Shakespeare-i a kérdés Barcelonában: lenni vagy nem lenni?
„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés" – William Shakespeare legismertebb drámájának, a Hamletnek harmadik felvonásában a dán királyfi monológjában, és Barcelonában a magyar–dán negyeddöntő előtt is ez a kérdés a két fél szurkolóinak körében. Az a másfél, két óra, ami a két válogatott előtt áll este háromnegyed kilenctől, az cseppet sem lesz kevésbé drámai, mint Shakespeare bármelyik műve, s hogy kinek lesz tragikus a vég, azt most megjósolni sem lehet.
Nem, mert a magyarok, ahogy az olimpián, úgy ezen a világbajnokságon is azt bizonyítják: bármelyik, világelithez tartozó válogatott ellen képesek nagyszerű teljesítményt nyújtani. A lengyelek ellen például hibátlant. A dán és spanyol újságírók is azt találgatták a Sant Jordi Arena bejárata felé haladva még kora délután, hogy mi lehet a magyar válogatott titka. A titok az a technikai hibákat nélkülöző, precíz játék és egy a lengyelek ellen látott kitűnő taktika, amit a szakmai stáb nem kevés munkával kitalált. A megvalósítás a játékosokon múlik.
A lebonyolítási rendszer kegyetlennek tűnhet, a csoportmeccs után mindig csak a következő meccs a biztos, az azt követőért meg kell küzdeni. A tét minden esetben óriási, és az a válogatott, amelyet a tét nem nyomaszt, előnyt kovácsolhat ebből. Ez eddig a magyaroknak sikerült. A szurkolóknak viszont nem feltétlenül jó. Képtelenség tervezni, a legoptimistábbakban is felvetődik, hogy mi van akkor, ha nem sikerül. Ez bizony látszik a magyar szurkolók számán is. Kevesebben voltak hétfőn, mint a lengyelek, és ha az esti meccs előtti találkozót felvezető orosz–szlovén negyeddöntő előtt kinéztünk a csarnokba, akkor is azt láttuk, hogy a dánok már akkor jóval többen voltak honfitársainknál.
Persze ha megint úgy alakul minden, mint hétfőn, akkor a végén megint csak a magyarok hangja tölti be a hatalmas aréna légterét. Az eredetileg kiírt időpontot a dán televízió kérésére megváltoztatták, így ismét késő estébe nyúlik a találkozó. Hogy ez jó vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. A játékosok kedden arra a kérdésre, hogy ugyan mivel ütik el az estig tartó hosszú időt, egy komplett napirenddel válaszoltak. Ennek a lényege, hogy „rendes" időben kelnek reggel, reggeliznek, edzenek, taktikai értekezletet tartanak, majd ebéd és egy délutáni csendes pihenő után érkeznek a csarnokba. A csendes pihenő valakinek alvást, valakinek olvasást jelent, a lényeg, hogy ilyenkor nyugodtan kikapcsolhasson a játékos, és elkezdhessen a meccsre koncentrálni.
Hogy a szurkolónál vagy éppen az újságírónál mivel telik? A nyugodt kikapcsolódás semmiképpen sem szerepel a programban. Az ötpercenként átgondolt esélylatolgatások, a lehetséges végkimenetel mindegyikét tartalmazza. Nyerhetünk szorosan, hosszabbítás után eggyel, de ki is kaphatunk tizenöttel úgy, hogy a szünetben mi vezetünk – nem vicc, elhangzott ez is a szurkolók körében.
Mert ez a válogatott, bizony, mindenre képes. Mindenre, így például az elődöntőbe jutásra is!
