Csúnya vereséget szenvedett a magyar válogatott az izlandiaktól

Az ezúttal a Puljezevics – Iváncsik Tamás, Mocsai, Nagy L., Zubai, Ilyés, Iváncsik Gergő kezdő összeállításban pályára lépő magyar csapatban megint Ilyés Ferenc szerezte az első gólt, ahogyan kedden a svédek ellen is, és a mieink kezdték diktálni a tempót, az izlandiak csak futottak az eredmény után.

A 9. percben 6-3-ra elhúzott Skaliczki László együttese, majd a 12. percben, Laluska talpról eleresztett lövése után már 8-4 volt az állás.

Aki azonban azt hitte, magabiztosan lehozza ezt a meccset a magyar csapat, tévedett. Noha a 20. percben még hárommal vezettek a mieink, 11-8 után azonban két emberelőnyös időszakot sem voltak képesek jól kihasználni, sőt egy gólra felengedték a kékmezeseket.

Feltűnő volt, hogy a falban mozgó izlandiak túl sokszor lőhettek a vonalról, közvetlen közelről ziccert Puljezevicsnek, aki ezt a játékrész végén, egy időkérésnél dühösen szóvá is tette.

A 23. percben Stefánsson egyenlített – egy-egy után másodszor (12-12) –, és mivel sem védekezésben, sem támadásban nem ment úgy csapatnak, mint kedden a svédek ellen, az egyébként nem túl acélos izlandiak a szünet előtti másodpercekben újra utolérték a mieinket (16-16).

Bőven akadt javítani való a második félidőre, de csak rontani sikerült. Nem vitás: sikerült mindent romba dönteni, amit az Eb-n eddig felépített ez a társaság.

Bár a vezetést ismét megszerezte a csapat Laluska révén, Gudjónsson egymás után kétszer volt eredményes, és a mérkőzésen először a szigetországiak voltak lépéselőnyben.

Ezt követte aztán az összeomlás, vagy „svéd szindróma”, hiszen valami hasonlót látthattunk az együttestől kedden, a skandinávok ellen is a meccsnek ugyanebben a szakaszában. Csak itt nem volt feltámadás, egy idő után azt mondhattuk, mindegy, csak lenne már vége.

A tények: 18-18 után 12 percen át csak Laluska volt képes gólt lőni a magyarok közül, és volt egy nyolcperces időszak, amikor senki sem.

Közben óriássá tettük Birkir Ivan Gudmundssont, az izlandiak kapusát; vagy őt vagy a kapufát találták telibe a mieink. Ziccerek, hétméteresek – minden kimaradt. Eközben pedig Stefánsson úgy lőtt gólt, ahogyan akart, pedig – nem kívánva megsérteni őt – volt már olyan meccs, amikor nála sokkal jobb átlövőket is megállított a magyar védelem.

Miután a hajrában sem következett be semmiféle fordulat, az 52. percben, amikor Gudjón Valur Sigurdsson belőtte a 30. izlandi gólt, és a Magyarország név mellett még csak a 22-es szám állt, mindenki tudta, hogy el fogjuk veszíteni a találkozót.

A kérdés csak az volt, hogy mennyivel, a válasz pedig néhány perc múlva megszületett: nyolc góllal, 36-28-ra.

Mindez azt jelenti, hogy az elődöntőt a köznyugalom érdekében már jobb, ha szóba sem hozzuk, arra pedig, hogy megelőzzük a svéd válogatottat, csupán matematikai esélyünk van, így arra is, hogy részt vehessünk az olimpiai pótselejtezőn.

---- A ---- &