A győriek bontottak pezsgőt

A dunaújvárosiak edzője, Kiss Szilárd a négyes döntő lebonyolítási rendszeréről mondott véleményt. "A mai a hatodik MK-döntő, amelyben a Dunaferrt irányítom - mondta. - Eddig hármat megnyertünk, kettőt elveszítettünk az FTC-vel szemben, de a legfurcsább, hogy még sosem játszhattunk finálét otthon. A legszerencsésebb talán az lenne, ha semleges pályán kerülne sor a végső csatára."

A kezdés előtt egyperces néma felállással emlékeztek a szurkolók és a csapatok a szombaton elhunyt II. János Pál pápára.

Fergeteges iramban kezdett mindkét csapat, és különösen Pálinger, valamint Sirina csillogott. Válogatott formában játszott, és együttese vezéregyénisége volt Vérten, aki 4-1-ig három gólt lőtt. Az olykor szikrázóan kemény ütközésekből rendre a hazaiak kerültek ki győztesen, mert Gogirla és Bradeanu ellenállhatatlanul támadott, Görbicz ügyesen és okosan osztogatott, ráadásul látványos gólokat is lőtt, Sirina pedig halmozta a bravúros védéseket. Kiss Szilárd 8-3-nál cserékkel próbált új lendületet adni együttesének. A férfias küzdelemben Radulovics góljai tartották a lelket az újvárosiakban, akik Vértent és a Djokicsnak remek labdákat adó Görbiczet nehezen tudták megállítani. A szerb beállós erőszakosan védekezett, támadásban pedig heteseket harcolt ki, minden megmozdulása életveszélyes volt. Persze a román válogatott Gogirla és Bradeanu is kitett magáért, nem rajtuk múlott, hogy Radulovics vezérletével 13-10-re feljött a Dunaferr.

A Győr mozgékony és erőszakos védekezésből indított támadásaira ritkán talált ellenszert a bajnok, amely olykor idegekkel is nehezen bírta a néha eldurvuló találkozó feszültségét, valamint azt, hogy neki kellett futnia az eredmény után. Pálinger hevesen vitatkozott a bírókkal, sőt még az újvárosi gyúrót is sárga lappal kellett rendre utasítani. Néha persze a Győr egy-egy játékosánál is elszakadt a cérna, s a bírók ezeket a szándékos szabálytalanságokat és pofonokat is kétperces kiállításokkal büntették.

Görbicz ontotta a gólokat, Herr pedig hárította Radulovics büntetőjét. A forró hangulatú, jó iramú csata hősnője mégis Sirina és Görbicz volt. Gogirla kínai figurából talált be, Ferling pedig a 39. percben megszerezte első és egyetlen gólját (20-15). Nagyon akart a Dunaferr, ráadásul a Győr remek védekezésből induló támadásai sorra pontatlan befejezéssel zárultak (20-18). A hajrá közeledtével az addig is roppant heves küzdelem itt-ott már háborúvá változott. Görbicz és Radulovics gólpárbajának szenvedő alanya a két jó formában védő kapus, Sirina és Pálinger volt. A mind gyakoribb sportszerűtlen pofozkodásért mindkét oldalon kiállítással bűnhődtek a vétkesek. A csapatok utolsó erejüket megfeszítve csatáztak, és a Győr tartotta két-három gólos előnyét. Az utolsó tartalékait összekaparó Dunaferrben ekkor már nem volt jele annak, hogy fel tudna zárkózni (25-21). A végén mégis fokozta a tempót Kiss Szilárd együttese, amely az utolsó percben közel állt az egyenlítéshez.
A Graboplast ETO KC végig vezetve, kiemelkedő teljesítménnyel, az izgalmas végjátékban viszont kissé kiengedve szerezte meg első MK-diadalát. A trófeát Kiss István, az MKSZ elnöke adta át Sirinának, a győriek csapatkapitányának. A döntő legjobb játékosának Görbiczet választották. ---- Hogyan viselte ön és csapata a hihetetlen izgalmakat?

Róth Kálmán
Óriási volt a bizonyítási vágy a lányokban. Nagy tervekkel vágtunk a finálénak, amelyet remekül kezdtünk, és valamelyest nyugtatólag hatott a csapatra, hogy az előnyünk végig megmaradt. Amikor kezdett felzárkózni a Dunaferr, rendre akadt egy-egy húzó ember, aki átlendítette az együttest a kisebb holtponton. Ha a végén nem ijedünk meg a győzelem lehetőségétől, akkor nagyobb különbséggel nyerünk. Mindennél többet mond, hogy Európa egyik klaszszis csapatát győztük le.

Kiss Szilárd
Rendkívül küzdelmes és feszült hangulatú döntőt veszítettünk el. Az elején megugrott a Győr, bennünket pedig nyomasztott, hogy futnunk kell az eredmény után. Játékosaim mindent megtettek a sikerért, és volt is lehetőségük az egyenlítésre, de a meccset irányítók ezt nem engedték meg. Csak sajnálni tudom, hogy a Magyar Kupa döntőjét nem semleges pályán és nem semleges körülmények között kellett lejátszanunk. ---- Szóról szóra

Vérten Orsolya: - Mindenki nagyon akarta a sikert, és ennek érdekében mindenki tudása maximumát nyújtotta. Egységes csapatot alkottunk, nagyszerűen védekeztünk, és mindig volt egy-egy olyan játékos, aki újítani tudott, aki a nehéz pillanatokban vitte a csapatot.
Görbicz Anita: - Vérbeli kupaküzdelem volt. Nagyon jól védekeztünk, és annyi ezüstérem után már nagyon óhajtottuk ezt a sikert. Végig vezettünk, nemegyszer öt-hat góllal is, és a sors igazságtalansága lett volna, ha a végén nem mi vehettük volna át a kupát. Hiszen nagyon rászolgáltunk.
Nagy Ivett (a Dunaferr sérült játékosa): - Harcos, kemény mérkőzés volt. A győriek élvezték a hazai pálya minden előnyét. A mi csapatunk ezúttal is jól hajrázott, és ha még van néhány perc hátra, akkor aligha szenvedünk vereséget.
Sirina Irina (képünkön) : - Jó iramú döntőben sikerült nyernünk. Öt éve vagyok Győrött, és ez az első aranyérmem. Erre persze nem csupán én vágytam, a csapat minden tagjának ez volt az álma.
Mehlmann Ibolya: - Fantasztikus csapatjátékunknak köszönhetjük a sikert. Van aranyunk!
Ana Djokics: - Pokoli nehéz csatát vívtunk a Dunaújvárossal, amellyel szemben sosem könnyű győzni. Ellenfelünk BL-elődöntős, és ez árulkodik erejéről. Igazi csapatot alkottunk.
Simona Gogirla: - Amikor kisebb hullámvölgybe kerültünk, nem jöttünk zavarba, mert volt csapatunkban több olyan játékos is, aki kihúzott bennünket a csávából.
Ferling Bernadett: - A Győr a második kuparendezésén már nem bízta a véletlenre a győzelmét.
Radulovics Bojana: - Rendkívül balszerencsések voltunk, rengeteg kapufát lőttünk, és ziccerek egész sorát hagytuk ki.