpián elszenvedett sérülése miatt a számunkra fontos felkészülési időszak egy részében nem lehetett velünk. Aztán mire visszatért, Chema Rodríguezzel összeállt a csapat. Nagy szükségem volt Csaszira, hiszen más típusú irányító, mint Chema, és bizonyos játékhelyzetekben az ő szerepeltetése a jó döntés, de tavasszal nem tudta elkapni a fonalat. Úgy éreztem, nem vállalta teljes szívvel a harcot a posztjáért, és az utolsó időszakában nem is érezte jól magát a csapatban. Sajnálom a távozását, hiszen nagyra tartom, és nagy szükségem lenne egy hozzá hasonló stílusú és kvalitású játékosra, de ha nem érzi jól magát, nem is tud az együttes hasznára lenni.”

– És milyen idénye volt Carlos Ortegának?
– Izgalmas. És fárasztó. Egy edzőnek olyan szezonja van, amilyen a csapatának. Boldog voltam, amikor a legerősebb BL-csoportot úgy nyertük meg, hogy egy héten belül megvertük a tavalyi döntő két résztvevőjét, de nem felejtettem el azt sem, amit a Celje elleni hazai nyitó meccsünk előtt éreztem. Életem első veszprémi BL-mérkőzésére készültem Európa egyik legigényesebb szurkolótábora előtt, és a találkozó előtti két edzésen a játékosok úgy védekeztek, mint akik még sosem látták egymást előtte. Nem tagadom, eszembe jutott, hogy a fejemet veszik a város főterén. Szóval úgy érzem, az a legnagyobb siker, hogy sikerült a közvetlen elithez felnőnünk védekezésben, de közben követtem el hibákat is.

– Például?
– Nemcsak a játékosaimmal, magammal szemben is igyekszem mindig kritikus lenni. A Kiel elleni meccs után sem a játékvezetői ítéletek miatt forgolódtam éjszaka, hanem mert túl korán kikértem a második időmet, és mert rosszul döntöttem Nagy Laci pihentetésével kapcsolatban. Kielben nem jól szállt be a játékba Laluska Balázs, és a visszavágón nem mertem beküldeni, pedig Lacinak nagyon kellett volna öt perc a padon. Már bánom.

– A Kiel elleni párharc nem a padon ment el. Hanem min?
– Az első meccs utolsó tíz percén. A hajrában háromszor két percig voltunk emberhátrányban, így nem tudtuk az addig jól működő öt plusz egyet védekezni, ráadásul ez rengeteget kivett az egyébként is fáradt játékosokból. A legfájóbb a Császár Gáborra ráfújt két perc volt, akkor azt hittem, szétrobban a fejem a kispadon. De a játékvezető olyan, mint maga a sorsolás: nincs rá befolyásod, csak reménykedhetsz, hogy jól alakul. Szerintem a bírózás nem visz előre, inkább azzal érdemes foglalkozunk, amit mi jobban csinálhattunk volna. A szélről kihagyott ziccereink is meccsben tartották a Kielt, vékonyak voltunk balátlövőből is. Számtalan tényezőt ki lehetne emelni, de emlékezzünk inkább arra, hogy a csoportmeccsen legyőztük és megelőztük őket, és a negyeddöntő két meccsén is nagyszerűen helytálltunk.

– Ez szép, de jövőre kimondva-kimondatlanul alighanem elvárás lesz a négyes döntő.
– Semmi értelme ilyen elvárást támasztani, annak csak az a következménye, hogy a játékosokon megnő a nyomás. Az élsportban semmit sem lehet garantálni, mert ha így lenne, mindig a legjobb nyerne, és unalmas lenne az egész. A Hamburg valószínűleg nem a világ legjobb csapata, de a múlt hétvégén az volt, és ezt rengeteg tudatos, valamint egy sor véletlenszerű tényezőnek köszönheti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne került volna jó helyre a BL-trófea, nagyszerűen kézilabdázott a HSV, megérdemelten győzött.

– Milyen szezonja lesz jövőre az MKB Veszprémnek és Carlos Ortegának?
– Izgalmas. És fárasztó…

A teljes interjút elolvashatja a hatosfal.blog.nepsport.hu oldalon.